Mi kerüljön a fa alá?

A válasz egyértelmű: könyv. Kongassanak bár számtalan vészharangot felette, a könyv még mindig az egyik legnépszerűbb ajándék – hogy ennek hátterében az ajándékozó fantáziátlansága áll-e, vagy valóban az ajándékozott olvasásszeretete, azt most inkább ne firtassuk. Így vagy úgy, tény: a könyvkiadók évről évre alaposan kihasználják a könyvek előkelő helyét a bevált ajándékok sorában, és gyakorlatilag megszámlálhatatlan újdonsággal lepik el a karácsonyi könyvpiacot. De tényleg, ember legyen a talpán, aki nyomon tudja követni, mi minden jelenik meg november-decemberben. Az utóbbi hetekben a szerkesztőség berkein belül is csak kapkodtuk a fejünket, annyi friss olvasnivaló érkezett – azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy január végéig el vagyunk látva újdonságokkal. Így nem is kérdés, mit fogunk csinálni karácsonykor: olvasunk.

 

Addig azonban úgy gondoltuk, ajánlunk néhány kiemelkedő megjelenést, hátha akad, akinek még elkél a segítség, mit kérjen attól, aki a fája alá pakolja az ajándékokat – vagy épp, hogy mit vegyen olvasni szerető rokonának, barátjának, üzletfelének… Karácsonyig még épp van idő elszaladni a legközelebbi könyvesboltba, kézbe venni, megszaglászni, beleolvasni, és dönteni. Egy biztos: mi az alábbi a könyveket jó szívvel ajánljuk.

 

 

Aschenbrenner Eti
 
Gabriele Fahr-Becker: Szecesszió

/Vince Kiadó/
 
Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc stílusom, habozás nélkül vágnám rá, hogy természetesen a szecesszió, mert imádom a benne rejlő lázadás és a bohém játékosság kontrasztját. Bevallom, nekem elsősorban Mucha, Klimt és Gaudí jut eszembe erről az irányzatról, az iparművészeti oldalát kevésbé ismerem. Ezért is várom nagyon a Vince Kiadó kötetét, hogy pótolhassam ezt a hiányosságomat. A könyv borítója pedig egyszerűen gyönyörű, szóval nincs mese, ott a helye a könyvespolcomon.

 

 

 

Baranyi Katalin

 

Agatha Christie: Grand Tour - A krimi királynőjének nagy utazása

/Partvonal Kiadó/

 

Mint lelkes krimirajongó, Agatha Christie életművét mindenevőként falom: regényei, novellái, színdarabjai után jöhettek a versei, a Csillag Betlehem felett meglepően modern elbeszélései és az Életem című önéletrajz. Az Így éltünk Mezopotámiában címen lefordított, szórakoztató útleírását pedig, amelyben a második férjével tett régészeti utazásainak emlékeit rendezte kötetbe, különösen élveztem. Nem csoda hát, hogy a Grand Tourt is szeretném már olvasni. Ez ugyan nem az írónő által megszerkesztett kötet - unokája állította össze Christie feljegyzéseiből, leveleiből, fotóiból -, de remélem, ugyanolyan élvezetes lesz, mint az Így éltünk... A korszak egészen más: a krimikirálynő még fiatalon, ifjú feleségként és anyaként indult el a divatos Nagy Utazásra, a Birodalmi Körútra. Bejárta mindazon egzotikus tájakat, ahova egy brit polgár eljuthatott a múlt század húszas éveiben. Az önéletrajz alapján mindenféle izgalmas kalandokra számítok az ausztráliai hullámlovaglástól az afrikai állatlesig, emellett Christie kellemesen csevegő stílusa arra is garancia, hogy nem fogok unatkozni. A Partvonal Kiadó neve pedig, akik korábban már megjelentették az önéletrajzot, az Így éltünk Mezopotámiábant és négy Christie-képregényt is, arra biztosíték, hogy szép külsejű, jól fordított kötet kerül majd a polcomra.

 

 

 

Bauman Tamás

 

Helvéczia pikareszk szerepjáték

/lfg.hu/

 

Több szempontból is rendhagyó „könyvre” pályázom idén. Egyrészről, mert nem is csak könyv, hanem egy komplett doboz kártyapaklival, kockákkal, no meg persze a szokásos szabálykönyvekkel, karakterlapokkal és kalanddal, másrészről szerepjátékról itt amúgy sem nagyon esett még szó (na igen, ennek is megvannak a maga okai), harmadrészről pedig tudom, hogy esélytelen lesz ezzel valaha is játszanom, így csak nyálcsorgatva veszem majd le időnként a polczról, olvasgatom czirádás lapjait és álmodozom arról, hogy eme különös korba repülök el és a Szent Bibliát (esetleg épp fordítva, egy pakli magyar kártyát) forgatva kalandozom be e különös hon zegét-zugát. És biztos vagyok benne, hogy még ilyenkor is, amikor csak - évek óta kontár kezeimmel - lapozgatom ezen pikareszk kalandok honát, el fognak bűvölni a fametszetes grafikák, a betűtípusok, a különlegesen leírt és még különlegesebben használt szavak, és úgy fogom magam érezni, akárcsak Münchausen báró: nagy kalandokról tódítok majd még nagyobbakat.

 

 

 

Galgóczi Móni

 

Dan Millman: A békés harcos bölcsessége

/Casparus Kiadó/

 

Az elejétől fogva lenyűgözött az az antagonisztikusnak tűnő ellentét, ami a „békés” és a „harcos” között feszül. Aztán Tamásnak kezébe került a szerző egy másik könyve, a Szókratész utazásai, elolvasta, írt róla, és én elhittem neki, hogy ez egy jó könyv. Főleg azért, mert éreztem, hogy ez az ember, mármint Dan Millman valami olyat akar nekem mondani, amire szükségem van: akkor és ott, most és itt. Sőt, igazából mindig. Mert tanulni sosem késő, önmagunkat és a környezetünket sem. Az elmúlt tíz évben nagyon sokat változtam, részben az ilyen könyvek miatt, részben az emberekért, akikkel kapcsolatba kerültem, de főleg önmagamért. A mostani könyv kapcsán úgy érzem, ebben az élményben mindenkinek részesülnie kéne. Nekik, miattuk örülök ennek a könyvnek. Jöttök velem kalandozni? Nem lesz könnyű, olykor fájni is fog, de megéri. Hiszem. Tudom.

 

 

 

Galgóczi Tamás

 

Boris Vian: Alvilágjárók

/Helikon Kiadó/

 

Számomra ez a könyv az, ami még csillogóbbá teszi az ünnepeket. Boris Vian ifjúkori, csak halála után kiadott regényének új fordítása reményeim szerint híven tolmácsolja azt az élményt, amit a szerző lenyűgöző prózája, ötleteinek váratlansága okoz. Nála teljesen megszokott, hogy nyelvi lelemények keverednek művekre és szerzőkre történő utalásokkal, abszurd jelenetek váltakoznak franciás könnyedséggel felvezetett erotikával. Vian műveit időről-időre illik újraolvasni, mert a különlegesség, az egyediség, a senki máshoz nem hasonlíthatóság esete nyilvánvaló.

 

 

 

Hegyi Zoltán

 

Dan Simmons: Endymion felemelkedése

/Agave Könyvek/

 

Annyi jóság jön, hogy számba se tudom venni. De ezt nagyon vártam, mert az első három könyv teljesen új szintre emelte az űroperát, mélysége volt és magassága (fel és le, szédítő), és ráadásul pofátlanul jól volt megírva úgy am blokk az egész. Már bocsánat, de azt remélem, az írója legalább a végét elszúrta. Mert ha nem, át kell értékelnem, amit a műfajról gondolok - és higgyétek el, az nem lesz napközis feladat…

 

 

 

Hollósy Amadea

 

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony

/Athenaeum Kiadó/

 

Idén ősszel rengeteg érdekes kötet jelent meg (a kiadók szép szokása szerint), engem mégis egyetlen kötet villanyozott fel annyira, hogy kitörő örömöt érezzek: Audrey Niffeneggertől a Hollókisasszony. Nagyon más, mint az írónő regényei. Sötét, gótikus, kicsit torz tündérmese, rémálomba hajló rajzokkal, mesei igazságszolgáltatásokkal. Kihagyhatatlan.

 

 

 

Kovács Tímea

 

Jonathan Franzen: Erős rengés

/Európa Kiadó/

 

Az író magyarul elsőként megjelent műve, a Szabadság a tavalyi év egyik legjobb olvasmányélménye volt, amit azt gondoltam, nehéz lesz felülmúlni. A másodikként megjelent mű, a Javítások ehhez képest mondhatni szempillantás alatt söpörte le a Szabadságot, és biztosította be már januárban a helyét, mint az idei év legjobb könyve. Ha e tendenciát folytatnánk, az Erős rengésnek minimum ki kellene forgatnia a világomat a sarkaiból – amire van esély, mert bár kevésbé körülrajongott, mint (az életműben egyébként őt követő) társai, egyesek szerint Franzen legjobb regénye. Mások szerint meg nem, de őszintén szólva, nekem gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ez az ember mit ír, epekedve várom minden művét. Mondjuk, tekintve hogy mennyire megtépázott a Javítások, nem hiszem, hogy a karácsonyfa alatt olvasnám – lehet, inkább átcsúsztatom januárra, ilyesformán jó eséllyel bebiztosítva, hogy a jövő év egyik legjobb olvasmányélménye is Franzen legyen. Mit tagadjam, rajongok…

 

 

 

Szabó Dominik

 

Elif Shafak: Becsület

/Európa Kiadó/

 

Történt, hogy közel fél éve bejelentettek egy könyvet, amiről már akkor tudtam, hogy nagyon szeretném kézbe venni - aztán persze a megjelenés átkerült a jövő évre. Sebaj, gondoltam, van más regény is, amit legalább annyira várok - amit annak rendje és módja szerint, szintén átcsúsztattak jövőre. S amikor már kezdtem feladni minden reményemet, találkoztam Elif Shafakkal, aki valahogy elkezdett magához húzni. Pedig témáját tekintve legalább két kolleginát tudnék, akihez jobban illene, mégis beleszerettem az enyhén giccsesnek tűnő borítóba, az egyszerűségében is sokat ígérő címbe, a különleges történetet bemutató fülszövegbe. Nem mintha olyan könnyed kötetnek nézne ki: középpontban a XX. századi Törökország és alapvető morális problémák, mégis érzem, hogy a sorok között valami egészen egyedi rejtőzik. Remélem, igazam lesz.

 

 

 

Szakácsi Angelika

 

J.R. Ward: Végre szeretők

/Ulpius-Ház Könyvkiadó/

 

Számomra az idei év egyik legjobban várt paranormális romantikus könyve volt ez. Olyannyira, hogy nem is bírtam türelmetlenségemmel, és az amerikai megjelenést követően lecsaptam rá tavasszal, hogy mielőbb olvashassam. Ám az élmény úgy lett volna valóban teljes, ha aztán megvitathatom a barátnőkkel, akik hozzám hasonlóan imádják a sorozatot és kitartóan drukkoltak, hogy megszülessen ez a történet. Ezért bár már tudtam, mit hoz a regény, mégis egész évben izgatottan vártam, hogy idehaza is a boltok polcaira kerüljön, s végre alaposan kibeszélhessünk minden mozzanatot. Hiába, rajongani együtt az igazi! Ugyanakkor egy picit arra is kíváncsi vagyok, mit szólnak majd a magyar olvasók ahhoz, hogy egy ennyire szokatlan párosnak is teret adott a népszerű írónő.

 

 

 

Tóth Éva

 

Jennifer L. Armetrout: Ónix

/Könyvmolyképző Kiadó/

 

A Luxen sorozat első része, az Obszidián a könyvhétre jelent meg, karácsonyra pedig a rajongók karácsonyfája alá kerülhet a folytatás vagy a sorozattal éppen csak ismerkedők esetében, akár mind a két kötet. Az első rész minden nyilvánvaló és rejtett hibája ellenére magával ragadott, a hangulata elsodort, egyszerűen szerettem olvasni. Számomra ez a könyv olyan volt, mint az a bizonyos és sokat emlegetett gödör a vak ló számára. A folytatás megjelenése nem volt komplikációktól mentes, de végül csak elérhetővé vált a regény a magyar olvasók számára is. Mire számítok? Arra, hogy ebben a kötetben valamivel többet megtudok a Luxenekről, remélem, hogy kiderül valami Daimon eltűnt testvéréről Dawsonról és persze azt is szívesen venném, ha Daimon ebben a részben is ugyanúgy levenne a lábamról rosszfiús, de mégis érzelmekkel teli viselkedésével, mint az első kötet esetében. Kinek ajánlom? Aki kedveli a YA történeteket, élvezettel olvasgatja a főszereplők szócsatáit és az érzelmek mellett a kalandokat sem veti meg. Most, hogy így belegondolok, ezek mindegyike érvényes rám, szóval nekem mindenképpen olvasni kell. Ha magatokra ismertetek a leírásban, akkor nektek is. Már lehet is jelezni a Jézuskának, hogy indulhat a könyvrendelés, karácsonyig épp megérkezik.

 

 

 

Turán Beatrix

 

Alan Hollinghurst: Más apától

/Scolar Kiadó/

 

Persze elolvastam, miről szól ez a regény, és biztos vagyok benne, hogy a történet, meg a társadalmi „mondanivaló” is igen érdekes lehet, emellett pedig, gondolom, tele van a könyv a magamfajta bölcsészlányok szívét garantáltan megdobogtató irodalmi utalásokkal is. De engem nem ez érdekel - leginkább azért akarom elolvasni, mert azt remélem, hogy legalább olyan gyönyörű, mint Hollinghurst másik, magyarul megjelent regénye, A szépség vonala, amit úgy másfél évvel ezelőtt olvastam, s aminek az olvasása közben nem győztem ámulni, hogy ilyen szépségesen is lehet írni. Na, ezt szeretném ettől a regénytől is. Szépséget és ámulatba ejtő mondatokat. A többi mellékes.

 

 

 

Uzseka Norbert

 

Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

/Sanoma Media Budapest/

 

Három könyv volt ebben az évben, amit nagyon-nagyon vártam: az új Gaiman, a Mitágó erdő, és T.S. Spivet különös utazása Reif Larsentől. Ha nem csinált volna belőle mozifilmet Jean-Pierre Jeunet, aligha merte volna bárki vállalni a magyar kiadását, mert tele van ábrákkal, rajzokkal, és mert eléggé, hm, furcsa. Egy zseniális térképrajzolóról szól, aki Montana államból (ld. még Isten háta mögött) tehervonaton potyázva indul Washingtonba, a Smithonian múzeumba, mert elnyert tőlük egy díjat (de ők nem tudják, amit az olvasó igen, hogy T.S. valójában egy tizenkét éves kisfiú). Valami káprázatosan néz ki a könyv. És Jeunet is zseni (ld. Amélie csodálatos élete), senki más nem vihetné filmre ezt a történetet. Jelen sorok írásakor, midőn kb. a 140. oldalnál tartok a 360-ból, még korai lenne véleményt alkotnom, de ennyiből akár még örök kedvenc is lehet belőle. Bogaras, szerteágazó könyv (történet, szereplők), de/és olyan mondatok vannak benne, hogy valami csoda. A film csak februárban érkezik a mozikba, addig még mindenki elolvashatja, és mondhatja majd akkor, hogy mmm, jó, de én olvastam a könyvet, és az az igazi... :)

 

 

 

Windbrechtinger Rudolf

 

Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

/Agave Könyvek/

 

Kondor a Bűnös Budapest regényciklusával bemutatta milyen szuggesztíven és magával ragadóan tud írni, mennyire képes olvasóját visszarepíteni az adott korba. Új könyvének lapjain egy új főhős, Wertheim Miklós hadnagy mutatkozik be, a cselekmény ideje 1944 októbere, az események pedig a Szent Korona körül bonyolódnak. Az eddigi Kondor-kötetek letisztult borítóterve után furcsának tűnt az új könyv színes borítója, de kézbe véve minden kétségem eloszlott, igényes és szép kiadás ez is. Alig várom, hogy elolvashassam.