Főkép

Ha valaki veszi magának a fáradtságot, és élete első Shadowrun szerepjátéka előtt elolvassa az eddig megjelent regényeket, rengeteg időt takaríthat meg magának, hiszen nem kell hosszasan ismerkednie a Felébredt világgal, a metahumánok társadalmi helyzetével, a multik szerepével, a céges öltönykék filozófiájával és az árnyvadászok mindennapjaival. Sőt, fájdalmas következmények nélkül feltárul előtte a hermetikus és a sámáni mágia minden csínja-bínja, a különféle varázslatok hatásai, megítélésük a varázserővel nem rendelkezők részéről, a szükséges kellékek, előkészületek stb.

A könyv főszereplője, Jason Chase túl van már azon a koron, amikor még géppisztollyal a kezében minden tűzharcba belevetette magát. Manapság sokkal inkább az eszével igyekszik megoldani a forró helyzeteket, és eközben bizton számíthat kiterjedt ismerettségi/baráti körének támogatására. Ezt a viszonylag nyugodt és kiszámítottan eseménydús életvitelt borítja fel egy fiatal lány, aki feltűnően érdeklődik Jason után, és akit főhősünk rövid kutakodás után a Fuchi társaság egyik elnökének lányaként azonosít, akit valamikor testőrként védett.

Ezek után érthető, ha kíváncsian veszi fel a kapcsolatot az ifjú hölggyel, Cara Williersszel, akinek története elég ijesztő. Kicsivel később pedig kiderül, hogy veszélyes is, ugyanis a lány nyomában feltűnik egy titokzatos, ám nagyon is felkészült üldözőcsapat. Nem a Felébredt világban játszódna a történet, ha nem szerepelne benne jó néhány váratlan, és általában kellemetlen meglepetés. A társaságok terveit az egyszerű halandók nem igazán képesek megérteni, ám ha mégis sikerül nekik, jó eséllyel olyan sűrű lekvárba kerülnek, hogy életben maradási esélyeik nagyjából a nullával egyenlők.

Jason már csak tudja, hiszen amíg éveken át az élmezőnyben, a legjobbakkal együtt vadászott, számtalanszor került ilyen helyzetbe. Csakhogy akkor még fiatalabb volt.