Ray Douglas Bradbury életrajz

Ray Douglas Bradbury 1920. augusztus 22-én született az Illinois állambeli Waukeganban, az Egyesült Államokban, Esther Marie Moberg Bradbury svéd emigráns anya és Leonard Spaulding Bradbury telefonszerelő harmadik fiaként. Apai felmenői lapkiadóként dolgoztak. Ritkán használt második keresztnevét a filmszínész Douglas Fairbanks ihlette, de névadójával ellentétben hírnevét nem kalózkodással vagy tengeri kalandjaival szerezte meg. Bradbury legtöbb kalandja az írógép mellett született, fantáziájának végtelen térségein. Ma az író, drámaíró, forgatókönyvíró, költő, szerkesztő Bradbury Amerika egyik legtermékenyebb zsenijeként ismert. Gyerekkorát Waukeganban töltötte szerető családjával, és ezek az évek meghatározónak bizonyultak későbbi személyiségének kialakulásában. Olvasó és író volt már ekkor is, rengeteg időt töltött a városi Carnegie könyvtárban. Számos művében utal erre az időre, többek között a Pitypangbor (Dandelion Wine) című önéletrajzi regényében.
 
Nagybácsikról, nagynénikről, csodálatos padlásokról, meghatározhatatlan félelmeiről, a fantasztikus történetek és képregények hatásáról ír, egy érzékeny és fogékony lélek fejlődését bemutatva. Óz története és Edgar Allan Poe novellái ugyanúgy kedvencei voltak, mint a Tarzant kiötlő Edgar Rice Borroughs Mars-regényei vagy a kor sci-fi magazinjai, de az európai tudományos-fantasztikus írók közül Verne és Wells is. Regényeiben a húszas évek Waukeganja átkeresztelődik, és mint Green Town szerepel (ahogyan a Gonosz lélek közeleg című regényében is). Green Town a biztonság és az otthon jelképe, de mindennek ellenére fantasy-elemek is felbukkannak a városban, melynek ékes példája a természetfeletti erőket rejtő vándorcirkusz. Apja nehezen talál munkát, ezért 1926 és 1933 között a Bradbury család több alkalommal is megpróbál letelepedni az arizonai Tucsonban, de végül visszatérnek Waukeganba, ahonnan majd 1934-ben fognak megint tovább állni.
 
A fiatal Ray már 1931-ben elkezdi írni történeteit, és első írásait a keze ügyébe kerülő papírdarabokra veti. Napi rendszerességgel ír. Elhivatottságát egy 1932-es esetre vezette vissza, mikor is egy vidámpark-béli mutatványos, Mr. Electrico megérintette egy elektromos karddal, amivel haját égnek meresztette, és rákiáltott, hogy „Élj mindörökké!”. Ebben az évben zsebpénzén egy használt írógépet is vásárol. 1934-ben aztán Los Angelesbe költözik a család. Tizenévesként Bradbury gyakorta rótta Hollywood utcáit görkorcsolyáján, hogy megpillanthasson néhány hírességet. Ekkoriban lesz barátja a későbbi híres trükkmester, Ray Harryhausen és a rádiócsillag, George Burns. Utóbbi volt az első, aki Bradburynek írói minőségében fizetett – egészen pontosan egy viccért, ami a Burns & Allen Showban hangzott el. A középiskolában színjátszókörbe járt és színész szeretett volna lenni. Azonban két tanár felfigyelt írói tehetségére, és inkább erre bátorították. Snow Longley Housh költészetet, Jeannet Johnson pedig novellaírást tanított neki. Hatvan évvel később is nyilvánvaló, hogy Bradbury munkásságán kitörölhetetlen nyomott hagyott ez a két nő.
 
Középiskolai éveinek vége felé Bradbury egyre komolyabban gondolta, hogy íróvá válik. Szabadidejében rajongói lapoknak írt és csatlakozott a Los Angeles-i Science Fiction Szövetséghez, míg az iskolapadban keményen tanult és betársult egy költői körbe. 1938-ban fejezte be a Los Angeles-i középiskolát, de nem tanult tovább. Napközben mint rikkancs dolgozott a South Norton Avenue és az Olympic Boulevard sarkán, esténként meg a helyi könyvtárban képezte magát. Nagy hatással voltak rá az olyan sci-fi hősök, mint Flash Gordon és Buck Rogers, kiknek hatására még abban az évben elkezdett sci-fi történeteket küldeni rajongói újságokba. Forrest J. Ackerman hívta meg a mára már legendássá vált Clifton’s Cafeteria Science Fiction Clubba, ahol Ray olyan írókkal találkozott, mint a sci-fi aranykorának egyik legismertebb alakja, Robert A. Heinlein, vagy a Lovecraft-körhöz tartozó Henry Kuttner, a detektívtörténeteket és híres hollywoodi alkotások forgatókönyvét író Leigh Brackett, illetve a tudományos-fantasztikum dékánjaként emlegetett Jack Williamson, akinek például a terraformálás szót köszönhetik a sci-fi írók.
 
Első írása, a „Hollerbochen’s Dilemma” 1938-ban jelent meg az Imagination! című fanzinban. 1939-ben elindította saját magazinját Futuria Fantasia néven, amiből négy szám jelent meg, egyenként száz példányban, és amelyet nagyrészt ő maga írt. A „Pendulum” című novella volt az első történet, amiért pénzt is kapott, ugyanis a Super Science Stories című lap 15 dollárt fizetett érte. Ekkortájt sokat foglalkozott íráskészségének fejlesztésével, ezért tapasztaltabb írókhoz fordult tanácsért. A kezdeti években mentorai közé tartozott a Los Angeles-i science-fiction szcéna összes nagyobb neve, úgy mint az előbb felsorolt Henry Kuttner, Leigh Brackett, Robert A. Heinlein és az a Henry Hasse, akivel Bradbury együtt írta a „Pendulum”-ot.
 
Haladó szellemiségéről árulkodik, hogy ebben az időben még a korra jellemző pozitivista gondolkodást vallja magáénak, hisz a világ tökélesedésében, egy távolabbi jövőben, amikor az emberek kevés munkával is jólétben élnek majd, egy olyan államban, amit a tudósok és mérnökök igazgatnak. Azonban a háború végére elveti utópisztikus elképzeléseit, és kritikusan kezdi figyelni a társadalmat.
 
A korszakban elsősorban különféle álneveken, illetve saját nevén publikált több száz novellát, melyek között egyaránt akadt detektívtörténet, rémhistória, fantasztikus mese, de más műfajú írások is. Ezeket azonban később megsemmisítette, mert értéktelennek tartotta őket.
 
 Az 1942-ben született „The Lake” (A tó) című műve már kiforrott írói stílusában fogant, és az egyre jobb írások lehetővé tették számára, hogy a következő évben felhagyjon az újságeladással, és minden idejét írással tölthesse. 1945-ben a „The Big Black and White Game" (A nagy fekete-fehér játszma) című novelláját beválasztották a Best American Short Stories, azaz a Legjobb amerikai novellák névre hallgató válogatásba. A novella később magyarul is megjelent Az időgép című novelláskötetében. Távoli kultúrák iránti érdeklődése ebben az évben egy mexikói útban csúcsosodott ki, ahová indián maszkokat ment gyűjteni, melyet a megyei múzeumnak ajánlott fel. A sci-fi irodalom aranykora kezdődött ekkor, hiszen a második nagy nemzedék írói (Asimov, Sturgeon, Van Voght, Hal Clement, Clarke, Moorcock, Aldiss) ebben az időszakban jelentkeztek első műveikkel.
 
A kor sci-fi-éhségét pontosan tükrözi, hogy nagyjából harminc magazin csak tudományos-fantasztikus történeteket közölt, de a nevesebb újságok is közöltek sci-fi novellákat, így Bradbury hamarosan a Colliers, a Harper’s, a New Yorker és az Esquire hasábjain is publikált. Első könyve, a Dark Carnival az addig írt novelláinak gyűjteménye volt, mely August Derleth cégénél, az Arkham House kiadónál jelent meg 1947-ben. Ugyanebben az évben Ray feleségül vette Marguerite McClure-t, akit mint könyvesbolti eladót ismert meg, az esküvőn pedig Ray Harryhausen volt Bradbury tanúja. Négy lányuk közül az első 1949-ben született meg, és a Susan nevet kapta a keresztségben. Az idő múltán még három lány érkezett a családba: Ramona (1951), Bettina (1955) és Alexandra (1958).
 
Könyvesbolti ismerkedései közül feltétlenül meg kell említeni egy másik, a házasságához mérhető találkozást. Amikor egy Los Angeles-i könyvesboltban véletlenül összefutott Christopher Isherwood brit íróval, Bradbury lehetőséget kapott arra, hogy a későbbi hírnevét megalapozó Marsbéli Krónikákat egy elismert kritikushoz juttassa. Isherwood kedvező véleménye elősegítette Bradbury karrierjének gyors felívelését, többen Ernest Hemingway-hez és Thomas Wolfe-hoz hasonlították írásait.
 
Az 1950-ben megjelent Marsbéli Krónikák révén Ray Bradbury neve végre bekerült a köztudatba. Hasonlóan más műveihez, ez a könyv is önálló novellák gyűjteménye, melyek egy többé-kevésbé folyamatos történetté állnak össze. A kötet leírja, miként gyarmatosította az emberiség a Marsot, hogy ennek milyen hatása volt a marsiakra, majd azt is, miként reagáltak a gyarmatosítók a Föld nukleáris háborújára. Mégis, a történetfüzérben a marslakók hol szörnyetegekként, hol meg szent jótevőkként viselkednek. A Krónikák novelláiban fellelhető botlások és apróbb hibák annak tudhatóak be, hogy az eredetileg különféle lapokba eladott novellákat Bradbury egy kicsit felpolírozta és ahol tudta, összecsomózta a történetek szálait, hogy egységesebbé tegye a kötetet. Ennek a kurtán-furcsán kivitelezett toldozgatásnak a kudarca aztán a kötetből készült minisorozat forgatókönyvének megírása során vált nyilvánvalóvá, hiszen a forgatókönyvíróknak sokkalta nagyobb összhangot kellett teremtenie az egymáshoz csak lazán fűződő írások között, mint Bradburynek.
 
De a novellákban felvázolt Mars világa nem igazán illeszkedik a tudományosan elismert képhez, ihletét inkább Edgar Rice Burroughs sci-fi történeteiből merítette, különösen a Marsi hercegnő-sorozatából. Emellett azonban szerette volna ellensúlyozni az H. G. Wells által kialakított, fenyegető Mars látomását. E történetben éppen az emberiség játssza az űrből jött hódító szerepét. Ami igazán meglepő, hogy e sci-fi klasszikus mennyire magáévá tette a tudományos-fantasztikus irodalomra oly jellemző társadalomkritikai vonulatot is. Témaválasztása és írói megoldásai az Egyesült Államok ötvenes éveiben felmerülő félelmeket visszhangozzák: Bradbury keserű szájízzel beszél a technika veszedelmeiről, a környezetszennyezésről, az atomháború rémségeiről, a fajgyűlöletről, az imperializmus fenyegetéséről, a fasizálódó Amerikáról.
 
Korának politikus társadalomkritikájából mégis kiemeli az a ma is vészjósló látnoki képessége, mellyel a világban tapasztalható elembertelenedést mutatja be. Mélységes, olykor embergyűlöletbe hajló cinizmusa, a családi életet megvető gondolkodása, és a haladással szembeni visszafogott, aggódó pesszimizmusa mind-mind hozzájárulnak a jellegzetes bradbury-i novellavilághoz. Hogy végül a korszak tengernyi kritikus hangvételű művéből Bradbury írása bizonyult a legnépszerűbbnek és legmegragadóbbnak, az elsősorban Ray világnézetének és írástechnikájának sajátságos keverékéből adódik. Az ember szinte tapintja, szagolja, megfesti magában a körülötte kibontakozó világot, és ügyel arra, hogy egy-egy jelenetet a filmrendező alaposságával és a festőművész aprólékos látásmódjával komponáljon meg. Leggyakrabban életidegen, természetellenesen hangzó, túlságosan költőinek ható párbeszédei miatt érte kritika, és népszerűsége miatt sokáig undorodva fogadták a műfaj rajongói, de végül a sci-fi legnagyobbjai közé emelkedett.
 
Másik közismert műve, az 1953-ban megjelent Fahrenheit 451 című regény, mely a papír gyulladáspontjáról kapta a nevét. A történet disztópikus cselekménye viszont nem minden előzmény nélküli, hiszen a könyv alapjául szolgáló novella már 1951-ben megjelent „The Fireman” címen a Galaxy Science Fiction magazinban is. A regény alaphelyzete egy olyan jövőbeli diktatúrára épül, mely üldözi az írott szó minden fajtáját. Az elnyomó hatalom emblematikus képviselői a könyvégetők, közéjük tartozik a regény főszereplője, Guy Montag is. Azonban apránként megváltozik a véleménye, és azokhoz csatlakozik, akik szeretnék megőrizni az évszázadok alatt felhalmozott tudást.
 
Bradbury ezúttal kora hidegháborúban vergődő társadalmát bírálja, bár a mai napig sokan úgy gondolják, és e szerint is értelmezik a művet, hogy Bradbury a cenzúra és a Joseph McCarthy-féle értelmiségellenes politika ellen szólal fel a Fahrenheit 451-ben. Ray azonban világosan kijelentette, hogy nem a könyvek betiltása vezette a könyv megírására. Az LA Weekly-nek 2007 májusában adott interjújában feltárja saját indokait a könyv megírására. A cenzúra kézzelfogható, diktatórikus ellenőrző munkája helyett inkább arról a sokkalta nehezebben feltartóztatható erőről ír, melyet a televízió képi ereje képvisel, és írását a képernyő kártékony hatása ihlette. „A tévé elmondja, hogy Napóleon mettől meddig uralkodott, de azt nem, hogy ki is volt valójában”, mondja Bradbury, és a tévé információgyártását egyetlen szóban foglalja össze: „tényfékező”. „Használhatatlan. Annyira telenyomnak haszontalan információmorzsákkal, hogy felpuffad tőle az ember”.
 
A média rémisztő, hipnotikus hatására már egy 1951-ben írott levelében felhívja a figyelmet, melyet Richard Matheson kollégájának címzett: „ A rádiózás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyre kevésbé tudunk figyelni. Az efféle szétszórt életmód szinte teljesen meggátolja az embereket (és ebbe jómagam is beleszámolom) abban, hogy leüljenek és elolvassanak egy regényt. Novellaolvasó néppé váltunk, vagy, ami még ennél is rosszabb, felületes olvasókká.” Ennek megfelelően a Fahrenheit 451-ben sem az állam, hanem az emberek a fő bűnösök. Az orwelli teleképekkel ellentétben Bradbury úgy tekint a képernyőre, mint a népek ópiumára. Számára a tévék csupán falak, a tévészínészek meg családtagok, akik egy-egy pletykamagazint olvasva és a sarki fodrászt hallgatva vérfagyasztó lényeglátásról tesz tanúbizonyságot.
 
Bradbury előre látta a politikai korrektséget és megjósolta az efféle érzékenység pusztító hatásait is. A Fahrenheit 451-ben a fehérek elvetik a Tamás bátya kunyhóját, a négerek pedig a Little Black Sambo című, Indiában játszódó skót mesét tartják fajtájukra nézve sértőnek. Ezért kezdetben csak kiemelnek néhány megkérdőjelezhető passzust, aztán egyre rövidebb és rövidebb könyveket publikálnak, míg csak lábjegyzetek maradnak belőlük, amit aztán senki sem olvas el. Csak azután kezdik el elégetni a könyveket, miután az emberiség lemondott róluk.

 

Bár leginkább sci-fi íróként tartják számon, Bradbury nem illeszti be művészetét egy adott műfajba: „Először is szögezzük le, hogy én nem írok science-fictiont. Mindössze egyetlen science-fiction könyvet írtam és ez a Fahrenheit 451, ami a valóságon alapszik. A science-fiction a valóság leképezése. A fantasy a képzelet leképezése. Tehát a Marsbéli Krónikák nem science-fiction, hanem fantasy. Nem történhetett meg, ugye? Ez az oka annak, hogy ilyen sokáig kelendő maradt – mert ez egy görög mitológia és a mitologikus történetek nem veszítenek vonzerejükből.”
 
Bradburyt mindig is az ember érdekelte, nem pedig a technika, s ennek köszönhetően írásai alig veszítettek fényükből, mind a mai napig élvezhetőek.
 
„Nem félek a gépektől, hiszen a gépek által válik halhatatlanná a halandó ember. A lemezek közvetítik hozzánk a zenét. A linotype-gépek szedik könyveinket. A mágneses szalagok rögzítik gondolatainkat… Ha nekem azt mondják: »Nézd, hát nem csodálatos az a rakéta?« Azt felelem: »Nem, az Ember csodálatos, aki megépítette. Az én korszakom csodálatos, a mi gondolataink a csodálatosak.«”
 
Bár máig is regényei a legismertebbek, nem szabad elfeledni azt a több száz novellát, amiből minden komolyabb sci-fi magazinba, antológiába jutott. Kitalált történetei mellett Bradbury több rövid esszét írt a művészetekről és a kultúráról, ezzel is magára vonva a kritikusok figyelmét. Szerteágazó képességeire és átfogó látásmódjára bizonyíték, hogy konzulense volt az 1964-es New York-i Világkiállítás amerikai pavilonjának, de 1982-ben elkészítette a Spaceship Earth belső animációit is a Disney World Epcot Centerében. Ezt az elképzelését később továbbfejlesztették: a francia Euro Disneylandben ebből született az Orbitron űrutazás.
 
Az 1950-es évektől kezdve több mint 35 film, TV film és mozi, rövid történet készült Bradbury történeteiből és forgatókönyveiből. Örök érvényét jelképezi az a tengernyi médium, melyre átdolgozták műveit: készültek belőle filmek, rádióműsorok, televíziós műsorok, színházi előadások és képregények is. 1951-től 1954-ig 27 történetét adaptálta Al Feldstein az EC Comics számára, ezek közül 16-ot a The Autumn People (1965) és a Tomorrow Midnight (1966) című újságokban gyűjtöttek össze. Az első mozit Jack Arnold készítette el még 1953-ban „It Came from Outer Space” címen, mely Bradbury saját története alapján készült, és „A Meteor” című írásából Harry Essex írta meg a forgatókönyvet. Három héttel később Eugene Lourié filmesítette meg a „The Fog Horn” című történetet „The Beast From 20,000 Fathoms” néven. A tengeri szörnyről szóló B-moziban a lény animációját Bradbury közeli barátja, Ray Harryhausen készítette. Szintén az ’50-es évek elején Bradbury történeteit olyan tévéműsorokra dolgozták át, mint a Tales of Tomorrow, Lights Out, Out There, Suspense, CBS Television Workshop, Jane Wyman`s Fireside Theatre, vagy a Star Tonight….

A Bradbury „The Black Ferris” című történetéből készült fél órás filmet, mely a „The Merry-Go-Round” névre hallgat, a Starlight Summer Theater-ben mutatták be 1954-ben, majd az NBC Sneak Preview-ban 1956-ban. 1969-ben a „The Illustrated Man” a moziban is megjelent az Oscar-díjas Rod Steiger, valamint Claire Bloom és Robert Drivas közreműködésével. A mű az előszón kívül három rövid történetet tartalmaz a könyvből, a film pedig visszafogott sikert könyvelhetett el, és mérsékelt tetszést aratott. 1985 és 92 között közreműködött a The Ray Bradbury Theater című műsorban, ami 65 írását dolgozta fel. Minden epizód egy irodai képpel indult, ahol éppen élete fontos pillanatain merengett, melyek történeteit ihlették.
 
A Marsbéli Krónikákból a korábban már említett Richard Matheson készített egy háromrészes TV-minisorozatot Rock Hudson főszereplésével, amit először az NBC sugárzott 1980-ban. Bradbury nem volt elragadtatva tőle, és rendkívül unalmasnak találta a végeredményt, melyben az is közrejátszhatott, hogy a film több fontos részletben alaposan eltér a könyvtől, a marslakók kinézetétől elkezdve egészen a túlságosan földszerű környezetig. 1984-ben Michael McDonough a Brigham-i Fiatalok Egyeteméről a Nemzeti Közösségi Rádióval közösen indította útjára a „Bradbury 13-at”, egy 13 részből álló rádiósorozatot az író sikeresebb történeteiből. A rádióadásban szereplő történetek ezek voltak: „The Man”, „The Ravine”, „Night Call”, „Collect”, „The Veldt”, „Kaleidoscope”, „There Was an Old Woman”, „Here There Be Tygers”, „The Wind”, „The Fox and the Forest”, „The Happiness Machine”, „The Screaming Woman”, és a „The Sound of Thunder”. A híres szinkronszínész, Paul Frees volt a narrátor, míg Bradbury a nyitó szövegért volt felelős, Greg Hansen és Roger Hoffman pedig az epizódok zenéjéért. A sorozat Peabody-díjat, továbbá két Arany Cindy-díjat nyert.
 
Mindezidáig a legjobban sikerült Bradbury mozit Oskar Werner és Julie Christie főszereplésével mutatták be 1966-ban. A Fahrenheit 451 rendezője a francia újhullám ikonikus alakja, François Truffaut volt, aki ebben a filmben is lerótta tiszteletét az írott szó előtt, és itt próbálta ki először a színes film technikáját. Különösen hátráltatta a filmen végzett munkájában, hogy ez volt az első és egyetlen angol nyelven forgatott filmje, ő maga viszont alig beszélte a nyelvet, ráadásul hangos nemtetszését fejezte ki a döcögő, természetellenesen hangzó angol nyelvű párbeszédek hallatán.
 
Habár számos, Bradbury számára kedves rész kihagyása és egyéb változtatások keserítették meg az író szája ízét, azért úgy nyilatkozott, hogy a Truffaut-féle film alkotásának szellemét tökéletesen megőrizte.
 
2002-ben a Bradbury Pandemonium Színitársulata a Burbank Falcon Színházban mutatta be a Fahrenheit 451-et, élőben kivetített digitális animációval. 1984-ben egy Commodore 64 videojátékot is kiadtak a Fahrenheit 451 alapján a Telarium gondozásában.
 
Ray Bradbury az évek során számos díjat kapott és egyéb elismerésben részesült. A filmiparra tett nagy hatásáért csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán, és egy aszteroidát is elneveztek róla „9766 Bradbury” néven, valamint egy holdkrátert is, ami a Dandelion Wine című műve után Dandelion Crater lett.
 
1954-ben O. Henry emlékdíjat és Benjamin Franklin-díjat kapott, és szintén ugyanebben az évben elnyerte az Aviation-Space Writers Association díját a legjobb űrről szóló cikkért. Az „Icarus Montgolfier Wright” című animációs filmjét Oscar-díjra jelölték, a The Halloween Tree pedig a legjobb tévéműsornak járó Emmy-díjat nyerte el.
 
Bradbury ezen kívül a First Fandom Award díjat is elnyerte, de megkapta 1967-ben a World Fantasy-életműdíjat , a Stoker-életműdíjat, az SFWA nagymesteri címét, és még életében beválasztották az SF Hírességeinek Csarnokába. Munkásságát és elért eredményeit Terry Sanders dokumentumfilmjében (Ray Bradbury: Story of a Writer (1963)) összegezték. 1990-ben szülővárosában, Waukeganban parkot neveztek el róla, aminek megnyitóján személyesen is részt vett. A park egyes részeit a művei alapján nevezték el. 2003-ban díszdoktorrá avatta a Woodbury Egyetem, ahol minden évben személyesen adja át a Ray Bradbury Alkotói-díjat. Az eddigi díjazottak névsora: Robert Graham szobrász, Anjelica Huston színésznő, Helen Gurley Brown újságszerkesztő, Irvin Kershner rendező, Stan Freberg humorista, és Jon A. Jerde építész. 2003-ban meghal szeretett felesége, Marguerite.
 
2004-ben több hír is szólt arról, hogy Bradbury dühös volt Michael Moore rendezőre, aki a George W. Bush kormányáról szóló dokumentumfilmjének címét Bradbury regénye alapján választotta. Bradbury nemtetszését fejezte ki és azt állította, hogy nem a politikai nézetei motiválták ebben, de nem is vár pénzt a filmesektől ezért, ahogy abban sem hisz, hogy ilyesmiért pénzt érdemelne. Nyomatékosan kijelentette, hogy Moore ellopta a címét, amiért az elnézést is kért, mondván, hogy a film marketingje már az író panasza előtt beindult és késő volt címet változtatni. A sors furcsa fintora, hogy a Művészek Nemzeti Medálját 2004. november 17-én George és Laura Bush adta át az ünnepelt írónak.
 
Manapság Bradbury életének legnagyobb részét házának egy aprócska szobájában tölti, mely telis-tele van könyvekkel, és munkásságára emlékeztető apró tárgyakkal. Az egyik polcon ott figyel a The Halloween Tree-ért kapott Emmy, egy már elhunyt barátjától örökölt Oscar-díj, Jules Verne agyszüleménye, a Nautilus tengeralattjáró, egy komplett Jurassic Parkkal felérő őslény-gyűjtemény és megannyi Halloween-napi dekoráció. Ő maga úgy mondja, hogy „magam teremtette metaforáimmal vagyok körülvéve”. Mielőtt egy szélütés tolókocsiba kényszerítette volna, házának alagsorában gépelte írásait, mely ma már tele van kitömött állatokkal, gyerekjátékokkal, tűzoltósisakokkal és pitypangboros üvegekkel. Ezek a totemek segítették az írásban, hogy elűzzék az üres lap démonát, mindig újabb és újabb ötletekkel serkentve képzelőerejét.

Az 1930-as években Bradbury egy játékírógéppel kezdte írói karrierjét, minden héten egy novellával. Ma minden egyes nap reggel kilenc óra és dél között telefon mellé ül, hogy Alexandra lányának diktálja legújabb ötleteit. Mindig is nagy rajongója és apostola volt a tömegkultúrának, annak ellenére, hogy vadhajtásait sűrűn kritizálta. Azonban sosem bízott meg az általa „értelmiséginek” nevezett kasztban, és noha nem köti az orrunkra, hogy mit is ért „értelmiségieken”, New York-i példányaikat ki nem állhatja, és élemedett kora mellett miattuk nem hajlandó elhagyni Los Angelest. 2007 áprilisában különleges idézést kapott a Pulitzer Bizottságtól „mint kivételes sci-fi és fantasy író; kiváló, termékeny és nagy hatású életművéért”.

Dana Gioia költőasszony Bradburyt J. D. Salingerhez és Edgar Allan Poe-hoz hasonlította, más kritikusok pedig úgy foglalták össze munkásságát, mint „olyan klasszikus műveket, amit a gyerekek szórakozásból olvasnak, a felnőttek pedig újra elővesznek, hogy a benne rejlő bölcs meglátásoknak és művészi értéküknek adózzanak”.
 
A 80. születésnapján tartott ünnepségen, 2000 augusztusában a következőket mondta:
„A legnagyobb öröm az életemben, mikor felébredve rohanok az írógéphez, mert valamilyen új ötletem támadt. Az érzés még mindig ugyanolyan, mint mikor 12 voltam. Végtére is, még mindig itt vagyok nyolcvanévesen, és nem érzek semmi különbséget, tele vagyok vidámsággal és örülök a hosszú életemnek, ami nekem adatott. Remek ötleteim vannak az elkövetkezendő 10-20 évre, remélem, velem tartanak!”

Sajnos nem adatott meg számára, hogy beteljesítse jóslatát, életének 91. évében, hosszas betegség után 2012. június 5-én elhunyt a tudományos-fantasztikus irodalom egyik kiemelkedő alakja, Ray Douglas Bradbury.

 

 

Művei:
 
Regények:
1950 The Martian Chronicles (Marsbéli Krónikák)
1953 Fahrenheit 451 (Fahrenheit 451)
1957 Dandelion Wine (Pitypangbor)
1962 Something Wicked This Way Comes (Gonosz lélek közeleg)
1972 The Halloween Tree
1985 Death Is a Lonely Business
1990 A Graveyard for Lunatics (Holdkórosok temetője)
1992 Green Shadows, White Whale
2001 From the Dust Returned
2004 Let`s All Kill Constance
2006 Farewell Summer
 
Novelláskötetek:
1947 Dark Carnival
1951 The Illustrated Man (A tetovált ember)
1953 The Golden Apples of the Sun
1955 The October Country
1957 Sun and Shadow
1959 A Medicine for Melancholy
1959 The Day It Rained Forever
1962The Small Assassin
1962 R is for Rocket
1964 The Machineries of Joy (Az öröm masinériái)
1964 The Pedestrian
1965 The Autumn People
1965 The Vintage Bradbury
1966 Tomorrow Midnight
1966 S is for Space
1966 Twice 22
1969 I Sing The Body Electric
1975 Ray Bradbury
1976 Long After Midnight
1978 The Mummies of Guanajuato
1979 The Fog Horn & Other Stories
1979 The Aqueduct
1980 One Timeless Spring
1980 The Last Circus and the Electrocution
1980 The Stories of Ray Bradbury
1981 The Fog Horn and Other Stories
1983 Dinosaur Tales
1984 A Memory of Murder
1985 The Wonderful Death of Dudley Stone
1987 Cuts
1988 The Dragon
1988 The Toynbee Convector
1990 Classic Stories 1 (Klasszikus történetek I.)
1990 Classic Stories 2 (Klasszikus történetek II.)
1991 The Parrot Who Met Papa
1991 Selected from Dark They Were, and Golden-Eyed
1996 Quicker Than The Eye
1997 Driving Blind
2001 Ray Bradbury Collected Short Stories
2001 The Playground
2002 One More for the Road
2003 Bradbury Stories: 100 of His Most Celebrated Tales
2003 Is That You, Herb?
2004 The Cat`s Pajamas: Stories
2005 A Sound of Thunder and Other Stories
2007 The Dragon Who Ate His Tail
 
Verseskötetek:
1971 Old Ahab`s Friend, and Friend to Noah, Speaks his Piece
1973 When Elephants Last in the Dooryard Bloomed: Celebrations for Almost Any Day in the Year
1974 That Son of Richard III
1975 Byzantium I Come Not From
1977 Where Robot Mice and Robot Men Run Round in Robot Towns
1978 Twin Heiroglyphs That Swim the River Dust
1978 The Bike Repairmen
1979 The Poet Considers His Resources
1979 This Attic Where the Meadow Greens
1980 Doing is Being
1981 The Haunted Computer and the Android Pope
1981 Then Is All Love? It Is, It Is!
1982 The Complete Poems of Ray Bradbury
1984 The Last Good Kiss
1987 Death Has Lost its Charm for Me
1989 The Climate of Palettes
1993 The Stars
2001 They Have Not Seen the Stars: The Collected Poetry of Ray Bradbury
2002 I Live by the Invisible
 
Színdarabok:
1963 The Anthem Sprinters and Other Antics
1965 A Device Out of Time: A One-Act Play
1966 The Day It Rained Forever: A Comedy in One Act
1966 The Pedestrian: A Fantasy in One Act
1972 Leviathan `99: A Drama for the Stage
1972 The Wonderful Ice Cream Suit and Other Plays
1975 Pillar of Fire and Other Plays for Today, Tomorrow, and Beyond Tomorrow
1975 Kaleidoscope
1976 That Ghost, That Bride of Time: Excerpts from a Play-in-Progress Based on the Moby Dick Mythology and Dedicated to Herman Melville
1984 Forever and the Earth
1986 The Martian Chronicles
1986 The Flying Machine
1986 The Wonderful Ice Cream Suit
1986 Fahrenheit 451
1988 Dandelion Wine
1988 To The Chicago Abyss
1988 The Veldt
1988 Falling Upward
1990 The Day It Rained Forever
1991 Ray Bradbury on Stage: A Chrestomathy of His Plays
 
Forgatókönyvek:
1953 It Came from Outer Space (eredeti történet)
1956 Moby Dick
1956 The Bullet Trick / The Marked Bullet (Jane Wyman Presents The Fireside Theatre)
1956 Shopping for Death (Alfred Hitchcock Presents)
1958 Design for Loving (Alfred Hitchcock Presents)
1959 Special Delivery (Alfred Hitchcock Presents)
1962 The Faith of Aaron Menefee (Alfred Hitchcock Presents)
1959 The Gift (Steve Canyon)
1959 The Tunnel to Yesterday (Trouble Shooters)
1961 King of Kings (Trouble Shooters)
1962 I Sing the Body Electric (The Twilight Zone)
1962 The Jail (Alcoa Premiere)
1962 Icarus Montgolfier Wright (Alcoa Premiere)
1963 Dial Double Zero (The Story of a Writer) (Alcoa Premiere)
1964 The Life Work of Juan Diaz (The Alfred Hitchcock Hour)
1969 The Picasso Summer (The Alfred Hitchcock Hour)
1971 The Groon (The Curiosity Shop)
1979 Gnomes
1982 The Electric Grandmother
1983 Something Wicked This Way Comes
1983 Quest
1985-1992 The Ray Bradbury Theater
1986 The Elevator (The Twilight Zone)
1992 Little Nemo: Adventures in Slumberland
1993 The Halloween Tree
1998 The Wonderful Ice Cream Suit
 
Gyerekkönyvek:
1955 Switch on the Night
1982 The Other Foot
1982 The Veldt
1987 The April Witch
1987 The Fog Horn
1987 Fever Dream
1991 The Smile
1992 The Toynbee Convector
1997 With Cat for Comforter
1997 Dogs Think That Every Day Is Christmas
1998 Ahmed and the Oblivion Machines: A Fable
2006 The Homecoming
 
Hangfelvételek:
1958 The Martian Chronicles (8 LPs)
1962 Burgess Meredith Reads Ray Bradbury (LP)
1963 Sum and Substance (LP)
1967 The Martian Chronicles (5 LPs)
1969 Teaching Guide - "The Smile" (LP)
1971 Christus Apollo (LP)
1973 Dimension X (cassette)
1974 Three Classic Stories (cassette)
1975 The Illustrated Man (2 cassettes)
1977 The Martian Chronicles (2 cassettes)
1980 Long After Midnight (cassette)
1980 Our Lady Queen of the Angels: A Celebrational Environment (cassette)
1984 A Sound of Thunder/The Screaming Woman (cassette)
1984 Bradbury 13 (cassette series)
1985 Ray Bradbury Himself: Reads 19 Complete Stories (4 cassettes)
1986 The Martian Chronicles (6 cassettes)
1986 Fantastic Tales of Ray Bradbury (6 cassettes)
1986 The Stories of Ray Bradbury (2 cassettes)
1986 Ray Bradbury (cassette)
1986 Night Call, Collect/The Ravine (cassette)
1986 The Wind/Dark They Were and Golden Eyed (cassette)
1987 The Martian Chronicles (cassette)
1987 Ray Bradbury (cassette)
1987 Dandelion Wine (cassette)
1988 Fahrenheit 451 (cassette/CD)
1988 The Illustrated Man (cassette/CD)
1988 Omni Audio Experience I (cassette)
1988 The Golden Apples of the Sun (cassette/CD)
1989 Death and the Compass/The Playground (cassette)
1989 The Toynbee Convector (cassette)
1990 I Sing The Body Electric (cassette/CD)
1990 The October Country (cassette/CD)
1990 Death is a Lonely Business (cassette/CD)
1990 Long after Midnight/The Halloween Tree (cassette/CD)
1991 Ray Bradbury: Tales of Fantasy (2 cassettes)
1991 Fahrenheit 451 (cassette)
1991 The Martian Chronicles (cassette)
1991 Nathaniel Hawthorne Read by Ray Bradbury (cassette)
1992 Green Shadows, White Whale (2 cassettes)
1993 William Shatner and Leonard Nimoy Read Four Science Fiction Classics (4 cassettes)
1994 The Illustrated Man (cassette)
1994 Vanishing Point: Radio Dramas from the Fourth Dimension (cassette)
1995 We Hold These Truths (CD)
1996 Kaleidoscope/The Human Operators (cassette)
1997 The Martian Chronicles (cassette)
1998 Ray Bradbury: Science Fiction (cassette)
1999 The Ray Bradbury Theater (cassette)
1999 The Science Fiction Theater (cassette)
2000 Science Fiction on Old Time Radio (cassette/CD)
2001 Fahrenheit 451 (cassette/CD)
2001 From the Dust Returned - read by Michael Prichard (cassette)
2001 From the Dust Returned - read by John Glover (cassette)
2001 Dark Carnival (CD)
2001 The 60 Greatest Old Time Radio Shows from Science Fiction: Selected by Ray Bradbury (cassette/CD)
2002 One More for the Road (cassette)
2002 2000X: Tales of the Next Millennia (cassette/CD)
2002 Christus Apollo (CD)
2007 Dandelion Wine (CD)
2007 Something Wicked This Way Comes (CD)
 
Tanulmányok, esszék:
1952 No Man is an Island
1962 The Essence of Creative Writing: Letters to a Young Aspiring Author
1967 Creative Man Among His Servant Machines
1978 The God in Science Fiction
1979 About Norman Corwin
1981 There is Life on Mars
1985 The Art of Playboy
1990 Zen in the Art of Writing
1991 Yestermorrow: Obvious Answers to Impossible Futures
2004 Conversations with Ray Bradbury (ed. Steven L. Aggelis)
2005 Bradbury Speaks: Too Soon from the Cave, Too Far from the Stars
2007 Match to Flame: The Fictional Paths to Fahrenheit 451
 
Egyéb könyvek:
1979 To Sing Strange Songs
1979 Beyond 1984: Remembrance of Things Future
1980 The Ghosts of Forever
1982 The Love Affair
1985 Long After Ecclesiastes: New Biblical Texts
1998 Christus Apollo: Cantata Celebrating the Eighth Day of Creation and the Promise of the Ninth
2000 Witness and Celebrate
2001 A Chapbook for Burnt-Out Priests, Rabbis and Ministers
2001 Dark Carnival (limited edition with supplemental materials)
2003 The Best of The Ray Bradbury Chronicles
2003 It Came from Outer Space (screenplay and related materials)
2005 The Halloween Tree (novel, screenplay, variant texts and related materials)
2007 Futuria Fantasia
2007 Somewhere a Band is Playing: Early Drafts and Final Novella
2007 Now and Forever: Somewhere a Band is Playing & Leviathan `99
2008 The Best of Ray Bradbury: The Graphic Novel
 
Összeállította: Hegedűs Tamás, Galgóczi Tamás, Makai Péter Kristóf

Kapcsolódó írás:Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (Bárka Színház - 2011. február 26.)