Richard A. Knaak: Halálszárny
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 08. 21.
A történet alapja a WarCraft második részének egyik legerősebb szörnye, a sárkány. Amit (vagy ha jobban tetszik, akit), mint tudjuk, megfelelő összeg elköltése fejében bocsát rendelkezésünkre a program. Ez az eljárás persze elég bután nézne ki nyomtatásban, így teljesen más változatot kellett kitalálni.
A regénybéli események indulásakor a régóta elhúzódó ork-ember háborúság lassan a vége felé közeledik, és már biztosra vehető a Szövetség győzelme. Az utóvédharcokba bonyolódó orkok csupán a sárkányaik okozta zűrzavarban bízhatnak.
A végső győzelemhez elegendő lenne egy összehangolt támadást indítani Zordszirt sárkánykeltetője ellen (itt tartják ugyanis fogva Alexstraszát, a legnagyobb nőstény vörös sárkányt, akiknek a tojásaiból kikelt utódait meglovagolva tartják rettegésben a határmenti ember királyságokat a Vaspofa nemzetség orkjai), ám sajnálatos módon, a fenyegetettség halványultával felerősödtek a Szövetségen belüli ellentétek.
Ezért a mágusok tanácsa egy sokkal egyszerűbben kivitelezhető terv mellett dönt: egy kegyvesztett mágus személyében egyszemélyes expedíciót küldenek a helyszínre. Rónin (ő látható a borító közepén) kapva kap a lehetőségen, hiszen így esélye nyílik tisztára mosni nevét, amely egy korábbi megbízás során némileg besározódott.
A titkosnak induló akcióról menet közben apránként minden érintett tudomást szerez, így hősünk útja folyamatos meneküléssé változik. Szerencséjére mellé szegődik egy elf gárdistanő (a borító hihetetlenül hosszú fülekkel ábrázolt nőalakja), és egy törpe (értelemszerűen a borítón látható harmadik figura).
Hármójuk kalandjaiból kerekedik ki ez a fantasy történet, amelyben Halálszárny, a rettegett fekete sárkány látszólag a Szövetség oldalán áll (persze közben a saját önző céljait igyekszik megvalósítani), és amelyben a troll fejszedobálókon kívül ork peonokkal és még számos, a játékból jól ismert figurával is találkozhatunk.
A regénybéli események indulásakor a régóta elhúzódó ork-ember háborúság lassan a vége felé közeledik, és már biztosra vehető a Szövetség győzelme. Az utóvédharcokba bonyolódó orkok csupán a sárkányaik okozta zűrzavarban bízhatnak.
A végső győzelemhez elegendő lenne egy összehangolt támadást indítani Zordszirt sárkánykeltetője ellen (itt tartják ugyanis fogva Alexstraszát, a legnagyobb nőstény vörös sárkányt, akiknek a tojásaiból kikelt utódait meglovagolva tartják rettegésben a határmenti ember királyságokat a Vaspofa nemzetség orkjai), ám sajnálatos módon, a fenyegetettség halványultával felerősödtek a Szövetségen belüli ellentétek.
Ezért a mágusok tanácsa egy sokkal egyszerűbben kivitelezhető terv mellett dönt: egy kegyvesztett mágus személyében egyszemélyes expedíciót küldenek a helyszínre. Rónin (ő látható a borító közepén) kapva kap a lehetőségen, hiszen így esélye nyílik tisztára mosni nevét, amely egy korábbi megbízás során némileg besározódott.
A titkosnak induló akcióról menet közben apránként minden érintett tudomást szerez, így hősünk útja folyamatos meneküléssé változik. Szerencséjére mellé szegődik egy elf gárdistanő (a borító hihetetlenül hosszú fülekkel ábrázolt nőalakja), és egy törpe (értelemszerűen a borítón látható harmadik figura).
Hármójuk kalandjaiból kerekedik ki ez a fantasy történet, amelyben Halálszárny, a rettegett fekete sárkány látszólag a Szövetség oldalán áll (persze közben a saját önző céljait igyekszik megvalósítani), és amelyben a troll fejszedobálókon kívül ork peonokkal és még számos, a játékból jól ismert figurával is találkozhatunk.