Főkép

Aramanth egy szigorúan szabályozott város, ahol az összes lakónak megszabott időközönként vizsgán kell részt vennie, amely nem csak a saját, de egész családja sorsát, életkörülményeit is meghatározza. Minden a besorolás körül forog, a szegényebb kerületben lakók irigylik a gazdagabbakat, és örülnek bukásuknak, míg a magasabb besorolású polgárok lenézik az alacsonyabb rangúakat, ám egyben rettegnek is, hogy egy rosszul megírt dolgozat után közéjük kerülhetnek. A vizsgák két éves korban kezdődnek, és nem lehet őket kikerülni. Vagy mégis?

Porszem kerül a gépezetbe: a Hath család, amely a szülőkön kívül egy ikerpárból (Kestrel és Bowman) és egy kétéves kislányból, Pinpinből áll. Részt vesznek ugyan a kötelező vizsgákon, de szinte egyáltalán nem érdekli őket az eredmény. Hiszen bárhogy is végződik, bárhová kell is költözniük, ők öten megmaradnak egymásnak, és a szereteten, amit egymás iránt éreznek, semmi sem változtathat.


Ám a fogaskerekek, ha csikorogva is, de tovább gördülnek. Amikor Kestrel nem képes tovább elviselni a megaláztatásokat, és nyíltan fellázad, a fővizsgáztató meg akarja törni. Ennek érdekében a legrosszabbtól sem riad vissza, és amikor Kestrelt örökre el akarja választani a családjától, a lánynak nem marad más választása, mint a szökés.

Eközben találkozik a császárral, aki közli vele, hogy ha visszaadja a város közepén álló furcsa fatoronynak, a Szél Dalnokának a hangját, akkor soha többé nem lesz vizsga. Csakhogy a kicsiny ezüstsípot, amelyet a Szél Dalnokának egy mélyedésébe kell beilleszteni, a titokzatos és rettegett Mora őrzi...

Kestrel, Bowman és egy furcsa, mindenki által lenézett és butának tartott fiú, Mumpo útnak indul, hogy megmentse nem csupán a Hath családot, hanem az egész várost az embertelen rendszertől. Kilépnek Aramanth zárt világából, találkoznak a sárlakókkal, akiket eddig megvetettek, szembesülnek azzal, milyen értelmetlen tud lenni a háború, és állandóan menekülniük kell a félelmetes vén gyerekek elől, akik magukhoz hasonlóvá akarják tenni őket. Közben az ikrek rájönnek, hogy mindenki másképp egyforma, és Mumpohoz való viszonyuk is megváltozik.

A könyv elnyerte a legjobb gyerekkönyveknek járó Gold Smarties díjat, és nem érdemtelenül. William Nicholson egy csodálatos, nem csupán gyermekeknek való mesét írt a szeretet erejéről és arról, hogy nem vagyunk ugyanolyanok, de mindannyiunknak megvannak a maga értékei. Talán ha mi is megtanulnánk elfogadni és értékelni egymást, a mi világunk is megváltozna, akárcsak Aramanth.