FőképAz ég gyermekei sírtak-rítak:
- Brühühű – mondta az egyik.
- Brühühű – sírta a másik.
- Brühühű – zokogott a többi.
- Gyerekek, gyerekek, mi a baj? – kérdezte őket az ég tündéranyja.
- Nincs mivel játszanunk – válaszolta az egyik.
- Nincs mit tennünk – mondta a másik.
- Nem tudunk játszani, mert nincs mivel – így a többi.
- Miért nem csillogtatjátok a csillagokat? – kérdezte az ég tündéranyja.
- Nem világítanak a csillagok – zokogta az egyik.
- A Nap világít, hát a csillagok kihunytak – sírta a másik.
- Nem tudjuk csillogtatni a csillagokat, mikor a Nap kioltja fényüket – rítta a többi.
- Miért nem ütitek a mennydörgés dobjait? – kérdezte az ég tündéranyja.
- Eltört mind a mennydörgés dobja – sóhajtotta az egyik.
- Az összes dörgést kiütöttük már belőle – sóhajtotta a másik.
- Nem üthetjük a mennydörgés dobjait, mert az összes dörgést kivertük már belőlük – susogta a többi.
- Miért nem rázzátok ki a havat a hószitákból? – kérdezte az ég tündéranyja.
- Nem megy át a szitán – mondta az egyik.
- Golyókká gyúrtuk a havat – mondta a másik.
- Nem tudjuk leszitálni a havat, ha mindet hógolyóvá gyúrtuk – mondta a többi.
- Miért nem görgetitek a hógolyókat? – kérdezte az ég tündéranyja.
- Ó, igaz! – kiáltotta az egyik.
- Bizony, de jó! – kiáltotta a másik.
- Megyünk is – mondta a többi.
El is szaladtak a hómezőre.
- Dobáljuk a hógolyókat – mondta az egyik.
- Hajigáljuk őket – mondta a másik.
- Kapjuk el őket – mondta a többi.
Fel-le, így és úgy, oda-vissza, hogy táncolt s röpült a sok fehér labda!
- Odanézzetek! Átzuhannak az égpadlón! – kiáltotta az egyik.
- Kiesnek a csillagok lyukain! – mondta a másik.
- Átesnek a lyukakon, le a földre! – így a többi.
Elugráltak, leszánkáztak a hógolyók. A csillaggyermekek pedig újra sírni kezdtek.
Éppen akkor jött arra az ég tündéranyja, kezében fáklyával, hogy meggyújtsa a csillaglámpásokat.
- Megint sírtok? – kérdezte – Most meg mi a baj?
- A hógolyóink átzuhantak az ég padlóján – mondta az egyik.
- Kiestek a csillagok lyukain – mondta a másik.
- Átestek a lyukakon, le a földre – mondta a többi.
- Csintalan, rossz hógolyók! – mondta az ég tündéranyja. Utánuk dobta hát a fáklyáját, de csak a hátsó részüket érte utol s perzselte feketére a tűz.
S lenn a földön még mindig ott ugrálnak azok a puha fehér labdácskák kicsiny fekete farkukkal, és ti gyerekek nyuszinak hívjátok őket.

Angolból fordította Uzseka Norbert
Forrás: sacred-texts