Lauren Beukes: Torzók

Detroit, a sötétség és a szenny városa. Két arca van: az egyik virágzó, az amerikai középréteg fellegvára, okostelefonokkal, kulturális gazdagsággal, izgalmas lehetőségekkel; a mélyben azonban ott a másik, a hajléktalanok világa, a lecsúszott emberek, a gyűlölet otthona, amiben senki nem talál szépséget. Jonno az előbbit tapasztalja meg – újságíróként és reménybeli szépíróként témát keres, ami megmozgatja az embereket, ami megmutat valamit abból, hogy mennyire csodálatos hely is Detroit. TK-nak viszont nincs otthona, kilakoltatott családok házába költözik be, hátha pár napig meg tudja magát húzni az egyik helyen, miközben a többi hajléktalannak segít. A két világ határvonalán él Gabriella Versado nyomozó: munkája egyre mélyebbre kényszeríti a mocsok Detroitjában, azonban lányának, Laylának a lehető legjobb környezetet akarja megteremteni a férjével való válásuk után – a költözés ugyan megviseli a lányt, de úgy tűnik, lassan megtalálja a helyét ebben a városban. Azonban amikor Gabriella egy új ügyet kap, mind a négyük élete felborul. Egy halott fiút ugyanis félbevágták, és a törzséhez egy szarvas lábait illesztették...

Lauren Beukes még soha nem volt ennyire kíméletlen. A Torzókban mintha fokozatosan elveszítené minden jelentéstartalmát a „jó”, mintha minden szilárd erkölcsi fogódzót kihúznának a lábunk alól. Nemcsak arról van szó, hogy egyre gonoszabb dolgok történnek, hogy egyre megrázóbb és fájdalmasabb gyilkosságokat figyelhetünk meg, hanem arról, hogy milyen kevés kell a látszólag „jó” és „ártatlan” szereplők életének tönkretételéhez. No nem mintha olyan könnyű lenne szimpatizálni Beukes karaktereivel, de még a „kevésbé bűnös” embereknek is elég egy-két apróság, és hirtelen olyan mélyen találják magukat a gödör alján, hogy onnan talán soha nem tudnak kikecmeregni. Erről pedig nagyon nem könnyű olvasni, óhatatlanul is azon kezdesz el gondolkodni, hogy milyen kevés kellene ahhoz, hogy a te életed is tönkremenjen. Jót akarsz tenni? Talán épp az visz a vesztedbe: senki sincs biztonságban.

Ez az állandó bizonytalanság adja a regény alapját – nem mintha a gyilkosságsorozat ne lenne elég ahhoz, hogy ne tudj esténként hamar elaludni. Beukes egyre sötétebb és sötétebb helyekre vezet el, nem érzel biztos talajt a lábad alatt, itt pillanatok alatt minden elromolhat, életek, barátságok, családok válhatnak zavarba ejtő gyorsasággal torzókká. Közben pedig a körmöd lerágva izgulsz, hogy mikor jönnek rá a megfejtésre a szereplők, mikor jutnak el odáig, hogy előttük is kitisztuljon a valóság. Aztán dühöngsz, amikor nem történik meg, csak még rosszabbá válik a helyzet, aztán már dühöngeni sem tudsz, csak egyensúlyozol a teljes összeomlás határán. Legszívesebben egy pillanat alatt elolvasnád a teljes könyvet, csak hogy legyen már vége, történjen már valami jó a szereplőkkel – hogy aztán a végére ráébredj: te sem tudod, hogy mi a valóság.

Beukes elképesztően profin növeli a feszültséget, bűvészkedik a szálakkal, a befejezéssel pedig olyannyira más irányba viszi el a történetet, mint amire elsőre gondolnánk, hogy muszáj még napok múltával is a Torzókon gondolkodnom. Előző regényénél kicsit panaszkodtam amiatt, hogy a történet bár erőszakos, mégsem fáj eléggé, mégsem érzem azt, hogy a lehető legdurvább, legkeményebb, legkegyetlenebb helyekre jutnánk el, még ha szükség is lenne rá. Most viszont fel sem merült bennem ez a kérdés: Beukes kíméletlenül rombol, torzzá tesz, nem hagy sem nyugodni, sem fellélegezni – talán csak az utolsó oldalakon, de még ott sem teljesen.

Meggyőződésem, hogy Lauren Beukes minden könyvével egyre jobban ír, most pedig tényleg minden korábbinál erősebb a szöveg: nem csupán az eseményeket ismerteti nagyon szuggesztíven, de a szereplők gondolatait, tetteit, életét is olyan erővel írja le, amivel képes azonnal megragadni, hogy aztán csak négyszáz oldal elteltével térj újra magadhoz. A Torzók (nagyon szeretem ezt a címet, legalább annyira, mint a szintén zseniális borítót – tényleg, önmagában ezt a képet megéri percekig nézegetni, annyira izgalmas részletek vannak rajta) igazi fájdalmas, mélyre húzó thriller, gyakorlatilag kötelező olvasmány a műfaj iránt érdeklődők számára. Kíváncsi vagyok, hogy legközelebb mi jelenik meg tőle; remélem, majd magyarul is olvashatjuk – ezek után gondolkodás nélkül benevezek rá.