Főkép

A Dragonlance rajongók ismét új kötetet helyezhetnek kedvenc polcukra, hiszen A Rózsa lovagjai című regény végre magyarul is napvilágot látott. Aki a sorozat előző köteteinek olvasása közben megkedvelte a solamniai lovagokat, az nem fog most sem csalódni.


Visszatér régi ismerősünk Pirvan, a „Tolvaj”, az „Önfejű”, a „Csatorna-lovag”, és még sorolhatnánk a rendtársai által ráaggatott gúnyneveket. A megtért besurranó felett időközben meglehetősen eljárt az idő, de szerencsére ez nem akadályozza meg abban, hogy ismét izgalmas, veszélyes, és Istarnak nem feltétlenül tetsző kalandba bonyolódjon.

Istarnak persze elsősorban nem Pirvannal van problémája, inkább a silvanesti elfekkel, akik rendszeresen megtagadják az adó befizetését. Ez persze indokot adhat a papkirálynak arra, hogy végre hadjáratot indíthasson az „alacsonyabb rendű” fajok ellen, és ebben bizony az érvényben lévő szerződések alapján a solamniaiaknak is támogatniuk kéne. Ezért indul útnak Sir Pirvan Tiradot, elszánva arra, hogy megakadályozza a háború kirobbanását, ami nagy erkölcsi dilemma elé állítaná lovagokat. Vele tartanak régi és újabb társai, akik között van egy pár igen érdekes is, például a tüdőbeteg tengerész, vagy a nagyhatalmú, mégis szerény mágus.

Ilyen érdekes, és cseppet sem hétköznapi barátokkal persze nem lehet se unalmas, se túl egyszerű az út. Amikor belép a képbe a renegát zsoldoskapitány, aki a maga köré gyűjtött sereggel fosztogatja a környéket, és a közeli sivatagban élő szabad lovasok, még inkább összekuszálódnak a szálak. Mikor épp kezdené az ember azt hinni, hogy kioldozhatatlan csomóban futnak össze, eljön a végkifejlet.

A nem túl fényesen induló „Pirvan-ciklus” beérni látszik. A címszereplő életének jelentős mozzanatai a harmadik kötet végére egy teljes embert kezdenek kirajzolni. A sok kis részlet, amit a történetek során megtudtunk róla, mind-mind előjönnek újra, több szereplő, helyszín és mozzanat is visszaköszön. És a végén lesz egy negyedik regény, amiben minden a helyére kerül, és minden értelmet kap. Legalábbis remélem.

 

Több mint érdekes lenne az összeomlásról olvasni egy regény formájában, de mint a legtöbb jó témát, ezt is nagyon el lehet „rontani”. Addig is A Rózsa lovagjai kellemes olvasmány, és több, mint ígéretes a jövőre nézve.