Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Molnár T. Eszter: Szabadesés

Peter Brenner igazi nagymenő ügyvéd: irodáját a legnagyobbak bízzák meg, ő pedig mindenkit kibeszél a bajból. Porschét vezet, a legdrágább öltönyökben jár, a legelőkelőbb estélyekre és vacsorákra hivatalos, hatalmas házban lakik, amit a méregdrága ízléssel bíró, felső osztálybeli felesége rendszeresen felújít. A titkárnője természetesen a szeretője, de azért mindent megtenne két gyönyörű lányáért. Legújabb védence azonban kibillenti a komfortzónájából: az egykori prostituált és heroinfüggő, mára lelkes kutatóorvos Magdalena Becker megölte a hírneves professzor férjét, aki anno kimentette a nyomorból és lecsúszásból. De vajon miért tette? Tényleg a pénzre utazott? Aki egyszer drogos volt, mindig drogos marad? Brenner főnökének ellenszegülve is próbálja kideríteni az igazságot, ám a végére annyira belekeveredik a bajba, hogy az ő élete is örökre megváltozik...

 

Az elmúlt időszakban próbáltam aktívabban nyitni a krimik irányába, és Molnár T. Eszter könyve kifejezetten jó választásnak tűnt. Az írónő korábban írt már ifjúsági regényt és disztopikus/szépirodalmi novellafüzért is, úgyhogy láthatóan szeret próbálkozni új műfajokkal – bíztam benne, hogy a kísérletezés eredményeként valami izgalmasan eredeti született, ami úgy használja a krimik eszköztárát és bevett toposzait, hogy közben valamennyire túl is mutat rajtuk. Vártam valami egyedi ízt, ami kiegészíti a bűnügyi regényt, amitől utóbbira sem lehet olyan könnyen a „szokványos” jelzőt rámondani. Mindezt csak azért tartom fontosnak elmondani, hogy megindokoljam, miért csalódtam: a Szabadesés ugyanis bár meglebbent a fentiek közül valamit, valójában én egy pillanatig sem éreztem azt, hogy nem szokványos krimit olvasok. Sőt, a helyzet talán még ennél is rosszabb: végig az járt a fejemben, hogy még a „átlagos” krimik között sem tudna igazán kitűnni.

 

A legnagyobb problémám pont az előbb említett eredetiség hiányával volt. Annyi közhelyet érzékeltem (legyen szó akár a cselekményről, akár a karakterekről), hogy az már-már szándékosnak tűnik. Mintha direkt lett volna ennyire kiszámítható minden konfliktus: mindig az a megoldás került elő, ami számomra leginkább magától értetődött, minden szereplő pont úgy cselekedett, ahogy azt vártam, ez pedig nem csupán megölte a nyomokban előbukkanó izgalmat, de a történet esetlegesen érdekesnek ígérkező elemeit (mint a Germánia Testvériség vagy az utolsó száz oldal akciójelenetei) is egyszerű klisévé silányította. Olykor eléggé nehezemre esett komolyan venni a regényt, amikor az új történések kapcsán az első, ami az eszembe jutott, a beletörődő-unott „hát persze!” volt, és nem az őszintén csodálkozó-meglepődő „nahát!”.

 

Ami viszont váratlan, hogy ennek ellenére is élveztem az olvasását. Hiszen Molnár T. Eszter remekül ír: az a minimum, hogy erős a stílusa, hogy jól van felépítve a szöveg, vagy hogy visz magával a lendület előre, de közben egészen megragadó, ahogy bevezet minket Brenner életének felső osztálybeli posványába. Talán ezek a részek a regény legerősebb pillanatai: bár ugyanúgy főként sablonokból építkezik, mégis lelkesen merülünk el Brenner gondolataiban, egyre ridegebb és valójában sosem boldog házasságának mélységeiben, az apró, felszabadult percekben a nővérével és annak fiával. Molnár érzékletesen festi meg ezt a burokba zárt, felszínes világot, ráadásul szerintem itt még a közhelyek is a segítségére vannak – már előbb tudjuk, milyen ez a társadalom, mint ahogyan az le lenne írva, amikor pedig felbukkan, az olvasmányélmény visszaigazolja az elképzeléseinket, így erősítve a hatást (az persze más kérdés, hogy ez szándékos-e).

 

A végére egyre thrilleresebbé váló cselekmény szerintem így igazán feszültté vagy izgalmassá nem válik (a megoldások sem tartogatnak különösebben nagy meglepetést), még azt sem mondanám, hogy különösebben új dolgokat tudunk meg a német társadalom vagyonosabb feléről, viszont legalább kellemesen szórakozunk, amint követjük Brennert ebben a hálóban. Femme fatale, drogok, kokainos bulik és akvamarinkék járólapok; fehér férfiak, látszat-életek és elfojtott indulatok – mindez a Szabadesés, és egy kicsit még több is. A hagyományos krimik kedvelőinek bátran ajánlható regény.


Szabó Dominik - 2017. október 6.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Molnár T. Eszter)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!