Főkép

Abban az északi kisvárosban, ahol Joel Gustafson él édesapjával, minden különösebb előzetes nélkül leesik az első hó. Ez a helybéliek számára a tél kezdetét jelenti, de ennél sokkal különlegesebb esemény Joel számára: a szilárd csapadék az év végét, és a következő kezdetét jelenti. Naptárában ez a szilveszter napja, de az ünneplés és mulatozás helyett ő inkább a fogadalmaival törődik. Ezt persze rajta kívül még számosan művelik az igazi évbúcsúztatón, de a többséggel ellentétben hősünk meg is tartja azokat. Még akkor is, ha erre az utolsó éjszakán kerít sort (mint most is), és evégett be kell törnie az iskolába. Szerencsére megússza lebukás nélkül (de a fogadalom kipipálva).

Más talán az ilyen nehezen teljesíthető ígéretek után valami egyszerűbbet választana, de Joelt nem ilyen fából faragták. Így aznap éjjel a temetőben (hol másutt) három fogadalmat tesz. Eléri a százéves kort, eljut a tengerhez, és meglát egy meztelen nőt.

Az első érdekében különös figyelmet fordít az egészségére, és edzésbe kezd. No nem holmi testépítő tréningbe az izomzata fejlesztéséért (az ötvenes években ez még nem volt annyira divat, mint manapság), hanem az állóképességét kívánja oly módon növelni, hogy éjszakánként a szabad ég alatt alszik (télen, hóban és fagyban). Mondanom sem kell, hamar megfázik.

A második ügyben (tenger, ami reményei szerint együtt jár a költözéssel) már jóval nehezebb a dolga, mivel apja is érintett, aki korábban tengerészként, most pedig favágóként dolgozik. Felesége (Joel anyja) elhagyta, és most egy alkalmi barátnővel, illetve többé-kevésbé rendszeres alkoholizálással tölti idejét. Eszébe sincs költözni – eddig minden ez irányú próbálkozást elutasított.

A harmadik fogadalom a legfurább. Joel lassan felnőttnek számítja magát, és egyre többször foglalkoztatja a másik nem. Kamaszos fantáziájában időnként fátyolba öltöztetett nők bukkannak fel, bár szerepük még nem teljesen világos előtte. Szóval szeretné megvalósítani a fogadalmát, de egyelőre ez a cél, nem pedig valami más kezdete.

Érdekes könyv (amely annak ellenére élvezhető volt, hogy az első kettőt nem olvastam), amiben első kézből származó (elvégre az író is volt kamasz nem?) hiteles beszámolót kapunk egy kamasz gondolatairól, vágyairól. Joel személyisége annak ellenére ép, hogy csonka családban, szegényen nőtt fel (ma ki tudja, miként írná meg valaki ugyanezt a történetet). Álmai és cselekedetei egyszerre árulkodnak gyerekről és „felnőttről” egyaránt. Kulcsregénynek nem mondanám, de azért érthető közelségbe hozza a kamaszokat.