Főkép

Philip Pullman furcsa helyzetben van hazánkban. Ugyan három kiadónál is jelennek meg könyvei, nem érzem úgy, hogy bármelyik féltől is megkapnák az őket megérdemlő publicitást. Holott meggyőződésem, hogy semmivel sem marad el e könyvek színvonala pl. a Harry Potter könyvekétől. Pullmanra is jellemző a fantázia üdítően szabad alkalmazása, ő is belesző elemeket történeteibe különféle mítoszokból és ősi mesékből, és nála sem csupán szép meg jó van.

A Karlstein grófnak már a címszereplője is gonosz figura, aki nem más, mint a vár ura, aki két árva unokahúgát szánja Zamiel, a félelmetes Fekete Vadász prédájául. Na nem véletlenül – van némi tartozása a démoni figura felé, aki Mindenszentek éjjelén járja az erdőt szörnyűséges vadászfalkájával. Természetesen vannak páran, akik nem értenek egyet a gróf ebbéli döntésével, s ők – a mindig nyitott szemmel járó Hildi Kelmar szolgálólánnyal az élen – mindent megtesznek, hogy a két kisleány épségben túlélje Zamiel látogatását. A befejezés azonban minden képzeletet felülmúl...

Mellesleg a regény Svájcban játszódik, nagyjából a XVIII. században, és bár Pullman a sztereotípiáktól tartózkodva, de meglehetős alapossággal festi fel a sztori környezetét, igazából, mint minden történetére, erre is igaz, hogy kortól s helytől független. Ez egyben azt is jelenti, hogy annyira jó. Merthogy a „Karlstein gróf” tökéletesen illik az eddig megismert Pullman könyvek sorába. Csupa izgalom, kaland, emberség, nem kevés szörnyűséggel, és egészséges humorral körítve.

Azt gondolom, picit idősebb gyerekeknek épp úgy nagy élmény lehet bármi, amit Philip Pullman írt, mint a gazdag képzeletvilágú felnőttek számára. Vagy ha úgy tetszik: bárkinek, akinek bejöttek a Potter könyvek, dacára annak, hogy a hasonlóság a felvázoltaktól eltekintve igen minimális.