Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Andri Snaer Magnason: Időláda

Valahogy sosem olvastam igazi gyerekkönyveket. Persze, gyerekként nyilván olvastam A kis herceget, meg Milne Micimackóját, de viszonylag hamar átnyergeltem a szórakoztató irodalom azon válfajaira, amelyek élvezetesek egy tizenegy-tizenkét éves gyereknek is, de nem elsősorban neki szólnak. Így aztán mindig furcsa, ha felnőtt fejjel kezembe veszek egy gyerekkönyvet. Az izlandi író, Andri Snaer Magnason könyve is igazából a korábbi sci-fije, a LoveStar miatt kezdett el érdekelni – nem tudtam, milyen lesz az Időláda, de abban bíztam, hogy egy nagyon furcsa és egyedi könyvvel lesz dolgom.

 

A felütése persze azonnal megvett magának. A „Soha többé februárt!” felkiáltás azonnal a „Viszlát, bús hétfő!” szlogent juttatta eszembe a Bajnokok reggelijéből, és nagyon nem is állok messze a valóságtól, már ami a szatírát illeti. A könyvben ugyanis feltalálják az időláda nevű csodamasinát, melybe belépve az ember számára megáll az idő. Az emberek egy napon aztán mindannyian a ládákba vonulnak az arctalan válság elől, köztük Sigrún szülei is. Ám valamilyen hiba folytán Sigrún és néhány másik gyerek időládája elromlik, és egy teljesen megváltozott világban ébrednek fel. Mindenki szépen lassan visszavonult a saját időládájába, így aztán a természet vette át az uralmat: medvék laknak a bevásárlóközpontokban, kis tavacskák alakultak a nappalikban, farkasok járják az utcákat. A gyerekeket Viola, egy idős hölgy veszi gondjaiba, közben pedig elkezd mesélni nekik egy történetet, szerinte ugyanis ha a végére érnek, meg tudják menteni a világot.

 

Dímon, Pangea királyságának fiatal ura egyszer egy ligetbe téved, ahol egy csodaszép lánnyal találkozik. Életük boldogan alakul, ám amikor megszületik kislányuk, Obszidiána, a királyné belehal a szülésbe, Dímon pedig esküt tesz: mindent megad lányának, mindentől óvni fogja szerelmével közös gyermekét. Így aztán a kislány a világtól elzártan kezd felcseperedni, apja pedig a fejébe veszi a világ meghódítását, hogy Obszidiána semmiben se szenvedjen hiányt. Azonban hamarosan ráébred, hogy az idő az egyetlen dolog, amit nem képes legyőzni, pedig az csak árt minden embernek.

 

Az Időláda ugyan gyerekregény, de egyáltalán nem gyerekes könyv. A kerettörténet egy mesét foglal magába, meseszerű elemekkel, de hamarosan kiderül, hogy ez egyáltalán nem egy bájos kis történet királykisasszonyokról és nemes lovagokról. Itt bizony van minden: halál, ármány, árulás, kegyetlenség, őrület, elnyomás, de persze mindezt Magnason olyan módon tárja az olvasók – a gyerekek – elé, hogy azok megértsék, és ne értetlenül álljanak a felnőtteket is megérintő események mellett. Mert bizony egyes történések még a felnőtt szívekbe is belemarkolnak, némelyek a düh és fájdalom apró szilánkjait lövik belénk, másoktól pedig csak komor szomorúság költözik a lelkünkbe. De természetesen, hála Magnasonnak, a mese végül jóra fordul, és Sigrúnék világában is helyreáll a rend és a béke.

 

És amellett, hogy a regény egy szépen elmesélt, valóságos problémákat bemutató történet, még egy nagyon fontos mondanivalót is tartogat minden olvasója számára: az élet véges, törekedni kell a jóra, de az esős napok is számítanak. Az élet nem csupa móka és kacagás, de ettől lesz teljes, és ha képesek vagyunk meglátni, hogy mit ad nekünk minden pillanat, akkor akár még a kevésbé kellemes eseményekből is tanulhatunk, többek lehetünk. Mindemellett pedig meg kell tanulnunk azt is, hogy felelősséggel tartozunk a döntéseinkért. A gyerek nem felelős – a felnőtt viszont igen. Amint a kicsik megtanulnak felelősséget vállalni, közelebb kerülnek ahhoz, hogy felnőve képesek legyenek teljes értékű és egészséges kapcsolatokat kialakítani az őket körülvevő világgal (a világban járva-kelve azt kell mondanunk, bizony jó pár felnőttre is ráférne egy ilyen lecke...).

 

Az Időláda tipikus Magnason: kellemes és egyedi stílusú, apró, sziporkázó ötletekkel teli, az élet fontos dolgairól szóló történet. Ráadásul a kötet nagyon szép és igényes grafikákkal illusztrált, amitől csak még inkább a polcon akarja tudni az ember. De ne legyen csak üres dísz, bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak is egyaránt, remek választás, ha valami kellemes olvasmányt akarunk adni gyermekünknek – vagy mi szeretnénk gyermeki szemszöggel elgondolkodni a világunkról.


Takács Gábor - 2015. július 6.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
A szerző (Andri Snaer Magnason) további művei:

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!