Főkép

Öt kissrác istenként tiszteli a környék alvilági figuráit, és elhatározza: becsületes munka helyett inkább a gengszterpályát választja. Amíg elég „nagyok” lesznek ahhoz, hogy már felnőttnek (és ne gyereknek) tekintsék őket, készségesen ellátják azokat az alkalmi feladatokat, amelyeket példaképeik bíznak rájuk. Ilyen előélettel nem is csoda, ha pár évvel később komoly és elismert bandaként élvezik a prohibíciós törvény (alkoholtilalom) minden előnyét. Ha arról van szó, szeszt csempésznek, majd kocsmáikon keresztül eladják a kellőképpen szomjas ügyfeleknek. Ezt a „jó világot” sajnos már csak négyen élvezhetik, ötödik társuk ugyanis a jobb élethez vezető út áldozata lett.

Ha arról van szó, a szeszüzleten kívül természetesen egyéb, rendkívül jól jövedelmező munkákat is elvállalnak. Egy-két nemkívánatos hulla eltüntetése például nem okoz nekik gondot – de még csak lelkiismeret-furdalást sem. Időnként nagylelkűek, máskor ellenben kíméletlenül végeznek ellenfeleikkel, sőt, ha úgy hozza kedvük, könnyedén átvernek bárkit (persze főleg a pénzes pasasokat).

A sorozatos kalandokat a társaság egyik tagja, Noodles meséli el nekünk. Ő a csapat esze, aki sokra vihetné, ha időnként nem uralkodna el rajta az agresszivitás.

Kiegészítésként meg kell említenem Sergio Leonét, aki leginkább azért híres, mert leforgatta a legamerikaibb westernt, ami hihetetlen sikereket ért el Európában (Volt egyszer egy vadnyugat). Azonban egy másik legendás időszakról – a harmincas évek gengsztervilágáról – is készített filmet –, benne Robert De Niro (Noodles) emlékezetes alakításával, Volt egyszer egy Amerika címmel. A majdnem négy órás film forgatókönyve Harry Gray könyve alapján készült.