Főkép

A korábbi kötetek után majd egy évvel jelent meg 2000-ben a Kubasik által írt Earthdawn trilógia (A vágyódás gyűrűje, Anya meséje, Keserű emlékek) befejező kötete. Az előző rész végén a sok viszontagságot megért családnak sikerült elmenekülnie a rabságból. Igaz, ennek nagy ára volt: J’role késsel összeszabdalta saját ikreinek arcát, hogy így megmentse őket a therai fogságból. Ezzel a tettével azonban végérvényesen szétzilálta a család egységét.

A folytatásban J’role már magányosan éli az életét. Az egyedüllét azonban nem gátolta meg abban, hogy tolvaj képességeit (és mágiáját) használja, s ily módon csinos vagyont gyűjtsön össze őserdei házában. Öregségére beletörődött sorsába, s leginkább az önsajnálat kacskaringós ösvényein tölti idejét. Ez az állapot egészen addig tart, amíg fel nem bukkan ajtaja előtt egy törp fiúcska, akit zsoldosok üldöznek. Váratlan ötlettől vezérelve megmenti. Ezen a lépésen később ő maga is elcsodálkozik, s talán meg is bánja. Nagyjából innen egészen a könyv utolsó részéig különös dolgok történnek az ex-tolvajjal. Példának okáért meghal (A herceg menyasszonya című filmben itt megkérdeznék, hogy teljesen meghalt, vagy csak egy kicsit?). A meglepetést tartogató befejezésig azonban jócskán kijut a lelkizésből. A hatvan év körüli J’role-nek lehetősége nyílik arra, hogy átgondolja az életét, mérlegeljen – és változtasson saját tettein… Feltéve, ha sikerül megegyeznie az illetékessel.

Az Earthdawn játékosok számára hasznos adalék lehet a szenvedélyek természetéről szóló rész. Nagyon jól sikerült a Halál tengerének leírása és a Rosszföldek bemutatása is. A történet szerintem sokkal inkább olvasatja magát, mint teszem azt, az első rész. Bár az Elveszett kaer című regény mozgalmasabb volt (nem tartozik ugyan a trilógiához), úgy érzem, Kubasiknak ezúttal is sikerült érdekes Earthdawn regényt írnia. Elérkeztünk egy olyan pontra, hogy már nem tudnám megmondani, melyik világban (Shadowrun vagy Earthdawn) ír jobban.