Főkép

A történet az amerikai szesztilalom idején indul útjára, amikor a Bonanno-k kivándoroltak Amerikába. Bill apja Joseph Bonanno csatlakozott a szeszcsempészekhez és ebből megszedve magát kialakította saját bűnszövetkezetét, amely az évek folyamán az öt New York-i „család” egyike lett. A ’60-as évek elején azonban a szerencse elpártolt tőlük, és a szindikátus ellenük fordult. Ekkor kezdődött a „banánháború”-nak (a banán a Bonanno-k csúfneve volt) nevezett vetélkedés, amely vesztesei között tudhatjuk a Bonanno-kat.

Bill egyetemre járt a nyugati parton, de tanulmányait befejezetlenül hagyva visszatért New York-ba és apja szervezetének harmadik embere lett. Ez a lépés indította el a rivalizálást a családok között. Apját elrabolták, és amíg elő nem került, addig fia irányította a szervezetet és próbálta túlélni a „háborút”. Ez sikerült is, de ekkor az amerikai kormányzat (Kennedy, majd Nixon) keresztes-hadjáratot indított a maffia ellen és ezzel megpecsételte a szindikátusbéli családok többségének sorsát. Mint anno Al Capone-t, a legtöbb családtagot adócsalás, hamis tanúzás vádjával jutatták rács mögé.

Aki valamilyen „hősies” maffiatörténetet sejt a könyv mögött, valószínűleg csalódni fog. Ez a történet az elejétől a végéig igaz. Gay Talese nem az akciókra fekteti a hangsúlyt – hiszen, mint utószavában írja, őt a szervezet tagjainak mindennapjai érdekelték elsősorban –, hanem a családi életre, az események megélésére és hatásaira. Hogyan éli mindennapjait a Keresztapa fia és családja, milyen konfliktusok zajlanak odahaza. Mindeközben természetesen betekintést nyerünk a szervezett alvilág szervezeti felépítésébe, működésébe és történetébe az 1900-as évektől kezdve, mind Amerikában, mind Szicíliában.

Gay Talese tudatosan nem próbál semmilyen érzelmet kiváltani az olvasóból, rá hagyja, hogy hogyan ítéli meg ezeket az embereket. Dokumentumfilm szerűen tárja elénk Bill Bonanno életét, születésétől a börtönbe vonulásáig. Mindenkinek ajánlani tudom, akit az átlagosnál egy kicsit jobban érdekel ez a téma, és nem elégszik meg felnagyított, eltúlzott, helyenként nem is igaz történetekkel. Igaz néha idegesítően vagy unalmasan hathatnak a részletes leírások, de Talese szerint Bill Bonanno félelmetes, fényképszerű memóriával volt megáldva, így inkább írjuk a teljesség és korhűség javára az aprólékosságot.