FőképSverre a söröskorsójára összpontosított. Ideje lenne már némi pénzt keresnie. Meg kellene növesztenie a haját, hogy eltakarja a nyakán lévő a tetoválást, hosszú ujjú inget húzni és hozzálátni. Mert munka akadna bőven. Persze szar munka. A kellemes, jól fizető állásokat a bokszosok már mind lenyúlták. Az a sok buzi, a hitetlenek meg a niggerek.
- Leülhetek?
Sverre felpillantott. Az öreg állt felette. Észre sem vette, hogy odajött.
- Ez az én asztalom - morogta elutasítóan.
- Csak néhány szót szeretnék magával váltani - az öreg egy újságot tett az asztalra kettejük közé, és leült Sverrével szemben, aki éberen követte tekintetével.
- Nyugalom, én is maguk közé tartozom - mondta az öreg.
- Kik közé?
- Akik idejárnak. A nemzetiszocialisták közé.
- Valóban?
Sverre megnedvesítette az ajkát, és szájához emelte a poharat. Az öreg rezzenéstelenül bámult rá. Olyan nyugodtan, mintha az égvilágon semmi dolga nem lenne. Nyilván így is van, hiszen biztos van vagy hetvenéves. Legalább. Lehet, hogy a Zorn 88-as öregfiúk egyike? Azok közé a háttérben megbúvók közé tartozik, akikről már többször hallott, de még sohasem találkozott velük?
- Egy szívességet szeretnék kérni - az öreg hangja halk volt.
- Valóban? - ismételte Sverre, de ezúttal a kérdés már nem csengett annyira leereszkedően. Hiszen sosem lehet tudni.
- Egy fegyverről lenne szó - folytatta az öreg.
- Egy fegyverről?
- Szükségem van valamire. Tud segíteni?
- Már miért kellene segítenem?
- Vessen egy pillantást a huszonnyolcadik oldalra!
Sverre maga elé húzta az újságot, de lapozás közben is az öregen tartotta a szemét. A huszonnyolcadik oldalon egy, a spanyolországi neonácikról szóló cikket talált. Méghozzá Even Juultól, attól az agyalágyult vénembertől. Na, kösz szépen! A nagy fekete-fehér kép egy részét, ami egy Franco-festményt tartó fiatalembert ábrázolt, egy ezerkoronás fedte el.
- Ha tud segíteni… - mondta az öreg.
Sverre a vállát vonogatta.
- … akkor jön még hozzá további kilenc.
- Valóban? - kortyolt Sverre a sörébe. Aztán körülnézett a helyiségben. A fiatal pár már odébbállt, de Halle, Gregersen és Kvinset még mindig a sarokban ült, sőt hamarosan a többiek is csatlakoznak hozzájuk, és akkor képtelenség lesz bármiféle diszkrét társalgást folytatni. Tízezer korona.
- Milyen fegyverről lenne szó?
- Egy puskáról.
- Megoldható.
Az öreg megrázta a fejét.
- Egy Märklin-puska kellene.
- Märklin?
Az öreg bólintott.
- Mint azok a vasútmodellek? - kérdezte Sverre.
A ráncokkal szabdalt arcon egy repedés támadt a kalap alatt. Az öreg bizonyára elmosolyodott.
- Ha nem tud segíteni, most szóljon! Az ezrest megtarthatja, és többet egy szót se az egészről. Kimegyek innen, és nem látjuk többet egymást.
Sverre enyhe adrenalinlöketet érzett. Ez nem holmi baltákról, vadászpuskákról és ilyen-olyan dinamitpatronokról szóló hétköznapi csevegés volt, hanem végre valami rendes kihívásnak tűnő esemény.
Nyílt az ajtó, Sverre kilesett az öreg válla fölött. Nem a fiúk voltak, csak a piros izlandi pulóveres, öreg szeszkazán jött be. Néha kicsit idegesítő volt, amikor sört lejmolt, de egyébként teljesen ártalmatlan.
- Meglátom, mit tehetek - nyúlt Sverre az ezresért.
Még fel sem fogta, mi történik, amikor az öreg keze hirtelen saskaromként lecsapott az övére, és az asztalhoz szegezte.
- Nem ezt kérdeztem! - az öreg hangja olyan volt, mint a jégcsap.
Sverre hasztalan igyekezett kirángatni a kezét. Te jó ég, nem képes kiszabadítani magát egy aggastyán szorításából!
- Azt kérdeztem, hogy tud-e segíteni, és egy igent vagy egy nemet várok válaszképpen, világos?
Sverre érezte, hogy lassan elönti az agyát a düh, de a tízezer korona gondolata egyelőre felülkerekedett mindenen. Hiszen végre itt ez a különös férfi, aki kihúzhatja a szarból. Nem lesz olcsó, de úgy érezte, hogy az öreg nem fog garasoskodni a jutalékon.
- Tudok… tudok segíteni.
- Mikor?
- Három nap múlva. Itt. Ugyanebben az időben.
- Marhaság, három nap alatt nem lehet megszerezni egy ilyen fegyvert! - az öreg elengedte a kezét. - De addig találja meg azt, aki segíteni tud, aztán találkozzunk, hogy megbeszéljük a kézbesítést.
Sverre, aki százhúsz kilót nyomott ki a fekvőpadon, még mindig azon értetlenkedett, hogy volt képes ez a vézna, öreg fószer…
- Addig is azt üzenem, hogy készpénzben fizetek a leszállításkor. Maga pedig három nap múlva kapja meg a többi pénzt.
- Igen? És mi van, ha csak elveszem a pénzt, és…
- Akkor visszajövök, és megölöm.
Sverre a kezét dörgölte, és nem kívánt elmélyülni a további részletekben.

A Kiadó engedélyével.