Főkép

Sackmeier Gréta tizenöt éves, százhatvannégy centi magas és ötvenhárom kiló. Ez mindenképpen látványos változást jelent, hiszen tavaly ilyenkor még négy centivel alacsonyabb, és tizenegy kilóval súlyosabb volt. De hála a szülők veszekedéseinek, sikerült megszabadulnia némi fölöslegtől, és újonnan szerzett önbizalommal néz reggelente a tükörbe.

A változást természetesen környezete is észlelte, ennek köszönhetően két fiú is legyeskedik körülette. Flórián (az osztálytárs) még mindig jóképű és módfelett izgi smárolni vele, de vele kapcsolatban Gréti még nem döntötte el, mit is érez iránta. Hinzel még mindig nem csináltatta meg a fogait, és a fürdéssel is hadilábon áll (nem szólva ruhadarabjairól, amelyeket inkább lecserél, mintsem beadja a mosodába), viszont még mindig ő a legmegértőbb és legokosabb. Bár időnként elég furcsán látja a világot, de ezt tudjuk be sajátos, anyagi függetlenséget biztosító családi hátterének. A lényeg, hogy Gréti még vele kapcsolatban sem tudja, mit tegyen.

Ebben a számára sorsdöntő helyzetben Gréti a háta közepére kívánja szülei veszekedését, ami lassan válássá fajul. Meglátása szerint ugyanis szülei nem tudják eldönteni a hogyan tovább kérdést, és a három gyerekkel próbálják egymást befolyásolni. Ami valljuk be, nem túl szép dolog.

Szóval ebben a többszörösen bonyolult (Flórián, Hinzel és maradék világ) helyzetben Gréti egyre inkább úgy érzi, nincs minden rendben öccse körül, aki nem csupán kövérebb lett egy év alatt, hanem felettébb titokzatosan viselkedik.

A trilógia második részében Nöstlinger tovább meséli választott családja életét, a kamaszlány nézőpontját helyezve a középpontba. Testiség és a „tégy meg mindent, amit akarsz” elv egyaránt felbukkan a történetben, akárcsak a szeretet és a család fontossága. De éppen ettől kerek az egész.

A szerző életrajza