Főkép

William Gibsont a cyberpunk szülőatyjaként szokták emlegetni (idevágó ismertebb művei: Neurománc, Izzó króm, Mona Lisa Overdrive). Ebben a regényében újra az általa elképzelt – kellemesnek éppenséggel nem mondható – jövő hétköznapjaiba nyújt bepillantást. Egy erősen szennyezet, a nagy cégek, a média és a szervezett alvilág által uralt világba, ahol a világháló már hétköznapi dolog; s ahol az emberek élete furcsa keveréke a fejlett technológiának és pár régi hagyománynak.

Chia rajongó. Egy népszerű rockénekes a bálványa, akinek a hálózaton keresztül minden lépését követi. De ez nem elég számára, ezért csatlakozik egy hasonszőrűekből álló virtuális klubba, ahol mi mással is foglalkoznának a tagok, mint az istenített Rez ügyeivel. Amikor felröppen a pletyka, mely szerint Rez egy számítógépes program által megalkotott virtuális dívával (közismertebb nevén idoruval) készül frigyre lépni, kitört a botrány.

Amikor a klubtagok túljutnak első felháborodásukon, cselekvésre szánják el magukat: megbízottat küldenek a helyszínre (Japán), aki majd kideríti az igazságot és tájékoztatja a tagságot. Chia lesz a kiválasztott, s hamarosan már repül is a felkelő nap országába. Csakhogy útközben – tudtán kívül – kapcsolatba kerül egy csempésszel, és rajta keresztül a szervezett alvilággal. Márpedig ez a jövőben sem túlságosan kellemes ismeretség, pláne, ha a rosszfiúk keresnek valamit, s azt meggyőződésük szerint a lány birtokolja.

A történet másik szálán Laney útját figyelhetjük meg. Ő volt cége elől menekül, ezért utolsó mentsvárként elfogad egy ajánlatot: Japánba utazik, ahol egy rockénekes biztonsági főnökének furcsa kérését kell teljesítenie.

Az Idoruban Gibson ismételten megvillantja tehetségét, és tovább gyarapítja ismereteinket az általa megalkotott cyberpunk világról.