Főkép

Nehéz az ember élete, ha aggódó szülei nem teljesen elégedettek a bizonyítványával. Ewald Mittermeier példának okáért teljes mértékben osztja az angoltanár véleményét, aki szerint éves teljesítménye csak közepest érdemel. Sajnálatos módon édesanyját zavarja az egy szem hármas az egyébként négyeseket és ötöseket tartalmazó bizonyítványban, és személyesen próbál magasabb jegyet kiharcolni fiának. Természetesen sikertelenül. A családi tanács ezt követően kirukkol a megoldással, a csapnivaló kiejtés javítására Ewald – a nyári szünet alatt – egy hónapig nyelvet fog tanulni Angliában. Iskolai szervezésben, tanári felügyelettel.

Talán mondanom sem kell, a terv hallatán Ewaldot kiveri a víz, de hiába tiltakozik (semmi kedve sincs a tanév után még egy hónapot tanárok társaságában tanulással tölteni), szülei már döntöttek. Ebben a vészhelyzetben szólal meg nővére (Sybille), és egy káprázatos beszámolóval – amely a nyári táborok erkölcsi züllöttségéről szól – eléri a terv módosítását.


A fenyegetés azonban nem múlik el, mivel a leleményes szülők napok alatt beszereznek egy cseregyereket a ködös Albionból, aki majd a helyes kiejtésre oktatja fiacskájukat. Amikor aztán megérkezik a várt repülőgép, csak állnak és néznek.

Az előzetes levelek alapján remélt pedáns Tom helyett Jasperrel kell beérniük (az előbbi testvére), aki nem beszél, nem barátkozik, nem látogatja rendszeresen a fürdőszobát, csak bizonyos ételeket hajlandó megenni, és egyéni elképzelései vannak a rendrakás fogalmáról. Hogy mi lesz ebből?

A földrajzi távolság ellenére úgy tűnik, Bécsben is hasonló problémákkal küzdenek a kisiskolások és szüleik, mint nálunk. Legalábbis a könyvből ez derült ki számomra.

 

Az osztrák Christie Nöstlinger (német nyelvterületen „a gyermekirodalom nagyasszonya”-ként tisztelik) pedig teljes joggal megérdemli az Andersen-díjat (1984-ben nyerte el), mivel könnyed stílusban megírt ifjúsági regényével minden korosztálynak képes a szórakoztatáson kívül egy kis pluszt is nyújtani.

A szerző életrajza