Főkép

Az eddigi tapasztalatok szerint – következzék egy kis általánosítás – fantasy regényt kétféle megközelítésben írnak. A kevésbé becsvágyóak egy már meglévő világra települnek be, ahol aztán elképzeléseiket több-kevesebb kompromisszum árán, összhangban az ott jelenlévő cenzúrával tudják megvalósítani, hiszen igazodniuk kell a korábban mások által megadott irányokhoz. Példaként a Dragonlance vagy Forgotten Realms dömpinget hozom fel, ahol a hullámzó minőség legalább annyira zavaró, mint a pénztárcákat fenyegető mennyiség.

A másik – és meglátásom szerint dicséretesebb – hozzáállás, ha a szerző veszi magának a fáradtságot, és kitalál egy saját világot, ahol minden, az íróasztalfiókban vagy elméjének homályosabb zugaiban lapuló ötletét megvalósíthatja. Erre is van számtalan példa – és tisztelet a kisebbségnek –, de úgy tűnik a megjelenő regények számával arányosan csökken a minőség is. Ez ugye egy első kötet esetében még nem lehet szempont.

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után sietek leszögezni, hogy az eddig megjelent három könyv alapján Farland nem sajnálta az időt a tervezésre, és ez meg is látszik a sorozaton. Hasonlóságok természetesen akadnak a létező történelemmel, hiszen mi sem könnyebb Mystarria királyságát egy középkori feudális állammal összevetni, vagy a Raj Ahten uralta részeket az arab-perzsa birodalmakkal azonosítani. Ez azonban már első olvasatra megbukik, hiszen sokkal nyilvánvalóbbak az eltérések, mint például a vallási ellentétek, sőt magának a vallásnak a hiánya. Helyette a szomszédos uralkodók közötti „szokásos” viszálykodás játszik központi szerepet, hódítás és effélék formájában.

Errefelé eléggé egyedinek számít a varázslás és egyáltalán, maguk a varázslók is, akiket inkább helyesebb elementaristáknak nevezni, lévén a választott elemüknek megfelelően (tűz, víz, levegő, föld) szemlélik a világot és bírnak varázserővel. Ám egyelőre legyen ennyi elég – lássuk végre miféle történet hivatott közelebb hozni az olvasóhoz Farland elmeszüleményét.

Az indítás egyúttal kezdet is, mivel Mystarria királyának fia, Gaborn Val Orden éppen leánykérőbe lovagol a szomszéd uralkodóhoz. A romantikusnak ígérkező frigy még a Krull című film bevezetőjénél is rövidebb idő alatt háborúba torkollik, mivel felbukkan Raj Ahten király (vagy más néven a Farkasúr, egyébiránt szintén szomszéd) népes seregével, és röpke egy nap alatt elfoglalja az örömapa fővárosát, násznépestül, mindenestül. Ifjú hősünk tűzmágusokkal (akik egyébiránt tűzszövők névre hallgatnak) és vérére szomjazó testőrökkel a nyomában, oldalán jövendőbelijével és apósával elmenekül. Ezzel kezdetét veszi egy mozgalmas embervadászat – és mintegy mellékesen a sorozat is.