Élmények a XI. Nemzetközi Könyvfesztivál második napjáról – I. rész
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 04. 24.
Eddig panaszom nem lehet, hiszen a tegnapi zárókívánságom minden további nélkül teljesült. Egyrészt továbbra is csodálatos idő fogadott mindenkit, aki a Kongresszusi Központ felé igyekezett, másodsorban a jelenlévők száma jóval a tűréshatár alatt volt, problémamentes haladást téve lehetővé az épületen belül. Ennek folyományaként az időben érkezők minden (az általam felkeresett) rendezvényen kényelmesen elfértek, s csupán a későn érkezők kényszerültek állni. Egy rövid terepszemle után (első pillantásra minden tavalyi kiállító idén is megjelent) bevonultam a Móra immár hagyományos, évenkénti sajtótájékoztatóra.
Az egyórás, kimondottan jó hangulatú eseményen dr. Cs. Tóth János vezérigazgató, és Balassa Anna főszerkesztő ismertette a kiadó mostanában megjelent könyveit. A hallottak alapján két könyv tűnik első hallásra sikergyanúsnak. Lackfi János verseskönyve, „ A buta felnőtt”, amely egyszerre szól az iskolás és a kezdő szülők korosztályához, grafikája pedig (Kalmár István rajzai) ha lehet, még jobban alátámasztják a hangulatot. A másik listás Ildikó von Kürthy harmadik magyarul megjelenő regénye, a „Félrelépés Mallorcán”, amely humorosan tárgyalja egy harmincon túli szingli házasság előtti sorskérdéseit (erről már írtunk az Ekultúrán – a főszerk.).
A tizenkét kötet ismertetése két alkalommal szakadt félbe. Első ízben három Lackfi verset hallhattunk, amelyek közül a „Fiúk dala” és a „Lányok dala” jó eséllyel pályázhat az ifjabb nemzedék, nemenkénti hitvallása címre. Kicsit később Dolák-Saly Róbert olvasott fel részletet Philip Ardag: A szörnyű vég című, szintén most megjelent regényéből. Ez utóbbi műfaját tekintve abszurd angol humor, ennél többet most még nem mondanék róla, de igyekszem minél előbb elolvasni.
A könyvmustra végén Janikovszky János két közérdekű hírt jelentett be, s mindkettő kapcsolódik édesanyjához, Janikovszky Évához. Már létezik Janikovszky Éva Általános Iskola – első hallásra teljesen helyénvalónak tűnik, hogy Éva néniről iskolát nevezzenek el, hiszen nála jobban kevesen tudtak a gyerekek nyelvén megszólalni.
A másik, következményei tekintve vélhetően jóval nagyobb kihatású bejelentés a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány létrehozása volt. A HP Magyarország Kft., mint Alapító, különféle célok megvalósításáért megteremtette az anyagi feltételeket, és felkért egy öttagú Kuratóriumot, amely jövőbeli feladata nem csupán az írónő emlékének ápolása, hanem különböző, az ifjúsági irodalommal kapcsolatos célok támogatása is lesz. Erről a későbbiekben igyekszünk minél részletesebben majd beszámolni.