Főkép

„Gordon Edgley hirtelen halála mindenkit döbbenetesen váratlanul ért – különösképpen az érintettet. Az egyik pillanatban még a dolgozószobájában ült, a huszonötödik mondat hetedik szavánál tartott új könyve, A sötétség mint záporeső utolsó fejezetében, a következő pillanatban pedig halott volt. Micsoda tragikus veszteség, visszhangzott az elméjében tompán, mielőtt végleg kilehelte a lelkét.

A temetésén családtagok és rokonok vettek részt, de barátok csak elvétve akadtak. Gordon nem örvendett túlságosan nagy népszerűségnek a könyves szakmában, habár a regényei (ezek a rémségekkel, mágiával és csodákkal átszőtt történetek) rendszeresen felkerültek az eladási sikerlistákra. Ellenben igen nyugtalanító jellemvonással bírt: hajlamos volt akaratlanul is vérig sérteni másokat, majd jót kacagni megrökönyödésükön. Stephanie mindenesetre Gordon temetésén látta meg először a világosbarna nagykabátot viselő ismeretlent.”

 

Ebben a napjaink Írországában játszódó regényben semmi nem az, aminek látszik. Amíg mi földi halandók csak a saját problémáinkkal vagyunk elfoglalva és éljük a szürke hétköznapokat, a háttérben varázslók, misztikus teremtények élik saját kis életüket, és végzik a dolgukat – teljes titokban. Most azonban amellett, hogy lelepleződhetnek, az egész lét veszélybe kerül, és könnyen lehet, hogy a világ végét jelentő fenyegetéssel is szembe kell nézniük, amihez egy, a világukon kívülálló segítségére is szükségük lesz.

A könyv főhőse, az elbűvölően szellemes és furfangos Skrupulus Fondor kiváló detektív, aki ugyan jó ideje halott, de ez nem akadályozza abban, hogy természetfeletti ügyekben nyomozzon. Látszólag véletlenül az ügybe keveredik egy kislány is, aki a detektív segítségével igyekszik fényt deríteni a másik oldalon álló gonosz varázsló tervére, és megakadályozni azt a végrehajtásában. Útjuk során számos veszéllyel, furcsa teremtményekkel, megannyi titokkal és árulással kell szembenézniük.

Az igényesen és szépen kivitelezett könyv izgalmas, fordulatokkal teli történetet rejt. Szerzője bőven elengedte a fantáziáját, és bátran felhasznált mindenféle misztikus és fantázia-szülte figurát. Ami dicséretes és pozitív, hogy valamennyire ezeket is saját képére formálta, tehát nemcsak simán „ellopta” őket, hanem valamit hozzájuk is tett, amellett, hogy teljesen újakat is teremtett. Előbbire jelentenek példát a múzeumot védő és biztonsági őrként tevékenykedő vámpírok, akik nem az általunk ismert és megszokott formában vannak jelen, míg az utóbbira a gonosz ellenség csatlósai, a papírlények. Emellett pedig a hétköznapi szereplők is mind saját személyiséggel rendelkeznek, de érdekes módon az ő személyiségjegyeik kissé eltúlzottak, mintegy karikatúrát festve ezzel az emberekről.

A történet egyébként rettentő sok képet generál az ember agyában, azaz könnyen vizualizálható a szereplőktől kezdve a helyszínekig minden. Ez, és maga a cselekmény sodró lendülete már indokolhatja egy vérbeli hollywoodi, látványos és pörgős fantasy-akciófilm megszületését. Egy Sin City típusú filmet tudnék elképzelni képileg, amiben jól érvényesülne a történet hangulata és sok elem is, például a csontváz-detektív Bentley-je, vagy a tény, hogy a történet nagy része éjszaka játszódik. De már maga a könyv is elegendő, ha egy izgalmas és rejtélyes történetre vágyunk, amiben azért nem kevés akció és feszültség is rejlik, és ugye az is tény, hogy az ember képzelete mindig felülmúl bármilyen vizuális számítógépes trükkfelvételt.

 

A történet évekkel ezelőtt egy másik kiadó gondozásában, más címmel megjelent már. Akkor – ki tudja milyen okok miatt – nem lett folytatás. Remélem, most lesz, mert engem bizony érdekelne.