Tina Daniell: Sötét szív
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 08. 03.
Amikor hajdanán megjelent az első Sárkánydárda trilógia hatalmas sikert aratott. Ebben nem kis része volt a szereplők kidolgozottságának, akik egyáltalán nem idealizált, valószerűtlenül tiszta hősökként viselkedtek, hanem hibáikkal és gyengeségeikkel együtt igyekeztek boldogulni vész idején (is). A nagy kaland előzményeit, jobban mondva a fontosabb szereplők gyerekkorát mutatja be a hatkötetes Találkozások sorozat.
Az ötlet kivitelezése jól sikerült (legalábbis az eddig megjelent három regény alapján); szerencsés lépésnek bizonyult, hogy az egyes részek különböző íróktól származnak. Ennek köszönhetően érezhetőek a karakterek közötti különbségek. A harmadik részben – Tanis, Kova és Tasslehoff után – elérkeztünk a Majere testvérekhez, valamint féltestvérükhöz, Kitiara Uth Matarhoz.
Kit békésen éldegél szüleivel Vigaszban. Mai szóhasználattal élve apásnak mondanánk, hiszen minden idejét apjával tölti, aki nem csupán fegyverforgatásra (persze csak fakarddal) és nyomkövetésre, hanem az életben maradás egyéb módozataira is megtanítja az alig hétéves gyereket.
Közben persze számtalan kalandos és izgalmas történet hangzik el, melyek óriási hatással vannak az igencsak fogékony gyerkőcre. Hát csoda, ha ő is hasonló életről ábrándozik?
Aztán egy nap Gregor maga mögött hagyja feleségét, gyerekét, mi több, egész addigi életét. Egy évvel később már Kitiara is távozni készül hazulról, ám féltestvéreinek születése (Caramon és Raistlin) alapjaiban felborítja terveit. Harc és kalandok helyett csecsemőgondozás, valamint gyermeknevelés tölti ki mindennapjait.
Ám eljő a nap, amikor az immáron tizenhárom éves leányzó felcsatolja az apjától kapott kardját, és elindul (népmesei fordulattal élve) szerencsét próbálni. Tervei között olyan csekélységek szerepelnek, mint apja felkutatása, vagyon és dicsőség, esetleg hatalom. A siker érdekében csatlakozik egy társasághoz – reméljük, később nem kell megbánnia eme lépését.
Bár ebben a részben a családtagokon kívül más nem szerepel a Krónikák hősei közül, az olvasó – Kitiara jellemének árnyaltabb megismerése szempontjából – fontos eseményeket ismer meg.
Az ötlet kivitelezése jól sikerült (legalábbis az eddig megjelent három regény alapján); szerencsés lépésnek bizonyult, hogy az egyes részek különböző íróktól származnak. Ennek köszönhetően érezhetőek a karakterek közötti különbségek. A harmadik részben – Tanis, Kova és Tasslehoff után – elérkeztünk a Majere testvérekhez, valamint féltestvérükhöz, Kitiara Uth Matarhoz.
Kit békésen éldegél szüleivel Vigaszban. Mai szóhasználattal élve apásnak mondanánk, hiszen minden idejét apjával tölti, aki nem csupán fegyverforgatásra (persze csak fakarddal) és nyomkövetésre, hanem az életben maradás egyéb módozataira is megtanítja az alig hétéves gyereket.
Közben persze számtalan kalandos és izgalmas történet hangzik el, melyek óriási hatással vannak az igencsak fogékony gyerkőcre. Hát csoda, ha ő is hasonló életről ábrándozik?
Aztán egy nap Gregor maga mögött hagyja feleségét, gyerekét, mi több, egész addigi életét. Egy évvel később már Kitiara is távozni készül hazulról, ám féltestvéreinek születése (Caramon és Raistlin) alapjaiban felborítja terveit. Harc és kalandok helyett csecsemőgondozás, valamint gyermeknevelés tölti ki mindennapjait.
Ám eljő a nap, amikor az immáron tizenhárom éves leányzó felcsatolja az apjától kapott kardját, és elindul (népmesei fordulattal élve) szerencsét próbálni. Tervei között olyan csekélységek szerepelnek, mint apja felkutatása, vagyon és dicsőség, esetleg hatalom. A siker érdekében csatlakozik egy társasághoz – reméljük, később nem kell megbánnia eme lépését.
Bár ebben a részben a családtagokon kívül más nem szerepel a Krónikák hősei közül, az olvasó – Kitiara jellemének árnyaltabb megismerése szempontjából – fontos eseményeket ismer meg.