Főkép

Mire számíthat a kedves olvasó, ha a cyberpunk megalkotója, William Gibson, és hű követője, Bruce Sterling közös könyv írásába fognak? Nagy meglepetésre. Ha bárki azt várná, hogy egy nem-is-oly-távoli jövőben játszódó regényt kap, melynek főhőseibe egy komolyabb NASA-központnyi implantátumot ültettek be, annak most, mint a közmondásbeli kutyának, elmarad a vacsorája.

A szerzőpáros egy könyv erejéig elszakadt a honi terepnek számító futurisztikus Amerikától, hogy a tizenkilencedik századi Londonba kalauzoljon minket. A várost éjjel-nappal füstköd borítja, a lovaskocsik mellett gőzgép hajtotta automobilok zötyögnek a makadámutakon. Háznyi lyukkártyás számítógépezetek veszik nyilvántartásba a polgárokat, mozgóképszínházak, vagy más néven kinotrópok gondoskodnak a polgárság szórakoztatásáról.

Igen, Gibsonék kitérőt tettek, hogy kipróbálják magukat a cyberpunk egyik mellékágában. A szűkebb sci-fi időszalagon a steam-, vagy gőzpunk az ötvenes évek legvégéig nyúlik ugyan vissza, egészen Mervyn Peake 1959-es Titus Alone-jáig, de a legnépszerűbb és legszélesebb körben ismert gőzpunk regény a Gépezet.

Ha nem tájékozódott a műfaj mibenlétéről, az olvasót az első meglepetés a hetedik oldal környékén éri. Ekkor derül ki ugyanis, hogy az általunk igen sokat méltatott romantikus költő, Lord George Byron az Ipari Radikális Párt politikusa, egyszersmind Anglia miniszterelnöke, aki szabadidejét néha rímfaragással tölti.

És ez még csak a kezdet. A regény lapjain Edward Mallory, egy szenzációsan öreg kalaposmester mint paleontológus elevenedik meg, Benjamin Disraeli regényhőse, Sybil Gerard pedig vendégszerepet kap a sterlingi-gibsoni alternatív világban. Kisebb szerepekben feltűnik még Marx és Engels, P. B. Shelley, Coleridge, Charles Darwin, és még sokan mások. Lehet találgatni, kire milyen köntöst terített a két amerikai.

A mű aprólékosan kidolgozott világot tár elénk, melynek légköre fojtogató, akár a londoni utcák sárgászöld szmogja. Lord Charles Babbage differenciálgépe ebben a világban megépült és kapacitását a többi államalakulat is felismerte: számológépezetek tömkelege működik ezen a más-világon. A cselekményt egy titokzatos lyukkártyacsomag mozgatja, melynek hasznára csak a könyv utolsó lapjain derül fény.

Hogy az olvasó ne vesszen el teljesen egy másik 1855-ben, a szerkesztők gondoskodtak arról, hogy a könyv végén lévő névmutatóban szerepeljen a regény összes valós, vagy a való világgal kapcsolatban álló figurájának „innenső” története, életrajza is.

Így hát minden akadály elhárult attól, hogy az új dolgokra nyitott olvasó bátran elmerülhessen 1855 Londonjában, ahol szépapám valószínűleg a Királyi Földrajzi Társaságnál főállású takarító. Jó utazást!