Főkép

Benyák Zoltánnak (aki 2007-ben Jonathan Crossként kezdte pályáját) nemrég jelent meg legújabb, egyben ötödik önálló könyve, Az idő bolondjai című mágikus realista regény. Ennek kapcsán beszélgettünk.

 

Kérlek, mutasd be pár mondatban az új könyvedet!

 

Ez a múló idő könyve. És a megállt idő könyve is természetesen, hiszen a cselekmény egy szigeten játszódik, ahol az idő nem telik tovább. Ezen a szigeten él egy kislány, akit egy valóságban is létező betegség gyötör, amit korai öregedésnek neveznek. Az ő élete nyolcszor gyorsabban múlik másokénál. Ellenpontja egy fiú, aki a korok hajnalán ellopta az idő homokját, és míg ennek birtokosa, addig nem öregszik egy percet sem. Itt él egy öreg órásmester is, élete alkonyán. Hármuk sorsa összefonódik egy szeptember tizenhetedikei napon, mikor a nap már nem nyugszik le. De nem mondok el több részletet a történetből, mert az egyedi hangulata mellé, úgy érzem, jó történetet is sikerült kitalálni.

 

Hogyan jut eszébe valakinek, hogy az időről írjon regényt?

 

Mostanában szeretek a megfoghatatlanról írni. Bár mindig is tudtam, hogy előbb-utóbb kell írnom a múló időről, egészen mostanáig vártam, hogy a téma megérjen bennem, és meglegyenek a képességeim a könyv megírására. Elemzése annak a folyamatnak, ahogy a jelenből emlékek lesznek, egyesek nosztalgikus alakot, mások fájdalmas árnyat öltenek. Azt akartam, hogy a regény olyan fájdalmas nyomot hagyjon, mint a múló idő, de ugyanakkor segítsen is megérteni, elviselni azt.

 

Mi ihlette a regény fő helyszínét, Szent Kron szigetét? Honnan jött a neve?

 

A görög mitológiában Kronosz az idő titánja. Az ő nevéből született Szent Kron szigete. Sokáig gondolkodtam, hogy a testet öltött időisten férfi legyen-e, de végül istennő lett. Egyszerűen muszáj volt így lennie. Az idő csalfa, mert olykor becsap minket, hűtlen, mert végül elhagy mindannyiunkat. Muszáj volt nőt formálnom belőle. (Mosolyog)

 

A könyv egyik szereplője a többezer éves ember. Az ő eredettörténete korokon ível át: az ókortól egészen a jelenig követhetjük végig a történetét. Ezeknek a fejezeteknek az írásához végeztél valamiféle történelmi kutatómunkát, vagy végig improvizáltál?

 

Az örökifjú történetét írtam talán a legtovább. A történelmi utánajárás időbe kerül. Az ő sorsát bibliai alakok keresztezik, illetve valóban megtörtént katasztrófák, mint például a lisszaboni földregés, vagy olyan történelmi személyiségek, mint Carl Gustav Jung, a híres pszichológus és álom-analitikus.

 

A történet folyamatosságát meg-megszakítják kisebb történetek, mintha egy-egy rövid novellát illesztettél volna be a cselekménybe. Ezek is a regényírás során születtek, vagy már korábban léteztek a fejedben külön történetekként?

 

Néhány létezett már korábban, mások menet közben jöttek a világra. Mindig arra törekszem, hogy nemcsak a történet, a szereplők, de a szöveg maga is egyedi szerkezetű legyen. Az idő bolondjai esetében a főszereplők történetszálai közé szórtam ezeket a kikacsintásokat, morzsákat, amik nem öncélúak, hanem új gondolatokat, ízeket adnak a történethez. Azt gondolom, hogy lett közte jó néhány sikerült anekdota.

 

Több utalásra is felfigyeltem Az idő bolondjaiban, többek közt Az őslakó c. filmre, vagy épp a The Doors legendás dalára, a The Endre. Ezek mennyire voltak szándékosak részedről?

 

A The End mindenképpen. Mindig úgy kezdem az írást, hogy összeválogatom a zenét, amit közben hallgatok. Ez a hangulat megalapozásához kell. Vannak esetek, mikor nemcsak a hangulat, de a dalszöveg foszlányai, mutációi is beszivárognak a szövegbe. Néha hagyom, máskor észre sem veszem. A visszaolvasásánál derült ki például, hogy az órásmester gyerekkorát feldolgozó fejezetben milyen sok van a Cats in the cradle nótából. Kíváncsi vagyok, hányan veszik majd észre.

 

Pályád során írtál már a purgatóriumban játszódó történetet, sci-fi opuszt, alternatív történelmi kalandregényt… A tavaly megjelent Ars Fatalisszal mintha egy új korszakodba léptél volna, hiszen az egy nagyon erős mágikus realista regény volt, és egyértelműen ezt a vonalat folytattad Az idő bolondjaiban is. Lehet már tudni, mi lesz a következő könyved? Maradsz továbbra is a mostani stílusodnál?

 

A stílus marad, de az önismétlést kerülendő, most kevesebb lesz a mágikus, több a nyers realizmus. A sztori főszereplői utcán élő csavargók. Nem szeretek a jövőbeni terveimről beszélni, mert mindig attól tartok, ha kimondom ezeket a dolgokat, akkor nem válnak valóra, de most úgy tűnik, hogy a kegyetlen valóság mellett lesz benne egy adag fekete humor, és néhány szívszorító, megható jelent is.

 

Sok sikert kívánunk Az idő bolondjai fogadtatásához, és az új regényed írásához!