Főkép

Sackmeier Gréta tizennégy éves, százhatvan magas és hatvannégy kiló. Önmagát kövérnek, a tornaórát szenvedésnek tartja. Meglátása szerint piszkafa osztálytársnői között fölös zsírpárnáival nehezen tudna elbújni. Ráadásul teste is most kezd nőiesedni, és mellei jelenleg mindennek mondhatók, csak arányosnak és szépnek nem.

Egyetlen vigasza, hogy anyukája megértő gondjaival szemben. Sackmeier Elisabeth háztartásbeliként nevelgeti három csemetéjét, istenien főz és szeret enni. Ennek meg is látszik az eredménye – főleg csípőtájékon. Mondjuk férjének, Sackmeier Egonnak sincs oka panaszkodni, hasa terebélyes méretűre nőtt az utóbbi évtizedekben, s büszkén követel helyet magának a nadrág és az ing találkozásánál. Öcsi (Sackmeier Hansi) még csupán tizenkét éves, de mellkasát egy felnőtt is megirigyelhetné – feltéve persze, ha a felnőttek pont ilyen felsőtestre vágynak. A hatéves Sackmeier Médi még nem számított túlsúlyosnak – leszámítva hörcsögre hajazó arcát. Pedig igazán nem ott szokta felhalmozni az élelmiszertartalékot.

Minden úgy kezdődött, hogy Anyu elment egy osztálytalálkozóra, és elkeseredetten jött haza. Hajdani barátnője jóvoltából szembesült saját súlyával, és ennek folyományaként elgondolkodott saját helyzetén. Az elhatározás, amire jutott, kezdetben nem tűnt vészesnek (heveny fogyókúra), hiszen ilyet már korábban is átvészelt a család. Ám Anyu egyre karcsúbb, és ahogyan a távozó kilók átalakulnak önbizalommá, ráadásul új terveket is forgat a fejében. Tanulás, munka, önálló kereset.

Na ez az a pont, amikor Apu kikel magából. Hiszen ő azért dolgozik olyan keményen a munkahelyén, hogy Anyunak ne kelljen állást keresnie. Nincs más dolga, mint nevelni a gyerekeket, rendben tartani a lakást, takarítani, mosni, főzni. A felek nem tudnak megegyezni a jövőt illetően, így egyre több a veszekedés. A gyerekek elég nehezen fogadják a perpatvart, nem igazán szeretnének bármelyik szülő oldalára állni. Ráadásul Gréta belehabarodott egy modellkinézetű fiúba (Flórián, egyébként az osztálytárs), aki szerelmes belé. Illetve nem is, vagy legfeljebb egy kicsit. Szóval némileg zavaros az ügy, és ilyenkor igazán nincs arra szüksége az ember lányának, hogy más problémákkal zaklassák. A kedvelt arisztokrata szerelmes füzetekben pedig hiába keresi, nem találja a megoldást. Az sem segít rajta, hogy megismerkedik egy hús-vér arisztokrata sráccal (háztulajdonos a szentem), akivel nagyon jó beszélgetni, csak éppen visszataszítóan rosszak a fogai, sajátos felfogása van az életről, és szülei nélkül él.

Itt ér véget az első kötet. Reméljük a hátralévő kettőben lefogynak / meghíznak / kibékülnek / elválnak (kérjük tegyék meg tippjeiket) az érintettek.

A szerző életrajza