Mit várunk legjobban a Könyvhéten? - 2015

Alig tértünk magunkhoz a Könyvfesztivál forgatagából (ti is találkoztatok Franzennel?), máris itt a Könyvhét – ami legalább annyi, ha nem még több meglepetést, izgalmat, újdonságot, s legfőképpen könyvet tartogat a számunkra. A Könyvhét számomra mindig teljesen más élmény: állandósult a tömeg, nincs olyan perc, amikor ne dedikálna valahol valaki, minden utcasarkon új írókkal találkozhatunk (sokukkal soha többet nem is fogunk), közben pedig még utcai mutatványosok is betérnek a Vörösmarty térre, hogy ezzel is növeljék a káoszt és a tömeget. Ezalatt ünnepeljük azt, amiért mindannyian lelkesedünk, amit mindannyian olyan nagy örömmel forgatunk: a könyvet. És nem mellesleg az íróikat.

 

Ha az idei választékról kellene véleményt mondanom, kicsit gondban vagyok: egyrészről nagyon tetszik, másrészről pedig kicsit hiányérzetem is van. De inkább koncentráljunk az előbbire (utóbbi úgyis lehet, hogy csak az én fejemben létezik…) – mint az elmúlt években, most is arra kértük az ekultura.hu szerkesztőségének tagjait, hogy válasszanak ki egy olyan kiadványt a könyvheti kínálatból, ami valamiért megmozgatja őket. Így aztán találkozhatunk a listában kortárs fantasy-vel és magyar sci-fi-vel, gyerekkönyvvel és európai szépirodalommal, sőt, még helytörténeti kiadvánnyal is. De a kategóriák helyett beszéljenek inkább maguk a könyvek!

 

 

 

 

Baranyi Katalin

 

Tabajdi Gábor: Budapest a titkosszolgálatok hálójában 1945-1989

(Jaffa)

 

Legnagyobb örömömre idén folytatódik a Jaffa Kiadó puha kötéses történettudományi sorozata, amelynek első, nagy sikerű, háromszor (vagy négyszer) utánnyomott darabja Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián Budapest a diktatúrák árnyékában című rendhagyó „útikönyve” volt, amely azóta is vissza-visszatérő olvasmányom. A második kötetet Tabajdi egyedül jegyezte, s ez, A III/III. krónikája az időrendi táblázat, a napló és a kortörténeti enciklopédia keverékét adta, megismertetve olvasóját az állambiztonság legbelső berkeivel. Most pedig itt egy újabb „útikalauz”, amely az ígéretek szerint a titkos épületek és a még titkosabb akciótervek tárháza lesz. Remélhetőleg a sajátos látásmód, s a sok-sok összegyűjtött tény és adat egy egészen új, „titkos” Budapestet mutat majd be olvasóinak. Izgalmas lesz, az már biztos!

 

 

 

Benkő Marianna

 

Moskát Anita: Horgonyhely

(Gabo)

 

A fiatal szerző első regényével katapultálta magát azon alkotók közé, akiknek érdekel a következő műve; a Bábel fiai egy szokatlan és erős első regény volt, a Horgonyhely pedig, ha lehet, még annál is érdekesebbnek tűnik. Ráadásul már évekkel ezelőtt hallottam a regény sztoriját, és azóta nem lanyhuló érdeklődéssel várom a kiadását. Mert lehet nem várni egy olyan történetet, aminek terhes nők a főhősei egy olyan világban, ahol csak ők képesek utazni, így talán a legnagyobb gazdasági hatalommal bírnak? Üdítő, politikusnak tűnő téma egy egyedi hangú író tollából, amilyet nem láttam még a hazai palettán.

 

 

 

 

 

Galgóczi Móni

 

G. Szász Ilona: Álomszövő Pendula (Szegedi Katalin illusztrációival)

(Naphegy)

 

Nincs racionális magyarázatom, felnőtt fejjel miért éppen erre a könyvre esett a választásom, de egészen biztosan köze van ahhoz, hogy G. Szász Ilona és Szegedi Katalin korábbi közös munkáját is imádtam. Igazából ismét valami hasonló élményre számítok, mint akkor, egyfajta időutazásra, melynek során egy olyan korban találhatom magam, amikor még voltak kalapos kisasszonyok, amikor az emberek még nem készen vásárolták, hanem méretre csináltatták a cipőiket, amikor a tűzoltózenekar még nem csak különleges alkalmakkor zenélt. Meg aztán nagyon megtetszett nekem a főszereplő, Pendula kisasszony, aki szívesen bámulta naplementekor a felhőket, hiszen ez szerintem is egy kellemes időtöltés; Markoláb pedig éppen olyan figurának tűnik, aki ellen bizony én is csatasorba állnék, ha úgy hozná a szükség…

 

 

 

 

Galgóczi Tamás

 

Lakatos István: A majdnem halálos halálsugár

(Kolibri)

 

Igazából elképzelni sem tudom, mi lehet ez a könyv, de mivel a címlapon Lakatos István neve szerepel, rossz nem lehet. Ezt nemcsak azért mondom, mert volt szerencsém több alkalommal beszélgetni a szerzővel, hanem mert eddig még nem olvastam rosszat tőle. Persze képregény lenne a legjobb, de mivel az egyelőre nincs a láthatáron, beérem ezzel a képesregénnyel. Lehet ifjúsági, lehet mese, lehet valami egészen más, abban biztos vagyok, ismét valami különleges világgal kerülök szembe.

 

 

 

 

 

Kovács Tímea

 

Susanna Clarke: A hollókirály

(Agave)

 

Akárhogy böngészem a könyvheti megjelenés-listákat, mindig ugyanoda jutok: vérszegény. Hogy ennek a szokásosnál is erősebb Könyvfesztivál az oka, vagy én élem finnyás korszakomat, rejtély. Szerencsére azért van egy Agave kiadónk, akik hagyományosan a Könyvhétre tartogatják a muníciót – na, náluk meg az a helyzet, hogy nem tudtam választani az ínycsiklandozó újdonságok közül. Egészen addig, amíg bombaként nem robbant  a hír, hogy tíz év után újra kiadják Susanna Clarke A hollókirályát, mely regény anno az Amerikai istenek mellett az első találkozásom volt a komoly-komor kortárs fantasy-vel. Imádtam minden sorát és azóta is tudat alatt azt a mágia-érzetet, azt a hangulatot keresem minden „elvarázsolt” könyvben. Elég régóta hozzáférhetetlen, épp ideje volt egy újrakiadásnak – hab a tortán hogy csodaszép kinézetet kapott, komolyan, kedvem lenne csupán a borító miatt lecserélni a régit, de azt azért mégse… A napokban mutatta be a BBC a könyvből készült sorozat első részét, szóval még aktuális is. Olvassátok, igazi klasszikus, a műfaj legjobbjai közt a helye!

 

 

 

Mezei Attila

 

Tábori László: Budapest feltáratlan titkai

(Hungarovox)

 

Budapesti vagyok. Itt nőttem fel, itt élem az életem. Minden negatívuma ellenére szeretem a várost.

Azt hiszem, a legtöbben vonzódunk a titkokhoz és szeretnénk megismerni azokat. Én is így vagyok ezzel és talán nem véletlen, hogy megakadt a szemem Tábori László könyvén. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan dolog bukkan fel benne, amiről eddig nem tudtam, de valahol mélyen vágyom rá, hogy megtudjam. És remélem, vannak benne olyan titkok, amikről már tudtam, mert egy időben megszállottan jártam a város egyes részeit csak azért, hogy elmondhassam én már jártam abban az utcában vagy én már láttam azt a valamit.

 

 

 

 

 

Rozsonits Judit

 

Calia Read: Unravel – Szétcsúszva

(WOW)

 

Ennek a könyvnek a magyar kiadását azért is várom, mert a kiadó által interneten közzétett beleolvasó alapján úgy gondolom, értékes munka kerül a kezünkbe a fordító által. Ennél még sokkal jobban pedig azért, mert mindenképp újraolvasnám, amint egy kicsit magamhoz térek az első olvasás után.

Egyszerre járt a fejemben több régebbi könyvélményem, amelyek pszichiátrián játszódnak, vagy legalábbis sérült lelkű emberek a szereplők. Mintha egyszerre elevenedne meg ebben a történetben a Száll a kakukk fészkére, a Virágot Algernonnak, és a Madárka szellemisége, mondanivalója, mégis a mai fiatalok nyelvén, fiatal főszereplőkkel.

A bántalmazás, a családon belüli erőszak, és annak hatása kényes téma, nagyon sok ma divatosnak számító író bele is nyúl ebbe a borítékba, de a legtöbb „agyonhypeolt” ilyen témájú könyvvel az a bajom, hogy az író megmarad a felszín kapargatásánál, és nem meri átgondolni, bemutatni a lelki rombolást, hatásokat. Nos, Calia Read bátor, szókimondó, remek stílussal és arányérzékkel egy olyan történetet varázsol elénk, amely az utolsó pillanatáig lélegzetének visszafojtására készteti az olvasót. Nem köntörfalaz, nem szépeleg, kendőzetlenül elénk tárja a fájdalmat, a vergődést, a lelki és fizikai kínokat, a végére pedig egy gyönyörű megoldást talál. Azoknak ajánlom, akik szeretik az elgondolkodtató, magával ragadó, fájdalmasan gyönyörű regényeket, amelyeket nem lehet egyvégtében elolvasni, mert bekúsznak a bőrünk alá. New adult regény, tehát fiatal felnőttekről szól, de én úgy gondolom, hogy bátran olvashatják az idősebb korosztályok tagjai is!

 

 

Szabó Dominik

 

Erik Wahlström: Isten

(Typotex)

 

A Typotex Világirodalom sorozat már egy ideje igencsak mozgatja a kíváncsiságomat – bár egyelőre csak egy kötetet olvastam belőle, mindig fel-feltűnnek olyan kiadványok, amik bekerülnek az „érdekesen hangzik, egyszer el kell olvasni” kategóriába (mely zavarba ejtő ismérve, hogy mindig csak felkerülnek rá könyvek, le nem kerülnek róla valahogy sosem). Erre most itt az Isten, és biztos vagyok benne, hogy ez nekem kell: hiába, minden érdekel, ami okosan előadott vallás, ez meg ráadásul humorosnak, szórakoztatónak és kellő mértékben őrültnek is tűnik. Mert hát valljuk be, Gábriel arkangyalra nem épp „barátként” és „munkatársként” gondoltunk eddig… – és valószínűleg ez még csak a kezdet a vicces epizódok sorában.

 

 

 

Szilvási Krisztián

 

Urbánszki László: A lándzsa nemesei

(Gold Book)

 

Úgy voltam vele, hogy nem tud megfogni. Kergessenek a tatárok balra, az osztrákok meg jobbra, vagy szoruljak két tűz közé a mordvinok fenyegető bajszaival és nyilaival szemközt. Nincs az az asszonyi forró öl, férfiúi savanyú bor! Pláne magyar történelem a 13. században. És mi lett a vége? Dehogynem! Belebuktam az ellenállásba. Mert akaratom ellenére is mocsárba gázoltam, erdőbe menekültem, lóhátra penderültem, fogságban senyvedtem, vérrel-szennyel mocskolódtam, kézzel-lábbal faltam, karddal-íjjal birkóztam. Szívvel-lélekkel hittem. Végül elhittem. Hogy Urbánszki László nem akar mást, csak maga mellett tudni, ha féktelen a jókedv, ha jő az ellenség, ha fáj a veszteség, s ha fel kell állni a csapások után. Most pedig már tudom, hogy amikor Vérszagra gyűl és Fegyver csörög, akkor A lándzsa nemesei között ott a helyem! Megkérdőjelezhetetlenül!

 

 

 

Takács Gábor

 

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

(Agave)

 

Éppen nemrég beszéltünk egy ismerősömmel arról, hogy pár éve magyar fantasztikumot csak ódzkodva vettünk volna a kezünkbe, most pedig a magyarok azok, akikre a leginkább kíváncsiak vagyunk. Csak azért nem írom Moskát Anita regényét, mert már volt szerencsém hozzá (higgyétek el, nagyon jó) és biztosan lesz még, aki felhívja rá a figyelmet. Viszont itt van Pék Zoltán rövidke regénye, ami egy furcsa Budapestet kíván felrajzolni, reményeim szerint olyat, amilyet minden városlakó elképzel, ha madártávlatból szemléli Budát és Pestet. És ha hivatkozhatok a másik ismert fordítóra, aki regényt írt: ha fele olyan szórakoztató lesz, mint Totth Benedek Holtversenye, már megérte elolvasni.

 

 

 

Tóth Éva

 

Lev Grossman: A varázslók

(Agave)

 

Az idei könyvheti megjelenésekre sem lehet panasz, és most sem volt egyszerűbb kiválasztani azt az egy könyvet, amit ajánlani akarok, mint a korábbi években, illetve egyéb könyves események alkalmával. Lev Grossman A varázslók című regénye – amely természetesen egy trilógia első része – már a megjelenések beharangozása elején felkeltette az érdeklődésem, és nehezen terelődött el róla a figyelmem. A magyarázat egyszerű: mert fantasy, mert varázslós, és mert megláttam a jövő évben műsorra kerülő, a könyvből készült filmsorozat trailerét, amely után az addigi vonzalom, óvatos közeledés bizony heves szerelemmé mélyült. Nekem ez a könyv kell!

 

 

 

 

Uzseka Norbert

 

Helene Wecker: A gólem és a dzsinn

(Gabo)

 

Biztosra megyek, mert már olvastam, de jó lesz végre könyv alakban kézbe venni Helene Wecker varázslatos regényét. Ahogy a cím jelzi, két természetfeletti lény a főszereplő, akik nem is lehetnének különbözőbbek – de legalább annyira érdekes az emberi szereplők zöme, története is. Olyannyira, hogy a fantasztikus elemek ellenére is inkább szépirodalmi regény ez, mely (jobbára) a 20. század eleji New Yorkban játszódik, és mind a zsidó, mind az arab kultúráról izgalmasan mesél. Meg még megannyi másról. Vaskos kötet, de az a fajta, ami meghálálja a rászánt időt.