Ildikó von Kürthy: Félrelépés Mallorcán
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 04. 14.
Vannak az ember életében (legyen bár nő vagy férfi) nehéz pillanatok, amelyek életkorhoz kötődnek. Ilyen ugye a nagykorúság elérése, vagy a harmincadik év betöltése – amikor is valamilyen formában számot vetünk az előttünk és a mögöttünk lévő idővel. Általában némi elégedetlenség a mérleg eredménye, hiszen valljuk be, kihagyott lehetőségeket és hibás döntéseket bármelyikünk fel tud mutatni.
A történet címszereplője (Annabel) a harmincegyedik születésnapjára készül, amely megítélése szerint sokkal tragikusabb lesz, mint az előző. Akkor ugyanis minden ismerőse és barátja összecsődült, és közös erővel vigasztalták az ünnepeltet. Idén ellenben semmi effélére nem lehet számítani, és ez maga a vég. Mert hiába van mellette Ben, akivel négy és fél éve együtt él, s aki nem csupán szereti őt, de képes elviselni hullámzó hangulatait – sőt, ha úgy adódik még kezelni is azokat, de ez csak szeretet, nem pedig szerelem. S mi van akkor – töpreng Annabel –, ha ez is egy hibás döntés volt, amely lehet, hogy boldogságot jelent, de az izgalom és mindenféle más szenvedély mindörökre száműzetne az életéből. Örült gondolat nem?
A folytatás még elborultabb: hősnőnk fogja magát, és maga mögött hagyva Hamburgot, meg sem áll Mallorcáig, ahol Gesa nagynénje él egy sikeres válás eredményeként. Itt aztán minden megtörténik a kissé szeleburdi hölggyel, amiről csak álmodozik. Megismerkedik és azonmód flörtölni kezd egy fiatal jachttulajdonossal, őrült helyzetekbe keveredik miközben remekül érzi magát. Mindeközben még arra is jut ideje, hogy megossza gondolatait velünk, amelyből nem csak cselekedeteinek előzménye ismerkszik meg (munkahelyestől, barátnőstől, mindenestől), hanem számtalan mulatságos helyzet is, amely menet közben eszébe jut.
Mindezek eredményeként egy szórakoztató regényt van szerencséje élvezni az olvasónak, nem beszélve Annabel személyiségéről, amely igazán akkor válik humorossá, ha ismerőseink között van hasonló korú, akin egyik-másik tünetet felfedezhetjük. Egy-két hónapra visszamenőleg ezen a történetet nevettem a legtöbbet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy talán el az első „Európai Uniós” regény, mivel mindenki euróval fizet.
A szerző életrajza