Főkép

„Nincs ezer vagy száz legjobb könyv, minden egyes embernek van egy saját választéka abból, ami vele rokon, számára érthető, kedves és értékes.”

Német regényíró, elbeszélő, költő. A XX. század egyik legjelentősebb regényírója, a polgári hagyományok letéteményese. Sokoldalú tehetség volt, az írás mellett rajzolt, festett. Erősen bírálta azt a kort, amelyben élt. Egész életében az individualizmusra helyezte a hangsúlyt: az egyén a középpont, körülötte forog a világ. Saját magát „utolsó remete”-ként jellemezte és már életében mindazok bálványává vált, akik nem akartak együtt úszni az árral. Műveiben kiváló irodalom fonódik össze különböző kultúrák és vallások mély ismeretével. Jelentős és befolyásos irodalomkritikus is volt. Hatvan év alatt 3365 könyvkritikát írt, mely öt kötetben áll a német irodalomkutatók és olvasók rendelkezésére.

Hermann Hesse 1877. július 2-án született Németországban, a baden-württenbergi Calw városában. Ő volt a család második gyermeke. Nővére, Adele nála két évvel idősebb volt, akivel szoros kapcsolatban állt egészen Adele 1949-ben bekövetkezett haláláig. Édesapja, Johannes Hesse észt származású orosz állampolgár, édesanyja Maria Gundert, francia származású volt. A családot erős vallásosság jellemezte. A szülők több évet töltöttek Indiában misszionáriusként. A vallásosság, a protestáns nevelés, az India iránti rajongás (az anyai nagypapa neves orientalista, India-kutató) erős hatást gyakorolt a fiatal Hesse kulturális fejlődésére.

Már Hesse gyermekkorában nagy szerepet játszott a zene. Anyja zongorázott és énekelt, a gyermekek hangszereken tanultak játszani, és közös házi koncerteket adtak. Hermann hegedülni tanult, de tizenöt évesen abbahagyta és a hangszert továbbadta öccsének, Hansnak.

1881-ben a család Baselba költözött. A szülők az itteni Evangélikus Misszionárius Társaságnál tevékenykedtek.
1883-ban apja megkapta a svájci állampolgárságot.
1886-ban a család visszaköltözött Claw-ba. Hesse itt kezdte meg tanulmányait.
1890-ben Hermann – a családban egyetlenként – megkapta a württembergi állampolgárságot.
1890-ben a göppingeni latin iskolába járt, és 1891 júliusában letette a württemberigi tartományi vizsgát.

1891-ben egy misszionárius iskolába, az evangélikus teológiai szemináriumba küldték Maulbronnba, ahonnan csak vasárnaponként látogathatott haza. Hesse azonban nem tudta elviselni az iskola szigorú légkörét és 1892 márciusában megszökött. 1892 márciusában kicsapták a szemináriumból azzal az indoklással, hogy rossz hatással van a társaira. Szülei Bad Bollba küldték Christoph Blumhardt atya mellé, aki ördögűző képességeiről volt híres. Itt Hermann júniusban pisztolyt vásárolt és öngyilkosságot kísérelt meg. Stettenbe küldték gyógykezelésre az elmebetegek és epilepsziások intézetébe, ahol több kétségbeesett hónapot töltött el. A megrázkódtatások után októberben Pfisterer atyánál talált menedéket Baselban, ahol ismét beiratkozott a gimnáziumba, és visszaköltözött a szülői házba. 1893 júliusában a canstatti gimnáziumban tett sikeres vizsgát.

1894 júniusától 15 hónapig segédként dolgozott a clawi Perrot toronyóragyárban. Ebben az időszakban kezdte el intenzíven művelni magát. Órákat töltött el nagyapja könyvtárában, ahol megtalálta a XVIII. századi költők és filozófusok szinte összes munkáját. Ekkor jobban lelkesedett Turgenyevért, mint Dosztojevszkijért. 1895 és 1898 között segédként dolgozott Tübingenben a Heckenhauer Könyvkereskedésben. Feladata a könyvek ellenőrzése, csomagolása, szortírozása és archiválása volt. A 12 órás munka után Hesse tovább képezte magát. A könyvek kompenzálták a kevés szociális kapcsolatát a hosszú vasárnapokon. Az írások helyettesítették a barátokat és a társaságot.

1896-ban, egy bécsi folyóiratban jelent meg verse Madonna címmel. Ebben az időben főleg a német romantikusokat, elsősorban Joseph Freiherr, Eichendorff és Novalis műveit olvasta. 1898 októberében jelent meg első verseskötete, a Romantikus dalok (Romantische Lieder), majd az Egy éjfél utáni óra (Eine Stunde hinter Mitternacht). A könyvről elismerően írt Rilke: „A szavak olyanok, mint a fém: nehezek, súlyuk van.”

1899 októberében Baselba költözött és egy antikváriumban dolgozott. 1900-ban kezdett cikkeket írni az „Allgemeine Schweizer Zeitung” részére, melyek által helyi ismertségre tett szert. 1901 tavaszán Olaszországba utazott hét hétre – Genova, Firenze, Pisa és Velence útvonalon. Ugyanebben az évben Berlinben megjelent a H. Lauscher írásai és versei, H. Hesse válogatásában (Schriften und Gedichte von Hermann Lauscher, Herausgegeben von H. Hesse), és a Költemények (Gedichte) című kötete, melyeket a nem sokkal az előtt elhunyt édesanyjának ajánlott.

1903 májusában eljegyezte magát Maria Bernuollival, a baseli tudós családjából származó, érzékeny lelkületű, kiváló zongoraművésznővel, majd másodszor is Olaszországba utazott, ezúttal menyasszonyával. 1904-ben, a Fischer Kiadónál, Berlinben jelent meg első fejlődésregénye, a Peter Camenzind. Hőse álmodozó, aki a világ megismerése céljából hagyja el szülőfaluját, s járja be Európa nagyvárosait. Csalódik a civilizációban, s az élet értelmét a szeretetben találja meg. Ebben az évben jelent meg szintén a Fischer Kiadónál két életrajz: a Boccaccio és az Assisi Szent Ferenc (Franz von Assisi). Indiai teológiai-filozófiai szövegeket tanulmányozott, foglalkozott a brahmanizmussal és Buddha tanaival. Ezen tanítások erősen befolyásolták. Harminc éves kora körül Hesse elkezdett intenzíven foglalkozni a kínai tanokkal, melyek iránt apja keltette fel az érdeklődését.

1904-ben Baselban házasságot kötött Maria Bernoullival, , és a Bodensee német oldalán fekvő Gaienhofenbe költöztek egy kis vidéki parasztházba. Szabadfoglalkozású íróként dolgozott tovább több újságnak (pl. Münchner Zeitung, Württemberger Zeitung). Mia zongorajátékaiban ismét élvezhette a zenét. Sok zenésszel kötött barátságot, gyakran járt koncertekre. 1905-ben született első fia, Bruno. 1906-ban Albert Langennal és Ludwig Thoma-val megalapította a bal-liberális folyóiratot „März” címmel, melynek 1912-ig volt a társkiadója. 1906-ban a Fischer Kiadónál, Berlinben megjelent a Kerék alatt (Unterm Rad) című kötete. A regényben iskolai élményeinek és szökésének feldolgozásán keresztül az ember és a világ ellentmondásos kapcsolatára mutat rá.

 

1907-ben megjelent Az innenső oldalon (Diesseits) című novelláskötet.
1908-ban a Szomszédok (Nachbarn).
1909 márciusában született meg második fia, Heiner.

Hermann Hesse baráti köre elsősorban festőkből és zenészekből állt. Szűkebb baráti körébe tartozott Otto Blümel festő, grafikus és illusztrátor. 1909 és 1921 között Hesse rendszeresen találkozott Otto Blümelllel Gaienhofenban a nyári hónapokban. 1910-ben jelent meg Münchenben Gertrud című könyve. A regény két, tehetségét és sorsát tekintve teljesen eltérő, egymáshoz mégis közel álló művészember, a zeneszerző Kuhn és a Don Juan-típusú énekes, Heinrich Mouth történetét beszéli el, akiknek művészi és emberi fejlődésébe drámai módon avatkozik be Gertrud iránt érzett szerelmük. 1912-ben jelent meg a Vargabetűk (Umwege) című írása.

1911 júliusában született meg harmadik fia, Martin. 1911 szeptemberétől decemberéig Hans Sturzenegger festővel Indiába utazott, s ezzel végre kielégítette régi vágyát a nyugodalmas, egyszerű, paraszti élet iránt. Ellátogatott Szingapúrba és Szumátra szigetére, Ceylonra és Indonéziába is. Érintette apja és nagyapja missziós tevékenységének állomásait. 1912-ben a család végleg elhagyta Németországot, Svájcba költözött. Bern kertvárosában laktak abban a házban, ahol egykor Albert Welti festő élt. Az első világháború idején a Bernben működő fogolysegélyező szervezet munkájában vett részt. Háborúellenes magatartásáért támadták Németországban, ezért Svájcban maradt. 1913-ban megjelent a Jegyzetek Indiáról (Aus Indien. Aufzeichnungen von einer indischen Reise) című, rövid útleírásokat, verseket és egy elbeszélést tartalmazó kötete. 1914 márciusában a Fischer Kiadónál, Berlinben jelent meg Rosshalde (először Csillagsors) (Rosshalde) című írása, egy művész kudarcba fulladt házasságának regénye.

A világháború okozta „nagy erkölcsi krízis” ara késztette Hessét, hogy új alapokra helyezze gondolkodásmódját és az egész életét. Jelentkezett önkéntes katonai szolgálatra a Német Birodalomban, de erős rövidlátása miatt alkalmatlannak minősítették. Számos politikai írása jelent meg a német, svájci és osztrák újságokban, valamint kiadója volt több újságnak a háborúban. 1914-ben jelent meg első háborúellenes felhívása az újságban. 1915-ben több műve látott napvilágot. A Fischer Kiadónál Berlinben jelent meg a Knulp, Három történet Knulp életéből (Drei Geschichten aus dem Leben Knulps) című kötet, mely három novellát és két töredéket tartalmaz Knulpról, a régi vágású csavargóról. A műben már feltűnnek a későbbi nagy Hesse-művek tipikus jegyei is: a filozofikus gondolatok, a misztikum, a transzcendencia, a szépség és a melankólia. Szintén ez évben jelent meg az Úton (Am Weg) – négy elbeszélés, és egy újabb verseskötet A magány zenéje (Musik des Einsamen) címmel Heilbronnban. Hesse művészi fejlődésében fordulat következett be, ami a háború utáni években új elbeszélői mód kialakulásához vezetett. Ennek fő jellemzője, hogy az eszmei mondanivaló fontosabb szerepet kap az esztétikai követelményeknél.

1916. március 8-án meghalt Hesse apja. Martin fia súlyos beteg lett, feleségét, Miát pszichiátriai klinikán kezelték skizofréniával. Az író mély válságba került, idegösszeomlást kapott. Carl Gustav Jung tanítványa, dr. J. B. Lang pszichoanalitikus kezelte. Körülbelül hatvan ülésre volt szükség a felépüléshez, a belső énje, a tudatalattija feltárásához. A pszichoanalízis erősen éreztette hatását e korszak műveiben, különösképpen a Demian című regényben, amelyet 1916 és 1917 között írt. 1916-ban, mély válságban kezdett el foglalkozni a festészettel. A pszichoterápián kapta a javaslatot, hogy próbálkozzon meg a festéssel. A következő években csendéleteket, önarcképeket és tájképeket festett Engadinban, Locarno-Montiban és Bernben. Alkotásaihoz temperát, krétát és olajat használt. 1913 és 1917 között megírta Mesék (Märchen) című kötetét. 1918-ban kezdett színesen illusztrált verseket árusítani. A barátoknak és családtagoknak is ajándékozott illusztrált kéziratokat. Számos, barátainak írt levelét is kis akvarellek díszítik.

1919-ben a Fischer Kiadónál Berlinben, Emil Sinclair álnéven (Isaac von Sinclair Hölderlin barátja volt) megjelent a Demian. A mű az „Emil Sinclair ifjúságáról” szóló fejlődésregény. Kamaszhőse felnőtté érése során fedezi fel az általánosan elfogadott életmód mögött a bűnt és durvaságot. Csalódásai rávezetik, hogy az ember igazi hivatása önmaga megtalálása. Visszautasította a Fontane-díjat, amelyet fiatal regényíróknak ítéltek oda. Névtelenül megjelent a Zarathustra visszatérése. Egy szó a német ifjúsághoz (Zarathustras Wiederkehr. Ein Wort an die deutsche Jugend von einem Deutschen) című műve. Hesse feleségét ismét pszichiátriai klinikán kezelték. Azonban az író felesége gyógyulása után sem látta már a közös jövőt Mariaval. Anyagi helyzete igen siralmas volt a német márka leértékelése miatt. Néhány barátja támogatásából tudott csak megélni. A gyermekeket barátoknál helyezte el.

1919-ben Hesse úgy döntött, hogy Svájcban marad. Április közepén, már egyedül, Tessinbe költözött egy kis parasztházba. Április 25-től május 11-ig Sorengo-ban lakott, majd május 11-én Montagnolába költözött, a Camuzzi-házba, egy barokk stílusú, kastélyszerű épületbe, ahol négy kis helyiséget bérelt. Itt, egzotikus környezetben, nemcsak íróként, hanem festőként is folytatta tevékenységét. Színes akvarelleket készített a „Klingsors utolsó nyara” című elbeszéléséhez, melyek életérzéseit és alkotási vágyát fejezik ki.

A harmincas évek végéig Tessinben rengeteg akvarell készült a kirándulásokon, amelyek nemcsak Hesse természetszeretetét mutatják, hanem a tessini paraszti kultúrát is tükrözik. Ma ezek a képek nagyon értékesek és Hesse fiának, Heinernek köszönhetően, vándorkiállítás keretében az egész világot bejárják. 1920-ben jelent meg a Fischer-nél Berlinben a Klingsors utolsó nyara (Klingsors letzter Sommer) című kötete, mely három novellát tartalmaz. Ebben az évben jelent meg Vándorlás (Wanderung) című könyve, mely rövid írásokat és verseket foglal egybe. Ugyancsak ebben az évben jelent meg Pillantás a káoszba (Blick is Chaos) című kötete. A tanulmányokban Dosztojevszkijről, Goethéről és Kafkáról írt, életművüket méltatva. A kötet tartalmaz írásokat vallásról, lélekről és a német ifjúságról is. Meglátogatta a neves orientalista Wilhelm Gundert (neki ajánlotta a Sziddhárta második részét), találkozott Romain Rolland-nal, akinek 1914 óta mély tisztelője volt, és megismerkedett Hugo és Emmy Ball-lal. Ebben az időben több kiállítást is rendezett képeiből.

Hesse csalódott a nyugati civilizációban, érdeklődése egyre inkább a keleti mitológia, Freud és Jung lélektana irányába fordult. Nagy hatással volt rá Nietzsche, Spengler és Dosztojevszkij. 1921 februárjában, májusában és júniusában több pszichoanalitikai ülésből álló kezelésben részesült Jungnál Küsnachtban, miközben a Sziddhárta. Hindu rege című regényén (Siddhartha. Eine indische Dichtung) dolgozott, amely októberben meg is jelent a Fischer Kiadónál. Az elbeszélés a hindu bölcsességet, a lemondást és szemlélődést jelöli meg követendő példaként. Az írást tizenkét különböző indiai nyelvjárásra fordították le. 1922 májusában Montagnolában meglátogatta T. S. Eliot. Augusztusban részt vett a Nemzetközi Nőszövetség Békekongresszusán Luganoban, ahol találkozott Romain Rolland-nal és Bertrand Russell-lel.

1923 júliusában elvált feleségétől, Mia Bernoullitól.
1924-ben megkapta a svájci állampolgárságot.
1924-ben Baselben házasságot kötött a nála 20 évvel fiatalabb Ruth Wenger énekesnővel, aki elkísérte németországi előadóútjára. Néhány ilyen felolvasó körutat korábban is tett már Svájcban.
1925-ben felesége, Ruth tüdőbajban megbetegedett. Novemberben Hesse ismét Németországba utazott.
Monacoban találkozott Thomas Mann-nal.
Ezekben az években az írót reumás fájdalmak kezdik gyötörni. Badenba járt víziterápiára.
1926-ban a Porosz Művészeti Akadémia irodalmi szekciójának választott tagja lett.
1926-ban részt vett Mozart Varázsfuvola és Don Giovanni bemutatóján.
December végén kezdte el a Pusztai farkas (Steppenwolf) megírását. Éjjel-nappal dolgozott rajta, és hat hét alatt fejezte be.
Néhány hónappal korábban ugyanez a lelkiállapot adott ihletet a Válság. Naplórészlet (Krisis: ein Stück Tagebuch) című verseskötethez is.
1927-ben Ruth beadta a válópert, s a válás néhány hónapon belül le is zajlott. 
A Fischer Kiadónál Berlinben megjelent az Utazás Nürnbergbe (Die Nürnberger Reise) című önéletrajzi elbeszélése, amely az 1925-ben tett utazást eleveníti fel.

1927 júniusában, szintén a berlini Fischer Kiadó gondozásában kijött a nyomdából a Pusztai farkas, mely Harry Haller feljegyzéseiben követi nyomon az önmegismerés útját. A magányos intellektuel úgy érzi, két lélek él benne, egy jó és egy „farkas” démoni lelke. A bukástól egy felismerés menti meg, az a tudat, hogy az emberben sokféle erő, lehetőség lappang, önerején múlik, mivé lesz. A mű nagy hatással volt az 1960-as, 1970-es évek Amerikájára. Számtalan nyelvre lefordították, filmet is készítettek belőle. A hippimozgalom a kábítószerezés bibliájaként olvasta, mivel úgy értelmezte, hogy túllép a szürke hétköznapi valóságon és olyan világokat mutat be különös látásmódjával, melyeket nem lehet megközelíteni sem az utóbbi évek normális értékrendjével. A regénnyel egy időben, az 50. születésnapjára jelent meg róla a barátja, Hugo Ball által írt életrajz.

1928-ban jelent meg az 1904 és 1927 között írt cikkek és esszék gyűjteménye, a Szemlélődések (Betrachtungen). Politikai bírálatai miatt a könyvet hivatalosan betiltották a hitleri Németországban.
1928-ban a bécsi Schiller Alapítvány a Mejstrik-díjjal tüntette ki.
1930-ban jelent meg a Fischer-nél Berlinben a Narziss és Goldmund (Narziss und Goldmund), amelyet Hesse 1927 és 1929 között írt. Narziss és Goldmund két egymást kiegészítő férfi-barát, az egyik az „apai”, azaz gondolkodó, a másik az „anyai”, azaz az ösztönös és művészi alkat megtestesítője. Ez a hőstetteket és harci kedvet nélkülöző könyv nem talált lelkes fogadtatásra a hősök korában. Nem nyomtatták újra, mivel Hesse nem volt hajlandó kihagyni belőle a pogromot leíró részt.

1931-ben Hesse harmadszor is megnősült. Az osztrák Ninon Dolbint, született Ausländert vette el, aki művészettörténetet tanult. Ninonnal élete végéig együtt maradt az író. A Camuzzi-házból Montagnola mellé költöztek egy új házba (Casa Rossa), amelyet barátja, Hans C. Bodmer épített és ajánlott fel neki „örökös használatra”. A nagy telken szőlőt, zöldséget és virágokat termesztettek, és Hesse megtanulta a kerti munkát, ami közben sokat elmélkedett, meditált. 1931-ben kilépett a Porosz Művészeti Akadémia irodalmi szekciójából, mivel úgy érezte, hogy az Akadémia is hozzájárul a nép félrevezetéséhez.


1932-ben jelent meg a Napkeleti utazás – Sváb életrajz (Die Morgenlandfahrt). A kötet két írását „Az üveggyöngyjáték” című regény kapcsolja össze. A mű 1927 és 1929 között, mint egy a nagy regény „előmunkálataként” keletkezett, s Hesse magát a történetet is a „napkelet utazóinak” ajánlja. A Sváb életrajz 1934-ben született két változatban, és „Az üveggyöngyjáték” egyik tervezett életrajza volt, amelyet végül Hesse mégsem dolgozott ki teljesen és nem vett fel a regénybe. A könyv borítóját Alfred Kubin illusztrálta. Dolgozni kezdett Az üveggyöngyjáték-on (Das Glasperlenspielen), amelyet 1934-ben fejezett be.

1933-ban Hesse aktívan tevékenykedni kezdett a német emigránsok érdekében. Vendégül látta Thomas Mannt, Bertold Brechtet, Kurt Wolffot, akiket kiutasítottak Németországból. Augusztusban meglátogatta őt az indológus Heinrich Zimmer. Hitler tizenkét éves diktatúrája alatt Hesse és felesége sok emigráns és üldözött zsidót támogatott szökésében. 1934-ben jelent meg a Ninonnak ajánlott, Az élet fájáról (Vom Baum des Lebens) című verseskötete. 1934-ben belépett a Svájci Írószövetségbe, hogy ezáltal is több segítséget nyújthasson a száműzetésben élő német íróknak. Májusban a Neue Rundschau oldalain megjelent Az üveggyöngyjáték három életrajzából „Az esőcsináló” (Der Regenmacher). Októberben Badenban találkozott Thomas Mann-nal, aki három délután felolvasott neki a József és testvéreiből. Decemberben a Neue Rundschauban megjelent az „Üveggyöngyjáték” bevezetője.

1935-ben jelent meg az Elbeszélések könyve (Fabulierbuch). A Die Neue Literatur német folyóirat támadta Hessét, amiért ő kedvező kritikát írt a „kommunista zsidó” Ernst Blochról és más „zsidó” írókról a svéd irodalmi lapban, a Bonniers Littarara Magasinban. November végén öngyilkos lett az író fivére, Hans.

 

1936-ban a Neue Rundschauban megjelent Az üveggyöngyjáték második életrajza, „A gyóntatóatya” (Der Beichtvater).
1936-ban a Gottrfried-Keller-díjat adományozták neki.
1936 szeptemberében találkozott először Peter Suhrkamppal.
1937-ben megjelent az Új költemények (Neue Gedichte) című gyűjtemény, amely többek között tartalmazza A fiatal Josef Knecht versei-t (Die Gedichte des jungen Josef Knecht). Júniusban jelent meg az Emléklapok (Gedenkblätter) a Suhrkamp kiadónál. Ebben az időben Hessének csupán ez a két kötete jelent meg a náci Németországban. A hatalom károsnak minősítette a szerző több alapművét (Kerék alatt, Pusztai farkas, a Narziss és Goldmundot), ezért ezek újranyomtatása is tilos volt.
1938 júniusában és augusztusában a Corona folyóirat lapjain Az üveggyöngyjáték két újabb fejezete látott napvilágot: „Az elhivatottság” (Die Berufung) és a „Waldzell”.
1939 októberében a Neue Rundschauban megjelent a „Tanulóévek” (Studienjahre) című fejezet.
1940-ben a Neue Rundschauban kiadásra került két újabb fejezete: „A küldetés” (Die Mission) és a „Magiser Ludi”.
1942-1943-ban Hesse műveit továbbra sem adták ki Németországban. Zürichben azonban megjelent összes verseinek gyűjteménye.

1943. november 18-án, Zürichben megjelent az Az üveggyöngyjáték (Das Glasperlenspiel) teljes terjedelmében. Ez a regény a hessei világkép legteljesebb kifejezése, egy pedagógiai utópia. A 2200. év „kasztáliai” tudósállamában bölcs és szép életre nevelendő emberek egy tökéletes világrend jövőjének letéteményesei. A regény nevelési eszménye a hessei misztikum új megfogalmazása, elképzelt állama pedig a romantikus antikapitalizmus jegyeit viseli. Főalakja a világ erkölcsi és civilizációs alacsonysága és tartalmatlan individualizmusa elől a tudomány és szellem, a tiszta művészet világába vonul vissza. Az elképzelt világi „szerzetesrendbe” való visszahúzódás tragikumát a társadalom felé forduló nevelői tevékenységben próbálja feloldani. Főhőse elpusztul, mert a szellemi produkciók már nem elégítik ki, de a világba kilépve sem talál lehetőséget az élet elviselésére. A Suhrkamp Kiadó vezetője, Peter Suhrkamp engedélyért folyamodott a német Kulturális Minisztériumhoz, hogy Németországban is kiadhassák a művet, ám kérelmét elutasították.

1945-ben megjelent az Ernst Morgenthalernak ajánlott Álomutazások (Traumfährte) című novelláskötete.
1946-tól ismét nyomtathatók Hesse művei Németországban.
1946 augusztusában Frankfurt am Main városa Hessének ajánlotta a Goethe-díjat.
Novemberben átvehette az irodalmi Nobel-díjat.


Életművében hitelesen rajzolódik ki a modern polgári társadalom feloldhatatlannak látszó ellentmondásait miszticista utópiával áthidaló, befelé forduló művész útja. Kezdetben a hagyományos költői realizmust, főként a kelleri örökségnek elkötelezett fejlődésregényt követte.

1947-ben a berni egyetem díszdoktorává avatták.
1950-ben Wilhelm-Raabe-díjban részesült.
1951-ben megjelent a Késői próza (Späte Prosa), amely az 1944 és 1950 között írt elbeszéléseket tartalmazza, valamint a Levelek (Briefe), amely közel 200 levelet foglal magába, és amelyet Hesse barátjának, Peter Suhrkampnak ajánlott 60. születésnapja alkalmából. A levelek kiválasztásában Hesse felesége, Ninon segített.
Hesse megszállott levélíró volt. Többek között Romain Rollanddal, Thomas Mann-nal, Kerényi Károllyal állt levelezésben. A két világháború között mintegy 35 ezer háborúellenes levelet írt a német ifjúsághoz.

1952-ben, Hesse 75. születésnapjára a Suhrkamp Frankfurt am Mainban kiadta az író összegyűjtött költeményeit hat kötetben Gesammelte Dichtungen címmel.
1955-ben a német könyvkereskedők békedíjával tüntették ki.
1957-1961 között megjelent a hét kötetes Összegyűjtött írások (Gesammelte Schriften) és a Lépcsőfokok (Stufen) című régi és új verseket tartalmazó kötet.

1962. augusztus 9-én Montagnolában, agyvérzésben meghalt Hermann Hesse. A Montagnola melletti San Abbondio temetőben temették el.

Hesse emlékére két irodalmi díjat neveztek el róla: a Claw-i Hermann-Hesse-díjat, valamint a Karlsruhe-i Hermann-Hesse irodalmi díjat. Az írót szülővárosa, Claw díszpolgárrá avatta. Sok iskola viseli az ő nevét.

1990 májusa óta működik Hesse szülővárosában, Clawban a Hermann-Hesse Múzeum, mely világszerte a legnagyobb kiállítás az íróról. A múzeum kilenc teremben mutatja be a Nobel-díjas művész életét, műveit és munkásságát.

Művei:
1898 - Romantikus dalok (Romantische Lieder),
1898 - Egy éjfél utáni óra (Eine Stunde hinter Mitternacht)
1901 - H. Lauscher írásai és versei, H. Hesse válogatásában (Schriften und Gedichte von Hermann Lauscher, Herausgegeben von H. Hesse),
1901 - Költemények (Gedichte)
1904 - Peter Camenzind
1904 - Boccaccio
1904 - Assisi Szent Ferenc (Franz von Assisi).
1906 - Kerék alatt (Unterm Rad)
1907 - Az innenső oldalon (Diesseits)
1908 - Szomszédok (Nachbarn).
1910 - Gertrud
1912 - Vargabetűk (Umwege)
1913 - Jegyzetek Indiáról (Aus Indien. Aufzeichnungen von einer indischen Reise)
1914 - Rosshalde
1915 - Knulp, Három történet Knulp életéből (Drei Geschichten aus dem Leben Knulps)
1915 - Úton (Am Weg)
1915 - A magány zenéje (Musik des Einsamen)
1917 - Mesék (Märchen)
1919 - Demian
1919 - Zarathustra visszatérése. Egy szó a német ifjúsághoz (Zarathustras Wiederkehr. Ein Wort an die deutsche Jugend von einem Deutschen)
1920 - Klingsors utolsó nyara (Klingsors letzter Sommer)
1920 - Vándorlás (Wanderung)
1920 - Pillantás a káoszba (Blick is Chaos)
1922 - Sziddhárta. Hindu rege (Siddhartha. Eine indische Dichtung)
1926 - Válság. Naplórészlet (Krisis: ein Stück Tagebuch)
1927 - Utazás Nürnbergbe (Die Nürnberger Reise)
1927 - Pusztai farkas (Steppenwolf)
1928 - Szemlélődések (Betrachtungen)
1930 - Narziss és Goldmund (Narziss und Goldmund)
1932 - Napkeleti utazás – Sváb életrajz (Die Morgenlandfahrt)
1934 - Az élet fájáról (Vom Baum des Lebens)
1935 - Elbeszélések könyve (Fabulierbuch)
1937 - Új költemények (Neue Gedichte)
1937 - Emléklapok (Gedenkblätter)ű
1943 - Az üveggyöngyjáték (Das Glasperlenspiel)
1945 - Álomutazások (Traumfährte)
1951 - Késői próza (Späte Prosa)
1951 - Levelek (Briefe)
1952 - Gesammelte Dichtungen
1957-1961 - Összegyűjtött írások (Gesammelte Schriften)
1957-1961 - Lépcsőfokok (Stufen)


Összeállította: Bankos Szilvia