Főkép

Gerald Durrell-lel még gyerekkoromban ismerkedtem meg, amikor nővérem a kezembe nyomta a Családom és egyéb állatfajták egy példányát, mert úgy gondolta, tetszeni fog az ifjú Gerry kalandjait elmesélő kötet. Ebben nem is tévedett, bár be kell látnom, hogy annak idején a terjengős, részletes leírásokat kifejezetten untam, és jobban érdekeltek a humoros, fetrengős nevetésre sarkalló jelenetek. Azóta jó pár év eltelt, és persze a Durrell könyveihez fűződő viszonyom is előnyére változott – így, amikor A susogó tájat olvastam, már nemcsak a vidám részeket vártam, hanem a lassan hömpölygő, néha egészen lírai leírásokat is.

 

Durrell Állatkert a poggyászomban című könyve azt az időszakot meséli el, amikor a híres természetbúvár megalapította jersey-i állatkertjét, és elkezdett saját magának példányokat gyűjteni. A susogó táj ennek a kötetnek a folytatása, és arról a nyolc hónapról szól, amit a szerző Dél-Amerikában töltött, hogy állatokat fogjon be. A regény két részre oszlik: az első a patagóniai síkságon, a másik pedig a Jujuy tartományban esett kalandokról mesél. A fejezeteket Charles Darwin A Beagle útja című könyvének odaillő idézetei nyitják, a kötetet pedig – mint mindig – Réber László hangulatos illusztrációi díszítik.

 

Kalandokban most sincs hiány: miután Durrell és csapata megküzd a Garcíákkal teli vámhatósággal, a helyiek jóindulatára és segítségére bízzák magukat, hogy minél biztonságosabban minél több állatot találhassanak. Nem is kell csalódniuk, mert ezúttal is kész állatsereggel térnek haza: filmeztek pingvineket, elefánt- és oroszlánfókákat, fogtak tucumáni amazonpapagájt, aranyos kis pekarikat, egy Geoffroy-kölyökmacskát, egy ocelotot, egy pumát és majmokat, sőt, megpróbáltak néhány vámpírdenevért is kézre keríteni.

 

Közismert tény, hogy egy könyv minősége nagyban a fordítón áll vagy bukik, Katona Ágnes pedig tökéletes választás volt a feladatra: hála neki, Durrell prózája ámulatba ejt, és igazi élménnyé válik. A humoros részeket is akadály nélkül veszi, nagyszerűen támogatja a szerző könnyed és barátságos stílusát. Talán pont ez az, amit annyira szeretek Gerald Durrell könyveiben: a hihetetlen mértékű humanizmust, amely könyvei minden oldalát áthatja; azt, hogy az emberekhez és az állatokhoz is ugyanolyan elképesztő tisztelettel, odafigyeléssel és derűvel áll hozzá, és annak ellenére, hogy tudjuk, valószínűleg semmit sem pontosan úgy mesél el, mint ahogy az valójában megtörtént, elhisszük neki, hogy ez az emberség nem csak a könyve lapjain létezik.

 

A susogó táj fontos könyv, mert amellett, hogy igazi irodalmi élmény, rengeteget tanít a világunkról és a benne élő emberekről, állatokról. Ajánlott mindenkinek, aki valami egyáltalán nem hétköznapit, de mégis otthonosat és megnyugtatót szeretne olvasni, és néhány óra erejéig szívesen elmerülne Patagónia és Jujuy különleges, napsütötte világában.