Főkép

Nagyjából egy évet kellett várni a sorozat következő darabjára, de mindenképpen megérte kiböjtölni ezt az időt, mert az előzményekhez méltó kötete(eke)t vehetünk kézbe. Goodkind valami hihetetlen érzékkel képes úgy bonyolítani a cselekményt, hogy az olvasó tűkön ülve várja a befejezést, amely választ ad a két főhőssel kapcsolatos kérdésekre.

Richard Rahl, az Igazság Keresője és Kahlan Amnell Inkvizítor Anya türelmetlenül várja azt a napot, amelyen végre valahára összeházasodnak. Szerelmük akkor végre beteljesedhet, s a hitvesi ágyban kedvük szerint kiélhetik testi fantáziálásukat. Fogadalmuk szerint addig ugyanis önmegtartóztatást vállaltak, amit időnként nagyon-nagyon nehezen tudnak betartani. (Bal)szerencséjükre környezetük éber tekintettel vigyáz rájuk, így az időnként felmerülő kényes helyzetetekben (amikor egyikőjük elveszti a fejét) mindig feltűnik valaki, ami a meghitt légyott végét jelenti. Ez persze nem csökkenti a bennük lévő feszültségeket.

Lassan egy év telt már el azóta, hogy a Falka Vére jelentette fenyegetés megszűnt, s úgy tűnik, új veszély leselkedik hőseinkre. Jagang császár (az Álomjáró) újabb támadást kezdeményez, s halálos pestist szabadít Középföldre. A különféle próféciák és egyéb jelek arra utalnak, hogy a járvány mágikus eredetű, és a Szelek Temploma néven ismert helyről ered, ami évezredekkel korábban egy mágusviszály következtében eltűnt.

Richard helyzetét tovább bonyolítja Nadine felbukkanása, aki évekkel korábban már megpróbálta elcsábítani őt, és most határozott házassági elképzelései vannak kettejükkel kapcsolatban (Kahlan alig titkolt bosszúságára). A „véletlen” találkozásoknak ezzel még nincs vége, mivel egy orgyilkos is tiszteletét teszi a palotában, majd nem sokkal ezután előkerül Richard féltestvére, Drefan Rahl is. A többi meglepetésről nem is beszélve…