Interjú: Moskát Anita – 2014. április

A XXI. Nemzetközi Könyvfesztiválon vagyunk, és a Gabo Könyvkiadó science fiction/fantasy sorozatának új szerzőjével, Moskát Anitával beszélgetünk.

 

Sokáig csak novellákat publikáltál, ez az első kiadott regényed. Milyen érzés most kézbe venni a Bábel fiait?

 

Nagyon jó érzés, hosszas évek munkája volt, mire idáig eljutottam, ráadásul egy elsőkönyvesnek mindig nehéz a dolga, mert nyilván nagyobb kockázatot jelent egy kiadónak, mint egy olyan szerző, aki már bizonyított. Eleve nehezebb eljutni a szerkesztőkig, de nekem óriási szerencsém volt – három évig keresgéltem kiadót a kéziratnak, ami szerintem jó időnek számít. Most nagyon boldog vagyok.

 

Végül hogy kerültél a Gabo Kiadóhoz?

 

A későbbi szerkesztőmet, Kleinheincz Csillát régebbről ismertem. Ő még nem volt a Gabo Kiadónál, amikor elküldtem neki a kéziratot, ami tetszett neki – ezen nagyon meglepődtem. Az első gondolatom az volt: biztosan összecserélte valami másik írással. Innentől még egy év volt, hogy a Gabo Kiadóhoz került, amikor Csilla megmutatta a másik science fictionnel és fantasy-vel foglalkozó szerkesztőnek, Roboz Gábornak, akinek szintén tetszett. Utána nagyon gyorsan történtek a dolgok, lényegében fél év alatt már itt van a kezemben a könyv.

 

Meg vagy elégedve a munkájukkal – például hogy tetszik a borító?

 

Nagyon tetszik a borító, az egész könyvet jó kézbe fogni. Végig azt éreztem, hogy nagy odafigyeléssel kezelnek, mindenben kikérték a véleményemet; nem éreztették azt, hogy „te egy elsőkönyves szerző vagy”, hanem gondosan törődtek a kézirattal, ami nagyon jól esett.

 

Térjünk vissza akkor a kéziratra. Nehéz volt novellák után egy ekkora összetettségű regénnyel foglalkozni?

 

Eredetileg regényeket kezdtem el írni, de észrevettem, hogy nem nagyon működnek ezek a kéziratok. Aztán hét évvel ezelőtt beléptem egy írókörbe, ahol szerettem volna őszinte és kíméletlen véleményt kapni az írásaimról, és sokat fejlődni. Ők javasolták, hogy próbálkozzak előbb novellákkal, mert a rövidebb terjedelemben több eszközt ki lehet próbálni, illetve ha elrontom, akkor háromszor-négyszer-ötször újra lehet írni az egészet. Ekkor évekig csak novellákat írtam, de ez kísérletezés volt. Nem is mindig mutattam meg az írásokat másoknak, mert ez gyakorlás volt önmagamnak. Aztán, amikor már nagyon feszített ez a történet, megpróbáltam újra regényt írni, bár nem voltam benne biztos, hogy ezúttal sikerülhet-e.

 

Melyek voltak a legnagyobb problémák, amelyekkel meg kellett küzdened a regény megírása során?

 

A regény két nagyon eltérő szálon fut: az egyik egy ókori Bábelben játszódik, míg a másik a jelenkori Budapesten indul. Nagyon különböző nézőpontkarakterek, és nagyon különböző hangulat társult ezekhez a szálakhoz. Az elején nehéz volt összefognom őket, gyakran napok teltek el, míg váltani tudtam a kettő között – bele kellett jönnöm a saját történetembe. A másik, amivel még többet küzdöttem, a háttér kifejtése volt: az információadagolás, hogy mikor milyen múltbeli eseményeket kellene lelepleznem.

 

Említetted, hogy az egyik történetszál Budapesten zajlik, vagy legalábbis ott kezdődik. Mindenképpen fontosnak tartottad, hogy egy magyar helyszín, magyar szereplőkkel belekerüljön a regénybe?

 

Igen, fontosnak tartottam, mert nagyon divatos magyar íróknak is külföldi helyszínt és szereplőket választani, de sokszor nem érezni azt, helye van annak, hogy mondjuk egy amerikai kisvárosban játszódik a történet. Én ezt a környezetet ismerem a legjobban, hiába kutakodtam volna az interneten, akkor sem tudnék egy külföldi helyszínt úgy megjeleníteni, mint azt, amiben élek. Ezért mindenképpen hazai helyszínt és hazai szereplőket szerettem volna.

 

Az egyik szereplőd lényegében vak. Nehéz volt beleképzelni magad a helyzetébe?

 

Mindenképpen kihívás volt vak szereplőről írni. Sok mindennel próbálkoztam – például bekötött szemmel járkáltam a lakásban, és persze hirtelen nekimentem mindennek, amit egyébként simán kikerülnék, vagy nem találtam meg a villanykapcsolót, levertem dolgokat, belebotlottam a küszöbbe. Aztán az utcán is próbáltam így járni, az még ijesztőbb volt, még több ismeretlen zúdult rám. De utána elmentem a Láthatatlan Kiállításra, ahol teljes sötétségben vakok vezetik körbe a látogatókat. Az idegenvezető vak fiú nagyon otthonosan mozgott, én meg nagyon el voltam veszve, de amikor feltétel nélkül ráhagyatkoztam, hirtelen biztonságban éreztem magam. Ez egy olyan nézőpontváltást okozott nekem, hogy onnantól már sokkal könnyebben tudtam írni egy vak szereplőről.

 

A regényed fő témája a vallás, illetve a vallás és az emberek viszonya. Miért pont a vallást tűzted ki?

 

Régóta foglalkoztattak vallási témák, novellában is próbálkoztam velük, nagyon sok regényötletem is volt. Két-háromoldalas szösszeneteket írtam, és mindegyiknek valahogy központi eleme volt a vallás, még ha nagyon különböző szemszögekből is. Valahogy természetesnek tűnt, hogy egyszer foglalkozni fogok ezzel a témával – ha nem most, akkor majd tíz vagy húsz év múlva. Eleinte nem gondoltam arra, hogy ez kifejezetten vallási történet lesz, de rájöttem, hogy minden szereplő és minden szituáció ehhez kapcsolódik.

 

Kérdezem akkor úgy, hátha arra könnyebb lesz válaszolni, hogy miért pont Bábel történetét vetted alapul?

 

Nehéz pontosan megmondani. Amikor elkezdtem vizsgálni, mit jelent számomra ez a történet, azt láttam, hogy Bábelről mindenkinek a nyelvek jutnak eszébe. De engem nem a nyelvi része érdekelt, hanem mint vallási szimbólum – az emberek elkezdtek egy bálványt építeni, amiért Isten mindenkit megbüntetett. Nagyon meglepett ez, hogy kollektíven mindenkit megbüntetett, és nem voltak olyan kevesek, akiknek azt mondta volt, hogy „ti, ebben a helyzetben, helyesen jártatok el”, mint mondjuk Noénak, hogy „építs egy bárkát, és mentsd meg a családodat”. Itt nincs név szerint kiemelve senki, és ez érdekelt: mi történhetett ott, ami ennyire borzalmas, hogy egyetlen példaképül állítható ember sem akadt közöttük.

 

Végezetül adódik a kérdés: min dolgozol most?

 

Egy fantasy regényen, a Bábel fiai után ugyanis már megírtam egy másik fantasy-t, és azt javítgatom. Ebben a történetben – a világ fizikai tulajdonságai miatt – minden hatalom a terhes nők kezébe kerül.

 

Sikerült már esetleg kiadót találni hozzá – talán szintén a Gabonál fog megjelenni?

 

Ha a Gabo is úgy gondolja, akkor én nagyon örülnék neki, ha esetleg náluk jelenhetne meg.

 

Ehhez akkor sok sikert kívánunk, és köszönjük szépen a beszélgetést.

 

Én köszönöm.