Élmények a XI. Nemzetközi Könyvfesztivál második napjáról – II. rész

Folytatva a tavalyi hagyományokat, idén is elmaradt pár, a programfüzetben meghirdetett esemény. Ezek közül kimondottan fájlaltam a Budapest Print Kft. fél egyre beharangozott bemutatóját, ahol nem csupán a moderátor (Vitray Tamás), hanem a többi résztvevő is jól ismertek személy (Törőcsik Mari, Gálvölgyi János, Udvaros Dorottya) lett volna. Ha minden igaz, a vasárnapra betáblázott Papp Laci kötet is hasonlóképpen járt. De ugyanígy sajnáltam Bárány Tamás dedikálásának hiányát is.

Helyette viszont tanúja lehettem az idei év leghosszabb aláírásra váró sorának (állítom ezt attól függetlenül, hogy még két nap hátra van, és Árpi bácsi vasárnapi jelenléte valószínűleg nem csupán a Tolkien rajongókat fogja megmozgatni). Az épületből kilógó sorban várakozók Günter Grass kézjegyét szerették volna begyűjteni az Európa Kiadó standjánál, az író pedig, szájában elmaradhatatlan pipájával igyekezett mindenkinek kedvére tenni. Mondjuk Nádas Péternek sem volt oka panaszra, hiszen a Kortárs Kiadónál megjelent „Saját halál” című kötetét is szép számban kívánták az olvasók dedikáltatni.

A tegnapi tömegjelenet után már-már családias hangulat uralkodott a Bartók teremben, ahol délután fél négytől Kertész Imre felolvasása volt napirenden. A jelenlévők szinte néma csendben várták a Nobel-díjas írót, ami természetesen nem annak volt köszönhető, hogy előre nem lehetett tudni, mit is fogunk hallani a hetvenöt éves írótól, hanem a kíváncsiságnak. Egyébként azok veszítettek, akik valamely saját írásra tippeltek, hiszen egy haláltábori élményeket megörökítő könyv volt terítéken.

Aki valamiért nem talál(t) kedvére való programot magának, annak elmejátékként javaslom a Dél-Afrikai Nagykövetség pultját, ahol minden nap J. M. Coetzee (szintén Nobel-díjas író) kérdőív kitöltésével tesztelhetik tudásukat. Az egzotikumra vágyók pedig pihenésképpen keressék fel a Japán standot.

Az egész napos kutyagolástól elfáradva (lépcsőn fel-le, termekből ki-be, kiadói pultok között cikázva ezen nem is csodálkozom) indultam hazafelé, azzal a boldog tudattal, hogy holnap még zsúfoltabb napom lesz, és Mezei Attila szerkesztőtársam helyett majd én mehetek el az ír tájékoztatóra.