Főkép

Az Érzőszívű mágus 1991-ben, a Griff könyvek kötetei között jelent meg. Az időközben megszűnt sorozat hullámzó színvonaláról, valamint az első Skandar Graun történetről híres. Feist könyvének esetében nem tudom, mi vezette az illetékeseket a cím magyarítására – de hát ennél vadabb példákat is megéltünk már a magyar filmforgalmazásban (pl. Alien sorozat).

Az új kiadásnál két kötetre bontották és visszaadták az eredeti címeket, valamint átfésülték a szöveget, s ennek köszönhetően kissé gördülékenyebb, magyarosabb változatot vehetünk a kezünkbe. (Erre is volt már példa korábban, elég, ha csak az első három éjtünde regényre gondolunk.) Ezt csupán azok kedvéért mondom, akiknek esetleg a birtokában van az első kiadás, és anyagi megfontolásokból nem is akarják lecserélni azt.

Mit is mondhatnék Feist klasszikus regényéről? Itt ismerkedhetett meg a nagyérdemű Midkemia és Kelevan világával, ami új színt vitt a műfajba. Ismételten bebizonyosodott: lehet Tolkien örökségéből újat alkotni, megőrizve belőle minden fontosat, kiegészítve azt egyéni ízekkel és színekkel. A történet egyaránt szól Pugról, aki a történet végére a két világ legnagyobb varázslójává növi ki magát, valamint Thomasról, aki nagy harcossá válik, magában hordozva egy, az embereknél sokkal régebbi faj emlékeit. Mellettük közemberek és hercegek jönnek-mennek, harcolnak, ármánykodnak – egyszóval mindazt megteszik, amit egy nagyívű fantasytól elvárhatunk.

Miként A Gyűrűk Urát sem érdemes párszáz karakterben elmondani, Feist meséjét is szívtelenség lenne csonkított változatban tárgyalni. Ezt olvasni kell. A történetnek azonban itt nincs vége, hiszen a szereplők kalandjai folytatódnak, mi pedig tovább izgulhatunk Midkemiáért.