Graham Greene: Merénylet
Írta: a2t | 2004. 05. 27.
Egy sötét lelkű bérgyilkos munkája végeztével bajba kerül. Már a munka kezdetén rossz előjelekkel találkozik, de akkor még nem is sejti, hogy egy világméretű összeesküvés közepébe csöppen. Menekülni kényszerül. „Csendes” életét hirtelen rendőrök veszélyeztetik. Egy bérgyilkos esetében ez nem lenne meglepő persze, de ő amolyan visszahúzódó ember. Megbízói átverték. Kezdetét veszi a regény végéig tartó nyomozás és menekülés. Főhősünk nemcsak üldözött, hanem vadász is, hiszen bosszút akar állni az öt ért sérelemért. Menekülése közben, hogy ne legyen annyira egyszerű a helyzet, találkozik egy ártatlan táncos lánnyal, akit segítségre kényszerít.
A lány persze annyira naiv és jóindulatú, hogy magától is segít neki, mindenféle pisztolyos fenyegetés nélkül. És a helyzet még ennél is bonyolultabb, de ennek kiderítéséhez már el kell olvasni a könyvet. Ami amolyan kalandos detektívregény némi szerelmi szállal és persze hepienddel. Olvashatjuk a strandon, unalmas tanórán, de akár villamoson is. Egyszóval nem kell a bekezdések végéig várni arra, hogy befejeződjön egy többszörösen összetett mondat. Ami kiemeli az átlag könyvek közül, az a könnyedség, amivel az író a szereplőit, a történetet, meg egyáltalán az írást magát kezeli. Két mondat, és már ismerjük a női főszereplőt, újabb két mondat, és tudjuk, hogy a bérgyilkos főhős mitől ennyire zárkózott, és két oldallal később már meg is fejtettük a világraszóló összeesküvést is.
Itt említeném meg, hogy a hátsó borító szövege szerint a szerző első regényét tarthatjuk a kezünkben. Ez egy első regény! Van, aki így kezdi. Elegánsan, lazán könnyedén, nem erőlködve. Persze én nem tudhatom, szegény hányszor írta át, meg később írt ugye jobbakat is, de első regényként több mint túlteljesítése a feladatnak. A történet bonyolult, nekünk olvasóknak azért nem kell különösen gondolkodnunk, hogy megfejtsük a rejtélyt. Nem is ettől izgalmas a könyv. A dramaturgia az, ami letehetetlenné teszi. A gyilkos mindig kicsivel előzi meg a detektívet, a főhős egy kicsivel csússza le a megbízóit, persze mindezt csak azért, hogy a végén, amikor minden kiderül, és végre mindenki elkap mindenkit, akit üldözött, végre felsóhajthassunk, huhh ez egy remek könyv volt.
A szerző életrajza
A lány persze annyira naiv és jóindulatú, hogy magától is segít neki, mindenféle pisztolyos fenyegetés nélkül. És a helyzet még ennél is bonyolultabb, de ennek kiderítéséhez már el kell olvasni a könyvet. Ami amolyan kalandos detektívregény némi szerelmi szállal és persze hepienddel. Olvashatjuk a strandon, unalmas tanórán, de akár villamoson is. Egyszóval nem kell a bekezdések végéig várni arra, hogy befejeződjön egy többszörösen összetett mondat. Ami kiemeli az átlag könyvek közül, az a könnyedség, amivel az író a szereplőit, a történetet, meg egyáltalán az írást magát kezeli. Két mondat, és már ismerjük a női főszereplőt, újabb két mondat, és tudjuk, hogy a bérgyilkos főhős mitől ennyire zárkózott, és két oldallal később már meg is fejtettük a világraszóló összeesküvést is.
Itt említeném meg, hogy a hátsó borító szövege szerint a szerző első regényét tarthatjuk a kezünkben. Ez egy első regény! Van, aki így kezdi. Elegánsan, lazán könnyedén, nem erőlködve. Persze én nem tudhatom, szegény hányszor írta át, meg később írt ugye jobbakat is, de első regényként több mint túlteljesítése a feladatnak. A történet bonyolult, nekünk olvasóknak azért nem kell különösen gondolkodnunk, hogy megfejtsük a rejtélyt. Nem is ettől izgalmas a könyv. A dramaturgia az, ami letehetetlenné teszi. A gyilkos mindig kicsivel előzi meg a detektívet, a főhős egy kicsivel csússza le a megbízóit, persze mindezt csak azért, hogy a végén, amikor minden kiderül, és végre mindenki elkap mindenkit, akit üldözött, végre felsóhajthassunk, huhh ez egy remek könyv volt.
A szerző életrajza