Főkép

Ha egy kényelmes fantáziavilágba vágysz, hogy elmenekülhess a mindennapok, a valós problémák elől, akkor nem a Horgonyhely lesz a te könyved. Ha ábrándos romantikára, minden akadályt legyőző hősiességre, habos-babos tündérmesére – nos, hát akkor sem. Ez a történet a valóságról szól, amely igen zord és kemény, hiába fantázia szülte a világ, amelyben játszódik. Karakterei nem lesznek a legjobb pajtásaid, nem teremtenek új szerelmi ideált sem számodra, nincsenek egyértelműen rossz vagy jó szereplők, nem lesz senki, akit kimondottan megkedvelhetsz, de ez nem is cél. A lényeg, hogy megértsd, átérezd, beleborzongj abba, hogy hozzád vagy éppen a szomszédodhoz hasonló élő, lélegző emberi lények hogyan reagálnának, élnének egy ilyen kifacsart világban, hogyan boldogulnának a felötlő problémákkal, amelyek számukra a hétköznapi (vagy éppen a szokatlan világban is szokatlan) megpróbáltatásokat jelentik.

 

Moskát Anita teremtett egy új világot, ahol mindenkit szó szerint lehorgonyoz a születési helye (azaz egy bizonyos távolságon túl szörnyű fizikai kínokat él meg, melyek a halálát is okozhatják), egyedül az állapotos nők képesek vándorolni a terhességük ideje alatt. Nem árulok el vele nagy titkot: ez fenekestül felforgatja a társadalmi berendezkedést, a nemi szerepeket (a nemek közti egyenlőség kérdéséről nem is beszélve), a szülő-gyermek kapcsolatot és még bőven lehetne folytatni a sort. Teremtett egy új világot, és nem fél használni – a szereplőket meghatározza a környezetük, reagálnak rá, reagálnak egymásra, egymás reakcióira. Végre a fantasztikus körítés nemcsak egy érdekes háttér, amely szükséges kelléke egy történetnek, hanem az elevenünkbe vág, mennyire más lehet benne élni. Arra késztet, hogy elképzeld: te vajon képes lennél kezelni mindezt? 

 

Vannak most is sokan, akik egész életükben nem hagyják el a szülőhelyüket – vajon milyen változást hozna az ő életükbe, ha fizikailag képtelenek lennének rá? Vannak, akik úgy döntenek, nem vállalnak gyereket – milyen lenne, ha kötelességből mégis kénytelenek lennének rá? Egyáltalán, hogyan alakul, milyen ebben a világban az a szülő-gyermek vagy párkapcsolat, amit normálisnak, boldognak nevezünk? A szerző az egyenlőtlen nemi erőviszonyokat a visszájára fordítja a terhes nők vándorlásával járó egyértelmű előnnyel, hiszen ők lesznek a hatalom birtoklói, de ettől még a történet nem csak a nőkről szól, és nem egy ideális társadalmi berendezkedést mutat be. Ez a kifacsart, számunkra szokatlan felállás remek lehetőséget ad rá, hogy boncolgassuk a nemi szerepek, különbségek és hasonlóságok kérdéseit, érzelmi és értelmi szinten egyaránt – vajon mi az ami ténylegesen számít: a személyiségünk vagy a nemünk határoz meg jobban minket? Talán ez nem is ennyire egyszerű.

 

A történet hősei legalább olyan izgalmas jellemmel bírnak, mint a szerző előző regényének, a Bábel fiainak szereplői – bizony egyikük sem igazán az, akire számítanál a már ismert, és bevált toposzok alapján. Lars nem igazán a mindenkit felszabadító önzetlen hős, Vazil sem az őrült, de sikeres tudós, aki ezáltal menti meg a világot, Helga nem egy furfangos, talpraesett fiatal lány, aki bátran helytáll bármilyen helyzetben, és Odveig sem az örökké álomvilágban élő szerelmes nő. Ők, akár mindnyájan, köztünk élhetnének, csak épp egészen hétköznapi problémákkal küzdenének, mint például egy idegesítő főnök, egy rossz házasság, egészségügyi problémák, nem törődöm szülők vagy épp a számlák kifizetése. A cselekmény sokkal inkább körülöttük forog, nem is maguk az események az igazán lényegesek, hanem a hatásuk, a szereplők életében bekövetkező változások, döntéshelyzetek, de mindez nem működhetne ennyire jól a mögé precízen és koherensen felépített világ nélkül, amely a regény végére tökéletesen összeáll.

 

A befejezés, a szerzőtől várható módon, szintén nem hétköznapi – a válaszokat ugyan megkapja az olvasó, de korántsem biztos, hogy könnyű lesz mindezt befogadni. Úgy általában is jellemző a kötetre a könyörtelen és kemény stílus, nem kényeskedik, nem fél kimondani, elmondani a nyers valóságot – ez bizony nem egy lányregény. Nehéz lenne megfogalmazni vagy egyáltalán besorolni a kötetet, de az biztos, hogy eredeti elgondolásaival, szépirodalmi igényességgel megfogalmazott szövegével, eleven, élő karaktereivel valami olyan irányba nyit a fantasztikum világában, amivel nemcsak a hazai piacon alkot kiemelkedőt, de véleményem szerint bizony külföldön is megállná a helyét – remélem tényleg lehetősége is lesz rá. Addig is javaslom, minél többen gyűjtsék össze a bátorságukat, és merüljenek el a Horgonyhely világában, én pedig türelmetlenül várom, milyen újabb egyedi és lehetőleg még elborultabb világgal kényeztet majd minket legközelebb a szerző. Az már biztos, hogy érdemes odafigyelni rá.