Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Interjú: Brandon Hackett – 2014. április

Markovics Botonddal beszélgetek legújabb könyve, Az időutazás napja megjelenése alkalmából. A címéből is kiderül, hogy időutazásos történetről van szó. Ebből az alzsánerből melyik művek voltak rád a legnagyobb hatással?

 

Bevallom, manapság annyira már nem szeretem az időutazós történeteket, ezért is lehet furcsa kicsit, hogy éppen ilyen témájú regényt írtam. Úgy érzem, az időutazás manapság nagyon elkoptatott téma lett, ami nem nagyon képes újat mutatni. Wellstől Az időgépet szeretem, de a kedvenc időutazós történetem nem regény, hanem a Vissza jövőbe-filmtrilógia, ami szerintem zseniális. Igazából már az első rész is az, de nekem a második a kedvencem, amely az első rész történetét újrajátssza, úgy, hogy egy teljesen más történetet mesél el közben.  

 

A második részben a jövőbe utaznak, és a te könyvben is a jövőt vizsgálod jobban.

 

Science fiction íróként nyilván inkább a jövőben játszódó történeteket szeretem. Nem akarok és nem is akartam olyan történetet írni, ami a múltban játszódik vagy valamely történelmi eseményt fordít ki vagy változtat meg, ez a része az időutazásnak engem nem érdekelt, és sokan sokféleképpen megírták már.

 

Ronald Mallett elméletét mindketten ismerjük. Aszerint az időutazás csak az időgép megépítéséig lehetséges, mert maga a gép szükséges ahhoz, hogy végbemenjen. A tiedben mégis enélkül is vissza tudnak menni, és más helyekre is.

 

Az időutazás napja úgy kezdődik, hogy bekapcsolják a világ első időgépét, és abban a pillanatban megjelenik 200 milliárd időutazó a Földön. A legtöbb időutazós történet zömében ugyanazt a sémát követi: összekötnek két idősíkot, többnyire a jövőből visszautaznak a múltba vagy a jelenbe, és vagy megváltoztatják az időt vagy nem, és mondjuk éppen miattuk alakulnak az ismert módon az események. Nekem mindig hiányzik ezekből a történetekből, hogy mi a helyzet az időutazással a későbbi jövőben. Mert, ha mondjuk 2050-ben létezik időgép, akkor létezik 2100-ben, 2500-ban, 3000-ben is, és idővel a technológia bárki számára elérhető lesz. Ennek pedig nagy valószínűséggel alapjaiban kellene megváltoztatnia az emberi civilizációt. Engem ez a rész érdekelt, hogy miként hat mindez a világra, milyen társadalmi, gazdasági, technológiai következményei lehetnek, ha bárki utazhat az időben.

 

Adja magát a kérdés, hogy elképzelhetőnek tartod-e, hogy valaha lesz időutazás, és ha igen, a regényben szereplő három modell közül melyikben hiszel?

 

Ha az időutazás mindenki számára elérhetővé válna, akkor nem biztos, hogy szeretném, ha létezne. Bármilyen jópofa és izgalmas ez a technológia, de sokkal veszélyesebbek és beláthatatlanabbak a következményei, mint gondolnánk.

 

Számomra úgy tűnt, hogy a korábbi műveid szereplőivel nehezebb volt azonosulni, a mostaniak viszont kimondottan szerethetőek. Ez tudatos döntés eredménye?

 

Igen, folyamatosan próbálom ezt fejleszteni, tudom, hogy nem feltétlenül a karakterábrázolás a regényeim erőssége. Az ember könyvénél is cél volt, de most talán ez még jobban sikerült.

 

Most is ugyanazt a szerkezetet alkalmazod, mint Az ember könyvénél, hogy két szereplő nézőpontjából meséled el a sztorit. Nem tervezel valamilyen kísérletezősebb formai megoldást?

 

Ráállt az agyam erre a két nézőpontos megközelítésre, ezt olvasói oldalról és írói oldalról is egy kezelhető szerkezetnek tartom. Már A poszthumán döntésben is ezt alkalmaztam, aztán Az ember könyvében is – az Isten gépeiben mondjuk éppen nem – és most Az időutazás napjában szintén. Nálam valamiért ez a két nézőpontos forma működik. Annyi változott, hogy most ismét mindkét nézőpont egyes szám első személyű, illetve jelen időben írtam a történetet, ez az időutazás miatt adta magát.

A következő regényemben egyébként három nézőpont karakter lesz, nehezebb is őket összefogni, főleg mert a történetben (egyébként Az időutazás napja folytatása) akad bőven narrációs kísérletezés, néhány érdekes jelenetet egészen szokatlan szemszögből követhetünk, de hogy ez mit akar jelenteni, az maradjon most még meglepetés.

 

A távoli jövőben a földet egyfajta katasztrófa sújtotta övezetként írod le, a közeljövő lakói meg ilyen hedonistafélék, akik csak az élvezeteknek élnek. A valóságban is pesszimistán látod a jövőt?

 

Nem vagyok teljesen pesszimista, de nagyon remélem, hogy a fejlődés jelenlegi iránya meg fog változni, még mielőtt lerombolunk mindent a bolygón. Nagyon remélem, hogy nem jutunk el végül pl. Paolo Bacigalupi által A felhúzhatós lány című sci-fijében ábrázolt jövőképig, mert abban nem biztos, hogy szeretnék élni. Szeretnék optimista lenni, de ez manapság szerintem nem könnyű.

 

Az ember könyvéhez képest kimondottan szolid, konzervatív az új könyv borítója. Melyik áll közelebb a szívedhez?

 

Gonosz kérdés! Láthatóan hadilábon állok a borítóimmal, de Az időutazás napjáé mindenképpen közelebb áll hozzám. Az ember könyvénél az volt a koncepció, hogy nyissunk a sci-fitől távolabb álló olvasók felé is, és bevallom, ez részben az én sugallatom is volt, de ez nem igazán volt jó ötlet. Az időutazás napja esetében volt több borítókoncepció is, és ez azonnal megragadott.

 

Korábban – úgy tudom – Az ember könyve folytatásán dolgoztál. Feladtad ezt a projektet vagy később még visszatérsz hozzá?

 

Szinte minden könyvem után akarok írni egy folytatást, A poszthumán döntésnél és az Isten gépeinél is volt ilyen szándék, gondolom, nehezebben szabadulok a történettől. Az ember könyvénél el is kezdtem írni, csak nem volt elég nagy a késztetés, hogy be is fejezzem. Az időutazás napjánál viszont az elejétől így terveztem, és gyakorlatilag már majdnem készen is vagyok a folytatással.

 

Tehát akkor most „Az időutazás napja 2.” az aktuális projekted?

 

Igen. A munkacíme Az időutazás tegnapja. A folytatás egyben kerek egésszé zárja ezt az „időkor-univerzumot”, a Föld és az időutazás történetét. Azaz nem lesz belőle trilógia.

 

Lukjanyenkó példáját követed a kétkötetes megoldással...

 

Igen, bár hajdanán, a korai space fantasy-s időszakomban is írtam már két „duológiát”, szóval nem áll annyira távol tőlem sem.

 

Szó volt az Isten gépei román kiadásáról is. Megpróbálkozol ezzel a könyvvel is a nemzetközi piacra lépni?

 

Az Isten gépeivel nem én próbálkoztam, hanem a Galaktikát kereste meg egy romániai kiadó egy románai magyar író/fordító/olvasó tolmácsolásával, de aztán közbejött a világgazdasági válság, és sajnos a kiadó, amelyik komolyan érdeklődött a kiadás iránt, nem volt már abban az anyagi helyzetben, hogy meg tudja tenni, mondhatni megszűntette a kiadói tevékenységét. Az időutazás napját szeretném lefordíttatni angolra, aztán majd meglátjuk.

 

Ha egy könyvet kellene ajánlani a sajátjaid közül, melyik lenne az?

 

Attól függ, hogy milyen típusú olvasóról van szó. Valamilyen szinten mindegyik regényem más egy kicsit, máson van a hangsúly, hol a technológián, hol a biológián, hol az ötleteken. Aki kíváncsi a könyveimre, az ismertetők, fülszövegek alapján szerintem könnyen el tudja dönteni, melyiket szeretné a leginkább elolvasni. Nyilván számomra most Az időutazás napja a legkedvesebb, szóval jelenleg ezt javasolnám.

 


Mayer István - 2014. május 25.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!