Főkép

Noha Magyarországon munkásságának csupán vékony szelete került kiadásra (meglehetősen ad hoc jelleggel), a 87-es körzet atyjának krimiirodalomra gyakorolt hatása óriási.

Ed McBain / Evan Hunter (csak hogy a két legismertebb álnevét említsük) Salvatore A. Lombino néven látta meg a napvilágot 1926. október 15-én, New Yorkban, Charles Lombino postai dolgozó és Marie Coppola háztartásbeli egyetlen fiaként. 1943-ban iratkozott be a New York-i Cooper Union-iskolába, ahonnan egy év múlva az Amerikai Tengerészgyalogsághoz került (élesben szerencséjére nem kellett harcolnia), ahol már ez idő tájt megpróbálkozott az írással; igaz, még hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy történeteivel megélhetést biztosítson magának.

A háború végeztével a Hunter College-ból Phi Beta Kappa minősítésű diplomával a zsebében távozott, hogy aztán, az ’50-es évek elején, különböző középiskolákban hozzákezdjen a tanításhoz, majd a Scott Meredith Irodalmi Ügynökséghez szegődjön New Yorkban. Eközben, alig 23 évesen feleségül vette Anita Melnicket, aki később három fiút (Ted, Mark és Richard) szült neki. Bár ekkori önmagát „őrülten ambíciózusnak” írta le (a munkanapok után hétvégéit szinte kizárólag írással töltötte), eleinte alig, vagy egyáltalán nem kísérte siker próbálkozásait a kiadás terén. Ennek okát a szerző saját nevében látta: ezekben az években az olasz-amerikaiak „nem lehettek” írástudók, pláne nem írók, legalábbis a szerkesztők szemében; így, 1952-ben Salvatore A. Lombino hivatalosan megváltoztatta a nevét Evan Hunterre, és sikerült is publikálnia első könyvét, egy vikingekről szóló kalandregényt, mely azonban elkerülte az emberek figyelmét.

Az áttörés éve 1954 volt, amikor is megjelent a The Blackboard Jungle című regény, mely a szerző New York-i középiskolákban, tanárként szerzett tapasztalatából táplálkozott. A könyv rögtön felhívta magára a figyelmet: őszintén beszélt a nagyvárosi bűnözésről és a közoktatás akkori, lesújtó helyzetéről. Ez 1954-ben totális sokkot jelentett az Our Miss Brooks és a Mr. Peppers című, kortárs tévésorozatokhoz szokott közönségnek. Az íróból lett rendező, Richard Brooks kardoskodásának hála, az MGM megvásárolta a könyv jogait, és Brooks rendelkezésére bocsátotta az anyagot – ő írhatta és rendezhette az adaptációt. Az azóta klasszikussá nemesedett film még nagyobb népszerűséget hozott a könyvnek, ráadásul elindított egy rock & roll hullámot is a Rock Around the Clock című dal (a Bill Haley & His Comets előadásában) használatával; sőt, a Warner 1955-ös kultklasszikusával (Haragban a világgal) párhuzamosan a fiatalkorú bűnözéssel foglalkozó drámáknak is megágyazott.

A (hazánkban egyébként Tábladzsungel címen sugárzott) The Blackboard Jungle sikerének köszönhetően Hunter egy három krimiregényre szóló szerződést köthetett, melyet követően rögtön beleásta magát a kutatómunkába. Ahogy egy ’90-es évekbeli újrakiadás bevezetőjében írja, ahhoz, hogy zöldfülű íróként egy bűneset megoldását minél hihetőbben, valószerűbben tálalja az olvasónak, a rendőrség nyomozóit kellett középpontba állítania; tiszteletben tartva Earle Stanley Gardner és más, akkoriban népszerű írók eredményeit. Hunter szerint az ügyvédek (különösen a védőügyvédek) sosem „oldottak meg” ügyeket a valódi életben, s a riporterek, magánnyomozók és más, a bűnüldözés perifériáján levő emberek szinte soha nem tudtak elkapni (vagy akár azonosítani) egy gyilkost.

S mint az talán meglepő, ekkoriban (1956) még senki nem írt olyan autentikus-igényű krimit, mely a modern rendőrségi procedúrákat, a nagyvárosi bűnüldözés működését hitelesen mutatta volna be.
Hunter tehát New York-i rendőrőrsök körül kezdett szaglászni, hogy megfigyelje, hogyan dolgoznak, beszélnek és gondolkoznak a rend őrei (rövid idő alatt olyannyira rákapott a kutatásra, hogy már-már nyűgöt jelentett egyes kapcsolatainak). Azonban hamar rá kellett jönnie, hogy nem minden rendőrségnek egyforma a működése, így hiba lenne New York városára szűkíteni történetének helyszínét; továbbá a zsarukat minden hibájukkal együtt akarta bemutatni, nem úgy, mint a kor egyes tévé-szériái (pl. Dragnet) tették, teljesen makulátlanra fényezve a rendőri eljárást.

Ő körülbelül azt a fajta hitelességet akarta elérni, mint a The Blackboard Junglenél, csak ezúttal a bűnüldözés világára érvényesítve a koncepciót. Valósághű történeteket akart, ahol a hekusok néha rossz nyomon járnak, rossz embert gyanúsítanak, és zsákutcába torkollik egy-egy nyomozás. Mindemellett nagyon is tisztában volt azzal, hogy nem minden ügy lehet monumentális jelentőségű, és egyetlen olyan nyomozó sem él, akinek valahogy mindig a legnagyobb fogást sikerül megcsípnie. Ezért nem is akart egy adott, kitalált detektívet megtenni főhősének (a szerző még a sorozat egyik legfontosabb zsaruját, a kezdetben talán főszereplőnek tekinthető Steve Carellát is teljes lelki nyugalommal elintézte volna a harmadik könyvben, de szerkesztője meggyőzte arról, hogy ez nem lenne túl szerencsés húzás), inkább, ekkoriban szokatlan módon, egy egész nyomozócsapatot szerepeltetett egy fiktív városban (Isola), mely hasonlít ugyan New Yorkra, de más nagyvárosokra (pl. Boston) emlékeztető elemeket is tartalmaz – ez volna a 87-es körzet, mely a szerző legismertebb, legfontosabb hozzájárulása a krimi műfajához.

(Ráadásul, Lawrence Blockhoz hasonlóan McBain is szinte önálló szereplőként kezeli a Várost, aprólékosan bemutatva azt regényről regényre.) Nem csoda: az egész karrierjén átívelő, összesen 55 kötetet számláló széria már önmagában is óriási teljesítmény.

A sorozat első kötetének főhőse Steve Carella nyomozó, egy süketnéma nő kedvese (későbbi férje); a további kötetekben azonban egyre több szereplővel bővül a 87-es körzet csapata: itt van például Meyer Meyer, a végtelen türelemmel megáldott, zsidó származású hekus; Arthur Brown, a fekete bőrű, méretei ellenére jámbor detektív; Ollie Weeks, a folyton zabáló, embergyűlölő zsaru a 88-as körzetből; és Bert Kling, a csapat fiatal nőcsábásza – a regényekben tehát mindannyiuk sorsát, ügyeit nyomon követhetjük.

A szerző, attól tartva, hogy az Evan Hunterként már megalapozott irodalmi elismertségét krimijei valamelyest aláásnák, álnevet választott a bűnügyi történeteket publikáló „énjének”: így jelent meg a műfajban Ed McBain. Az első, ilyen néven kiadott könyve a Halj meg, zsaru! (1956) volt, mely azonnal sikert aratott, és új ízt adott a krimiirodalomnak. A történetben olyan mennyiségű információ volt a modern, városi rendőrség működéséről, hogy a nem bűnüldözéssel foglalkozó olvasók előtt egy egészen új világ tárulhatott fel.

A McBain által bemutatott dolgok egy részével nyomtatott formában még nem találkozhatott a közönség – nem véletlen tehát, hogy szerzőnket máig „a rendőri eljárások mestere”-ként emlegetik. Még az olyan apróságokra is kitért, hogy 1956-ban egy fekete bőrű zsaru (a valós életben ritkaság, a krimiirodalomban korábban pedig gyakorlatilag nem létező karakter) miként lehetett a nyomozói iroda tagja. A regény megfilmesítései jogai hamar elkeltek, s 1958-ra már el is készült egy meglehetősen könyvhű és nagyon is izgalmas verziója a Halj meg, zsaru!-nak, Robert Loggiával a főszerepben (Steve Carellaként); 1961-ben pedig az NBC elindította a 87th Precinct című, egy évadot (azaz 30 epizódot) megélt sorozatát. A széria bővülésével természetesen az állandó szereplők mellé újabbak kerültek – ilyen az 1960-ban megjelent Süket, a zseniális bűnöző, aki számos alkalommal feladja a leckét a 87-es körzet nyomozóinak, s mindig sikerül elmenekülnie, miközben kihozza a hekusokból legrosszabb tulajdonságaikat (a sorozatban egy epizód erejéig A hét mesterlövészből is ismert Robert Vaughn alakította).

Noha meg sem közelíti a 87-es körzet-regények jelentőségét, érdemes egy mondat erejéig megemlékezni a szerző Matthew Hope-szériájáról is: a kereken két évtizeden át írt, 13 kötetet megért sorozat főhőse egy Florida nyugati részén ténykedő ügyvéd, aki természetesen különféle bűnügyekbe keveredik (s az utolsó könyvben például nem más, mint Steve Carella van segítségére a helyzet megoldásában!). A sorozat - melynek egyébként minden tagja egy-egy meséről kapta a címét - Three Blind Mice című darabjából 2001-ben filmadaptáció is készült (Három vak egér), melyben a főhőst Brian Dennehy alakította.

Hunter/McBain számos egyéb könyvéből készült film; az egyik legismertebb ezek közül A mandzsúriai jelölt eredeti verzióját jegyző John Frankenheimer 1961-es, The Young Savages címre keresztelt darabja (mely alapjául az A Matter of Conviction című regény szolgált), amely erőteljes városi dráma a New York-i gettók rosszéletű fiataljai közti erőszakról. A könyv majdnem olyan lesújtó képet mutat, mint a The Blackboard Jungle, s épp akkor született, mikor New York és az ország a fiatalkorúakból álló bűnbandák által elindított erőszakhullámtól szenvedett (mely az ún. „Capeman gyilkosságok”-kal érte el tetőpontját, Manhattan nyugati felén, 1959 nyarán).

A filmverzió, ha lehet, még inkább aktualizálta a problémát, és Evan Hunter elismertségét az ekkor már nagy népszerűségnek örvendő Ed McBain mellé emelte. Ekkoriban Hunter különösen keresett íróvá vált, aki különböző területeken alkotott; az egyik ilyen a forgatókönyvek világa: legismertebb munkája az Alfred Hitchcock számára írt szkript a legendás Madarak című opuszhoz (a szerző egy Daphne du Maurier-novellából gyúrt a filmhez feszült alapanyagot). Ez persze nem egyedüli kapcsolata a filmek világával: 1963-ban, a japán nagymester, Akira Kurosawa forgatott King’s Ransom című könyvéből filmet (High and Low); 1966-ban pedig Delbert Mann készített kiváló, feszültségteljes thrillert a Buddwing című regényből (Mister Buddwing címmel), melyben James Garner alakítja a főhőst, aki a Central Park közepén arra ébred, hogy fogalma sincs, ki is ő valójában.

McBain néven számos forgatókönyvet jegyez, kezdve a népszerű Ironside című, a ’60-as évek második felében indult rendőrsorozattól a ’90-es évek Columbo-jáig. 1972-ben, a Filmwaysnél lehetőséget kapott, hogy a Zsaruk című (87-es körzetben játszódó) regényéből saját maga írja a szkriptet. Az elkészült filmben Burt Reynolds alakította Carellát, Jack Weston volt Meyer Meyer, Tom Skerritt játszotta Bert Klinget, és Yul Brynner lett a Süket – a fogadtatás a nevek ellenére vegyes volt, köszönhetően McBain elhatározásának, mely szerint a „sztár” itt maga a csapat, azaz Reynolds a film alig felében volt látható a vásznon (Raquel Welch pedig még kevesebbet), s néha kimaradt az egyébként három, látszólag külön cselekményszálból álló, csak a végére egybe fonódó történetből.

A szerző még 1973-ban vette el második feleségét, Mary Vann Finleyt (akitől egy mostohalánya volt), de ez a kapcsolat sem tartott örökké: 1997-ben ugyanis újraházasodott, s Dragica Dimitrijevic-csel kötötte össze az életét. Hunter/McBain igyekezett két írói énjét karrierje végéig különválasztani: láthatóan eltérő stílusban, s teljesen más témákról írt – egyedül Candyland című, 2001-es munkája a kivétel, mely két részre osztott kötet, kollaboráció Evan és Ed között. Az első könyvet követő 49 évben összesen 55, a 87-es körzetben játszódó regényt írt; az utolsót épp torokrák miatt bekövetkezett halála (2005. július 6.) előtt sikerült befejeznie.

Egyéb álnevei:
Evan Hunter
Curt Cannon
Ezra Hannon
Hunt Collins
Richard Marsten

Evan Hunter néven kiadott regények:
1952 The Evil Sleep!
1953 Don`t Crowd Me
1954 The Blackboard Jungle
1956 Second Ending
1958 Strangers When We Meet
1959 A Matter of Conviction
1961 Mothers and Daughters
1964 Buddwing
1966 The Paper Dragon
1967 A Horse’s Head
1968 Last Summer
1969 Sons
1971 Nobody Knew They Were There
1972 Every Little Crook and Nanny
1973 Come Winter
1974 Streets of Gold
1976 The Chisholms
1981 Love, Dad
1983 Far From the Sea
1984 Lizzie
1994 Criminal Conversation
1996 Privileged Conversation
2001 Candyland
2002 The Moment She Was Gone

Evan Hunter néven megjelent novellák:
1956 The Jungle Kids
1960 The Last Spin & Other Stories
1963 Happy New Year, Herbie
1972 The Easter Man (a Play) And Six Stories
1972 Seven
1982 The McBain Brief
2000 The Best American Mystery Stories
2000 Barking at Butterflies & Other Stories
2001 Running from Legs

Evan Hunter néven írt színdarabok:
1964 The Easter Man
1969 The Conjuror

Evan Hunter néven írt forgatókönyvek:
1959 Strangers When We Meet
1962 Madarak (The Birds)
1972 Mr. Süket trükkjei (Fuzz)
1979 Walk Proud

Evan Hunter néven írt tévéjátékok:
1979 The Chisholms
1980 The Legend of Walks Far Woman
1986 Dream West

Evan Hunter néven kiadott gyerekkönyvek:
1952 Find the Feathered Serpent
1959 The Remarkable Harry
1961 The Wonderful Button
1976 Me and Mr. Stenner

Önéletrajzi mű:
1997 Me and Hitch

Ed McBain néven kiadott regények:
1952 The Big Fix
1958 The April Robin Murders (Craig Rice-al)
1964 Death of a Nurse (1964-ben még Richard Marsten néven, Murder int he Navy címmel jelent meg)
1965 The Sentries
1975 Where There’s Smoke
1976 Guns
1986 Város a városban (Another Part of the City)
1991 Reklámgyilkosság (Downtown)
2000 Driving Lessons
2005 Learning to Kill
2005 Alice in Jeopardy
2005 The Gutter and the Grave

A 87-es körzet:
1956 Halj meg, zsaru! (Cop Hater)
1956 The Mugger
1956 The Pusher
1957 A szélhámos (The Con Man)
1957 Gyilkos döntés (Killer’s Choice)
1958 Gyilkos leszámolás (Killer’s Payoff)
1958 A gyilkos ék (Killer’s Wedge)
1958 Ki öli meg a Ladyt? (Lady Killer)
1959 ’Til Death
1959 King’s Ransom
1960 Give the Boys a Great Big Hand
1960 A heccelődő (The Heckler)
1960 Amikor előtted pusztulnak (See Them Die)
1961 Négy halott a könyvesboltban (Lady, Lady, I Did It!)
1962 The Empty Hours
1962 Like Love
1963 Tíz plusz egy (Ten Plus One)
1964 Ax
1965 He Who Hesitates
1965 Doll
1966 Eighty Million Eyes
1968 Zsaruk (Fuzz)
1969 Shotgun
1970 Jigsaw
1971 Hail, Hail, the Gang’s All Here (1971) (a regény első fele Éjszakai ügyelet címen, az azonos elnevezésű novelláskötetben jelent meg)
1972 Karácsonyi ajándékok (Sadie When She Died)
1972 Már megint a Süket! (Let’s Hear It for the Deaf Man)
1973 Üdv a főnöknek (Hail to the Chief)
1974 Lángok (Bread)
1975 Blood Relatives
1976 Holtomiglan-holtodiglan (So Long As You Both Shall Live)
1977 Lidércnyomás (Long Time No See)
1979 Calypso
1980 Ghosts
1981 Heat
1983 Fehér por (Ice)
1984 Villám (Lightning)
1985 Eight Black Horses
1987 Poison
1987 Tricks
1989 Lullaby
1990 Vespers
1991 Özvegyek (Widows)
1992 A halál csókja (Kiss)
1993 Mischief
1994 And All Through the House
1995 Romance
1997 Nocturne
1999 The Big Bad City
2000 Utolsó tánc a 87-es körzetben (The Last Dance)
2001 Money, Money, Money (Money, Money, Money)
2002 A nyomozó könyvet ír (Fat Ollie`s Book)
2004 A bőszhedt Gyilkanessz (The Frumious Bandersnatch)
2004 Csitt! (Hark!)
2005 Adósa ne maradj senkinek (Fiddlers)

Matthew Hope-könyvek:
1978 Goldilocks
1981 Rumpelstiltskin
1982 Beauty and the Beast
1984 Jack and the Beanstalk
1985 Snow White and Rose Red
1986 Cinderella
1987 Puss in Boots
1988 The House that Jack Built
1990 Three Blind Mice
1993 Mary, Mary
1994 There Was a Little Girl
1996 Gladly the Cross-Eyed Bear
1998 The Last Best Hope

Curt Cannon néven kiadott művek:
1953 Deadlier than the Mail
1953 Good Deal
1958 Dead Men Don`t Scream
1958 The Death of Me
1958 Die Hard
1958 I`m Cannon - For Hire
1958 Now Die in It
1958 I Like `Em Tough (novella)

Richard Marsten néven kiadott művek:
1953 Rocket To Luna
1953 Danger: Dinosaurs!
1954 Runaway Black
1955 Murder In The Navy (1968-ban Death Of A Nurse címmel, Ed McBain néven jelent meg)
1957 Vanishing Ladies
1957 The Spiked Heel
1958 Even The Wicked
1959 Big Man

Hunt Collins néven kiadott művek:
1954 Cut Me In
1956 Tomorrow’s World
1957 Tomorrow And Tomorrow
1958 Sucker

Ezra Hannon néven kiadott művek:
1975 Doors

John Abbott néven kiadott művek:
1992 Scimitar

Non-fiction:
2005 Let’s Talk

Fontosabb díjak:
1957 Mystery Writers of America Award (a The Last Spin című novelláért)
1986 Grand Master Award, Mystery Writers of America (életműdíj)
1998 British Crime Writers’ Association Cartier Diamond Dagger (első amerikaiként!)
2002 Frankfurt Original e-Book Award, best fiction (a The Last Dance című novelláért, mely „e-book”-formában, azaz interneten elérhető szövegként jelent meg)