FőképCsupán Rebecca, Jill, Chris és Barry élték túl a Raccoon City-ben történt robbanást. Ők a STARS (Speciális Taktikai és Analitikai Rohamszakasz) alkalmazottai voltak, és különös halálesetek kivizsgálására rendelték ki őket. Csak ők tudják, hogy valójában az Umbrella Részvénytársaság egy titkos laboratóriuma robbant fel, ahol agyatlan, gyilkoló zombikká változtatott emberekkel kellett harcolniuk a túlélésért. Csak ők tudják, hogy mindennek okozója a T-vírus, melyet az Umbrella fejlesztetett ki.

És persze ezt rajtuk kívül nagyon jól tudja még a cég vezetése, akik mindent megtesznek, hogy eltüntessék az árulkodó nyomokat – és persze a szemtanúkat. Tehát a négy túlélőt hozzá nem értéssel, drogfogyasztással és egyéb mondvacsinált okokkal felfüggesztik állásából.
Több hetes semmittevés után Barry-t megkeresi egy régi barátja, David Trapp (aki a Maine állambeli Exeter STARS irodánál dolgozik), hogy a segítségét kérje egy illegális akcióhoz az Umbrella ellen.
David, miután hírét vette a Raccoon City-ben történteknek, körbeszaglászott egy kicsit, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a STARS feladta Rebeccáékat, nem áll ki mellettük. Ezen kívül felkereste egy bizonyos Mr. Trent, aki különféle dokumentumokat adott át neki egy másik titkos Umbrella laborról, amely Maine partvidékén, a Caliban-öbölben van.

Mivel feltűnő lenne, ha mind a négyen elutaznának Raccoonból, és Davidnek leginkább egy biológusra van csak szüksége, ezért csak Rebecca tart vele. A többiek addig megpróbálnak a titokzatos Mr. Trent nyomára bukkanni.
Megérkezésük után David azonnal összehívja saját csapatát, és megtervezik a behatolást az öbölbe. A rohamcsónak mellett döntenek, úgy gondolják, hogy a víz felől közeledve lehet őket a legkisebb eséllyel felfedezni. Tervük azonban nem válik be, a part felé közeledve egy rettentő méretű tengeri szörnyeteg felborítja a csónakot…

Ne számítsunk a filmben látott hatalmas, több száz embert foglalkoztató földalatti bázison zajló cselekményre, itt egy jóval kisebb létesítmény ellen végrehajtott, profi akció szemtanúi lehetünk. A történet határozottan cselekményorientált, bár feltűnnek benne belső monológok és lelkizősnek tűnő párbeszédek is, de ezek nem bírnak meghatározó jelleggel.
Nem is annyira bonyolult, mint a film, ahol a központi számítógép is bekavar, itt mindössze egy őrült tudóssal és teremtményeivel kell hőseinknek szembeszállnia. Mindezekből kifolyólag ne számítsunk nehéz olvasmányra. Ha valaki egy kis „könnyű esti borzongásra” vágyik, annak pont megfelelő lesz.