Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Kieron Gillen: Doktor Aphra 1. – Aphra

Doktor Aphra: renegát régész, hírhedt műkincsvadász, megrögzött hazudozó, notórius tartozó. Valamikori megbízóinak fele azért üldözi, hátha ki tud belőle sajtolni némi pénzt, a többiek pedig szimplán azért, hátha el tudják tenni láb alól. Nem riad meg a sötét erőktől, még Darth Vader társa (vagy hát pontosabban: alávetettje) is volt egy rövid ideig, ráadásul állandó segítője két pszichopata droid, akik az élőlények kínzásában és legyilkolásában lelik legnagyobb örömüket. Mostanság épp a vuki fejvadásszal, Black Krrsantannal utazik (akinek szintén tartozik), méghozzá Aphra szülőbolygójára, ahol nem mással fut össze, mint az apjával – akivel szintén nincs felhőtlen kapcsolata. Csak egy szokványos küldetés Aphra életében: felbecsülhetetlen értékű lelet és birodalmi üldözők a láthatáron, mindez megbonyolítva egy misztikus Jedi-legendával, hogy még véletlenül se legyen ideje unatkozni.

 

Doktor Aphra nem ismeretlen már azoknak, akik az elmúlt időszakban legalább a magyar Star Wars képregény-megjelenéseket követték, hiszen már a Darth Vader sorozatnak is az egyik legfontosabb mellékszereplője volt. Annak a befejezése után viszont önálló címet kapott, ami mindenképpen azt jelenti, hogy Kieron Gillen és a Disney/Lucasfilm kreatív fejesei láttak annyit a karakterben, hogy elvigye a hátán az egész cselekményt. És ez abszolút nem meglepő: a vagány-belevaló, nagyszájú, simlis ügyektől sem megrettenő, fergetegesen szórakoztató társakkal rendelkező régész szerintem is olyan figura, amire bátran lehet építeni egy önálló történetet – azzal a korlátozással, hogy valószínűleg nem olyan sztori lesz, amit a rajongók többsége a „Star Wars” címkétől várna.

 

Legalábbis ez járt a fejemben, amikor a kezembe vettem az Aphrát: a szereplőkben teljes mértékben ott van egy könnyed-jópofa, kalandokban bővelkedő sorozat lehetősége, amolyan modernebb Indiana Jones stílusban – de vajon mennyiben lehet szerves része a Star Wars univerzumnak? (Feltéve, ha egyáltalán szükséges az, hogy mélyebb kapcsolat legyen, és nem „bír el” ez a rendkívül színes világ egy ilyen kalandsorozatot – és akkor ezzel eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy vajon ki mit keres egy Star Wars műben.) Az űrhajók, a furcsa idegen lények és bolygók, a kiforgatott C-3PO/R2-D2 droidok kezdésnek ideálisak, de mitől lesz ez érdekesebb, mintha Han Solo csempészéseit követnénk?

 

A válasz főként magában Aphra figurájában rejlik – történetesen, hogy szerintem összetettebb és érdekesebb, mint Han Solo. Aphra ugyanis felvállalja, hogy csatlakozik a sötét erőkhöz, nem képvisel egyértelműen pozitív erényeket, sőt, sokszor hoz megkérdőjelezhető döntést, ami nem a jó oldalnak kedvez. Ugyanakkor mindezek ellenére nagyon is a „jó” oldalon áll, ezt érezzük viselkedéséből, abból, ahogyan a szörnyűséges dolgokhoz (mint az Alderaan elpusztítása) viszonyul – érezzük, hogy legbelül szeretne változni, de sosem kerül olyan élethelyzetbe, hogy ezt könnyedén megtehesse. Ellentmondásokban bővelkedő jellemét pedig érdekes figyelemmel követni; ha erre Kieron Gillen még jobban ráerősít, talán az egyik legjobb Star Wars képregény-sorozat lehet a Doktor Aphra.

 

Ami ezen túl meglepett, az az, hogy Gillen abszolút nem akart elszakadni a Star Wars misztikus felétől. Azzal, hogy a cselekmény központi elemének tett meg egy ősi Jedi-legendát (amiről ugyan mi most hallunk először), máris egy újabb réteget fűzött hozzá a történethez. Persze a hozzám hasonló rajongók minden morzsát izgatottan fogadnak az ősi Jedi-korszakból, pláne, ha abban rejlik egy adagnyi ellentmondásos filozófiai tartalom, és Gillen nagyon szépen tudta összefűzni ezt a konkrét eseménysorral. Nagy meglepetésekre mondjuk felesleges számítanunk, de összességében nagyon is korrekt szórakozás lett az Aphra.

 

Ráadásul sokkal egyedibb a grafikai megvalósítása, mint Salvador Larroca rajzai a Darth Vaderben. Kev Walker gesztusvilága ugyan néha kissé a mangákra emlékeztet, de technikája mégis izgalmasabb, mint a nagyon digitális Larrocáé: sokkal természetesebb, „kétdimenziósabb” rajzokkal dolgozik, több vonallal, kidolgozottabb hátterekkel, amikhez Antonio Fabela jól eltalálta a színeket. Jó lesz sokáig csodálni ezeket a képeket: bár a kronológiailag következő crossover-kötetet, A Sikolyok Fellegvárát még nem ő illusztrálta, de a „sima” Doktor Aphra szériában végig őt követhetjük. Izgalmas sorozatnak nézünk elébe.


Szabó Dominik - 2018. szeptember 20.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!