K. B. Rottring: Heri Kókler és a vámpírok bálja

A kis árva Heri Kókler háromszor is megmentette az emberiséget Megawatt Voltmárvolttól. Igaz a legutolsó alkalommal kisebb probléma merült fel, mert ugyan keresztülhúzta a rettentően sötét mágus számításait, de sajnálatos módon „sikerült” – a köznép által csak Netuddkiként ismert varázslót – hús-vér formába juttatnia.

Hősünk ezért családjából és a szomszédságból fanatikus vallási harcosokat képez, hogy felvehessék a harcot Voltmárvolttal és csatlósaival. Ekkor érkezik meg Hermelin baglya – MÍG-29 –, azzal az üzenettel, hogy Heri keresse fel őt hajlékában, mert kibírhatatlanul vágyik rá. Kókler meg is érkezik, kibontakozó „románcukat” azonban megzavarják Ribizly-ék, akik meginvitálják őket és Heri egész pereputtyát egy Transz Szilvániai utazásra. A kirándulás célja, hogy felkeressék Kareszt, a legidősebb Ribizly-fiút, aki több éve él már ott.

Természetesen Netuddki Megawatt Voltmárvolt – aki időközben önhatalmúlag lecserélte a „Megá”-t „Gigá”-ra –, tudomást szerez az utazásról, ezért feltámasztja Drakulát, és megbízza azzal a feladattal, hogy végezzen Herivel és kompániájával. Így indul a történet, amely – bár néha talán túlzottan is vulgáris, és éppen ezért nem kínál felhőtlen szórakozást – elég jól sikerült. Rottring a sztori mesélése közben rengeteg szereplővel operál, és ez a kavalkád néha határozottan feldobja az olvasó hangulatát, bár némelyik elképzelés a regény végére érve vakvágánynak bizonyul, illetve nem egészen egyértelmű, hogy az a gondolat, szereplő vagy helyszín mit is keres egy Harry Potter paródiában.

Bár valójában nem találkoztam fergeteges poénokkal, semmiképpen sem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen a komolyabb olvasmányok között kellemes felfrissülést nyújtott ez a könnyed kis limonádé.