Főkép

Raymond Chandler 1888. július 23-án született Chicagóban. Szülei válása után Londonban élt, tanulmányait nagyrészt Angliában végezte, de tanul Németországban és Franciaországban is. Később tanított, illetve különböző újságoknak dolgozott újságíróként. 1912-ben visszatért az Egyesült Államokba (de előtte már publikálta verseit és első komolyabb történetét). Az első világháború során először a kanadai hadseregben, később a Királyi Légierőnél szolgált. A háború után dolgozott bankban, írt a Daily Expressbe, majd könyvelő lett egy olajtársaságnál, ahonnan a nagy gazdasági válság idején alkoholizmus miatt elbocsátották. 1924-ben megnősült, elvette a nála tizennyolc évvel idősebb (ám rendkívül fiatalos) Pearl Cecily Hurlburtöt.

Chandler állása elvesztése után, negyvenöt évesen kezdett bűnügyi történeteket írni. Első írása, a Blackmailers Don’t Shoot (A zsarolók nem lőnek) a 1933. decemberében, a Black Mask nevű népszerű „pulp”-magazinban jelent meg (állítólag öt hónapig pepecselt vele), és onnantól kezdve az írásból próbált megélni – igazság szerint kezdetben nem sok sikerrel. 1939-ig, első regénye megjelenéséig számos bűnügyi történetet írt (köztük több olyan „proto-Marlowe” történet is felbukkan, amelyeknek bizonyos részei némi átdolgozás után a regényeibe is belekerültek). 1939-ben jelent a Bip Sleep (Hosszú álom) című regénye, és ezzel Philip Marlowe a nagyközönség elé lépett. Ezt követte 1940-ben a Farewell, my Lovely (Isten veled, kedvesem), 1942-ben a The High Window (A magas ablak) és az ezzel szinte szimultán íródott The Lady in the Lake (Asszony a tóban).

Chandler 1943-ban, négy kiadott regénnyel a háta mögött ugyan nevet szerzett magának az amerikai bűnügyi írók között, de a könyveiből befolyó pénz még mindig nem volt elég ahhoz, hogy tisztességesen meg tudjon élni belőle. Ekkoriban kezdett forgatókönyvírással foglalkozni, és általánosságban elmondható, hogy rajongói sem tudják eldönteni, jó vagy rossz döntés volt-e ez a részéről. Viszont itt három hónap alatt több pénzt keresett, mint addig összesen – nem is tért vissza jó darabig a regényíráshoz. 1946-ban megkapta az Amerikai Bűnügyi Írók kitüntetését, és 1946-ban a Warner Brothers elkezdte forgatni a Hosszú álom filmváltozatát, melynek nem más, mint William Faulkner volt a forgatókönyvírója. (Chandler nagy szerencséjére Hollywood – nagyrészt a mai napig híres Máltai sólyom sikerén felbuzdulva (amit Dashiell Hammett megegyező című regénye alapján forgattak – a szerk.) – akkoriban kezdett érdeklődni a kemény magándetektívekről szóló történetek után).

Mint azt Moss is kifejti tanulmányában, 1949-re a legtöbb amerikai bűnügyi (és egyéb hasonló területen tevékenykedő) szerző számára jelentős változást hozott a puhafedeles könyvek forradalma – ez lényegében azt jelentette, hogy a korábban dívó keménykötésű és drága könyvek mellé felzárkóztak a regények puhafedeles (paperback) kiadásai is, amelyeket már nemcsak könyvesboltokban, hanem benzinkutaknál, újságosnál, kávézóban is meg lehetett vásárolni. Ez természetesen csak jót jelentett a szerzőknek, hiszen nőtt az olvasóközönségük, illetve pozitív változásokat hozott az anyagiak tekintetében is. (Ellentétben az addig népszerű kölcsönzéses rendszerrel, ahol azok, akik nem akartak sok pénzt kiadni a keménykötésű könyvekért, pár centért elvihették elolvasni a regényeket.) Chandler ekkor tért vissza a regényíráshoz: 1949-ben jelent meg a The Little Sister (A kicsi nővér) című regény, továbbra is Marlowe-val a címszerepben. Ezt követte 1953-ban a The Long Goodbye (Elkéstél, Terry), Chandler talán egyik legérettebb, legtöbbet dicsért és leginkább elgondolkodtató regénye.

1954-ben meghalt a felesége, és Chandler még nagyobb erővel vetette magát az ivászatba. 1958-ban jelenik meg a Playback (Visszajátszás), Chandler utolsó befejezetett regénye. (A regény írása közben történt, hogy Ian Flamingnek, a James Bond-regények szerzőjének unszolására Chandler interjút készít Lucky Lucianóval, a híres maffiózóval a London Sunday Times számára; igaz, különböző okok miatt ez az írása nem láthatott napvilágot.) Élete vége felé az Amerikai Bűnügyi Írók szervezetének elnökévé választották. 1959. március 26-án hunyt el tüdőgyulladásban. Egy befejezetlen regényt hagyott maga után, amely a Poddle Springs címet viselte, és négy fejezet készült el belőle mindössze – míg aztán sok évvel később, 1989-ben Robert B. Parker be nem fejezte.

Regényei:
1939 The Big Sleep (A hosszú álom)
1940 Farewell, My Lovely (Isten veled, kedvesem)
1942 The High Window (A magas ablak)
1943 The Lady in the Lake (Asszony a tóban)
1949 The Little Sister (A kicsi nővér)
1953 The long Goodbye (Elkéstél, Terry!)
1958 Playback (Visszajátszás)
1959 Poodle Springs – befejezve 1989-ben

Novellái:
1933 Blackamilers Don’t Shoot (A zsarolók nem szoktak lőni)
1934 Smart-Aleck Kill (Az okoskodó gyilkos)
1934 Finger Man (A tanú)
1935 Killer in the Rain
1935 Nevada Gas (Nevada Gas)
1935 Spanish Blood (Spanyol vér)
1936 Guns at Cyrano’s (Lövések a mulatóban)
1936 The Man Who Liked Dogs
1936 Pick-up on Noon Street (Egy lány a Noon Streeten)
1936 Goldfish (Az aranyhalak)
1936 The Curtain
1937 Try the Girl
1937 Mandarin’s Jade
1938 Red Wind (Frontátvonulás)
1938 The King in Yellow (A sárga király)
1938 Bay City Blues
1939 The Lady in the Lake
1939 Pearls Are a Nuisance (A gyöngy bajjal jár)
1939 Trouble Is My Business (Nekem a balhé a specialitásom)
1939 I’ll Be Waiting (Várni foglak)
1939 The Bronze Door (A bronzkapu)
1941 No Crime in the Mountains
1951 Professor Bingo’s Snuff (Bingo professzor tubákja)
1959 English Summer (Egy angliai nyár)

Összeállította Juhász Viktor