Kim Lancehagen: Isten hajói
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 08. 14.
Valamikor a távoli jövőben a Megváltó másodszor is felkeresi az emberiséget, s ennek a kollektív élménynek köszönhetően, a történetünk idején az ismert univerzum lakóit Őszentsége vezetésével az egyház irányítja. Inkvizítorok és templomosok, űrhajókkal közlekedő keresztes seregek tartják fenn a rendet, harcolnak az eretnekekkel (akik néhány alapvető hitkérdésben más véleményen vannak). Állandó a terjeszkedés, amely mögött egyetlen cél van: megtalálni a Megváltó által írt könyvet, benne minden, az emberiség számára szükséges tudással és válasszal.
Júdea Jose Dacossa (a központi alak) titkos küldetése is ezzel kapcsolatos. Uticélja az ismert galaxis peremén található Hades bolygó, ahová Őszentsége Kerub fregattján, maroknyi rohamosztagos társaságában indul. És legmerészebb álmaiban sem gondolna olyan nehézségekre, amikkel hamarosan szembetalálja magát.
Dacossa nem csak a jövőt nem ismeri, de a fiatalkori emlékek törlésének köszönhetően saját múltjával sincs tisztában. A törölt „adatok” helyett azonban elhelyeznek az agyába két új személyiséget (egy öreg férfit és egy fiatal lányt), akik egyfajta tanácsadóként és társként segítik őt. Közben persze megpróbálják feldolgozni a számukra is szokatlan helyzetet.
Az út igencsak hosszúnak bizonyul, hiszen nem csupán az eretnekek lázadásával kell megbirkózniuk, de a hajó fedélzetén is akad valaki, aki a küldetés sikere ellen ténykedik. És még el sem érték a Hades felszínét.
Mindent figyelembe véve nem rossz könyv, bár komoly odafigyelést igényel a főszereplő hármas tudata, és a technikai elnevezések sem mindig a gördülékenység irányába viszik a történetet. Ez utóbbi (mármint a jövő fejlett technikája) majd minden oldalon szerepel, ami önmagában még nem lenne gond, hiszen ilyesmit várunk egy sci-fi regénytől, de időnként kissé túlburjánzik a technikai leírás ebben a sötét színekkel megfestett, a vallás által irányított jövőben.
Júdea Jose Dacossa (a központi alak) titkos küldetése is ezzel kapcsolatos. Uticélja az ismert galaxis peremén található Hades bolygó, ahová Őszentsége Kerub fregattján, maroknyi rohamosztagos társaságában indul. És legmerészebb álmaiban sem gondolna olyan nehézségekre, amikkel hamarosan szembetalálja magát.
Dacossa nem csak a jövőt nem ismeri, de a fiatalkori emlékek törlésének köszönhetően saját múltjával sincs tisztában. A törölt „adatok” helyett azonban elhelyeznek az agyába két új személyiséget (egy öreg férfit és egy fiatal lányt), akik egyfajta tanácsadóként és társként segítik őt. Közben persze megpróbálják feldolgozni a számukra is szokatlan helyzetet.
Az út igencsak hosszúnak bizonyul, hiszen nem csupán az eretnekek lázadásával kell megbirkózniuk, de a hajó fedélzetén is akad valaki, aki a küldetés sikere ellen ténykedik. És még el sem érték a Hades felszínét.
Mindent figyelembe véve nem rossz könyv, bár komoly odafigyelést igényel a főszereplő hármas tudata, és a technikai elnevezések sem mindig a gördülékenység irányába viszik a történetet. Ez utóbbi (mármint a jövő fejlett technikája) majd minden oldalon szerepel, ami önmagában még nem lenne gond, hiszen ilyesmit várunk egy sci-fi regénytől, de időnként kissé túlburjánzik a technikai leírás ebben a sötét színekkel megfestett, a vallás által irányított jövőben.