Főkép

Be kell még valakinek mutatni, hogy mi történt a Star Wars hetedik részében? Egyáltalán, eljut ide bárki is úgy, hogy még nem látta a filmsorozat legutóbbi epizódját? A magam részéről kételkedek ebben, úgyhogy nem is merülnék bele a cselekmény elemezésébe – a tavaly decemberi premier óta ezt már sokan, sok helyen megtették. Inkább arról szeretnék beszélni, hogy miért érdemes (vagy éppen miért nem) beszerezni a hetedik rész jelen változatát. Aktuális cikkem tárgya ugyanis Az ébredő Erő regényesített kiadása: nem forgatókönyv, de nem is tökéletesen kimunkált alkotás, hanem inkább valahol a kettő között.

 

Valahogy úgy tudnám elképzelni az elkészültét, hogy Alan Dean Foster megkapta a forgatókönyvet és az elkészült filmet, majd jelenetről jelenetre végignézte mind a kettőt, végül pedig leírta mindazt, amit tapasztalt. Kitalálta, hogy mire gondoltak az egyes szereplők, de azért nem mert annyira mélyen elmélyedni bennük, elvégre még bármi történhet később. Kitalálta, hogy milyen motivációk, háttérbeli konfliktusok mozgathatják a szálakat, de túl sok konkrétumot mégsem írhatott, hiszen ez majd a következő részek felfedezése lesz. Figyelmesen összerakta a mostani részen belüli utalásokat, összekötötte a szálakat, hogy megkönnyítse az olvasó dolgát, egyben élvezetesebbé tegye az olvasást. Ennél se többet, se kevesebbet nem tett – de valójában már ez is elég lehet.

 

Persze azért nem árt, ha tényleg nem várunk többet a film részletes leírásánál. Nem derülnek ki újabb információk: legfeljebb pár morzsával gazdagodtunk (például Snoke-kal kapcsolatban), de azért messze nem hullt le a lepel egyes rejtélyekről (ezt persze én sem vártam, de ennél egy picit többnek örültem volna). Nem szeretjük meg jobban az egyes figurákat, hiszen pont ugyanazt és pont ugyanúgy cselekszenek, mint J. J. Abrams filmjében. Úgyhogy akit már ott is zavart mondjuk Rey hátterének rejtélye, az most sem kap rá megoldást. Aki már ott sem tudta túltenni magát azon, hogy túlságosan ismerős a cselekmény a korábbi filmekből, az most is ugyanúgy fenn fog akadni rajta. Ilyen tekintetben pont olyan, mint a mozgóképes eredetije.

 

Viszont szerintem ennek a könyvnek nem is célja, hogy több legyen nála. Alan Dean Foster nem vállal többet, minthogy olvasmányos, gördülékeny stílusban ismerteti az eseményeket – hogy háromszáz oldal erejéig visszaröpítsen minket a moziterembe, és mintha csak a filmet látnánk, épp úgy kövessék egymást az egyes momentumok. Pörgős, gyors tempóban jutunk végig a bő kétórányi történeten, nincs unalmas vagy kevésbé izgalmas rész, csak a „lényeg”. Pár jelenetet és párbeszédet kibővít, amik ugyan érdemben nem sokat adnak hozzá a cselekményhez, de legalább pár dolog érthetőbbé és világosabbá válik. Különösen örvendetes, hogy itt érezhetően megjelentek azok a pillanatok, amik valószínűleg a vágószobában végezték: miután Fostert nem korlátozta a játékidő, így a (vélhetően) eredeti történetet tudta nekünk megmutatni.

 

Azonban a legfontosabb az, hogy a hangulat a régi. Mindegy, hogy a Jakku sivatagos táján, a Millenium Falcom kopott fedélzetén, Maz Kanata kocsmájában a dzsungelbolygón vagy épp az Első Rend Csillagpusztító Bázisán járunk, ugyanúgy elkap az ismerős érzés, hogy mi is „hazaértünk”. Tökéletesen visszaadja a filmben is nagyon erős nosztalgiát – legfeljebb azt kell eldöntenünk, hogy szeretnénk-e mindezt átélni. Az ébredő Erő film rajongóinak előszeretettel ajánlom, nekik biztosan remek élmény lesz; mindenki másnak csak akkor, ha tényleg tisztában van azzal, hogy mire számíthat. Ha ezzel nincs gond, élvezni fogja.