Főkép

Van egy lassan közhelyszámba menő Arthur C. Clarke idézet, miszerint „bármely, kellőképpen fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától” – hogy ez mennyire így van, arról Charles Stross mesél nekünk. Nem csupán alkalmazza ezt az elvet, de egyenesen koncepciójává emeli; a Mosoda-akták világában ugyanis mintha tényleg létezne varázslat: az emberek mindenféle pentagrammákat rajzolnak, bonyolult varázslatokat mondanak, arról nem is beszélve, hogy néha megidéznek pár csápos szörnyeteget valamelyik párhuzamos létsíkról. Mindez természetesen a matematikának köszönhető – ha nem figyelünk, akkor egy egyenlet megoldása közben letarolhatunk egy várost, vagy jobb esetben csak saját magunkat találhatjuk egy olyan párhuzamos dimenzióban, ahol mondjuk nincs levegő. A tudomány segítségével az emberek igájukba vonják a különböző univerzumokat, legfeljebb néhány kilengőt kell kezelni.

 

Az ilyen ügyekre szakosodott a brit Mosoda is. Egy okkult kémügynökség, akik olyasmivel foglalkoznak, ami másoknak már túl sok és túl bizarr. És mint minden tisztességes kémügynökségnél, itt is találunk egy újonc kémet, aki pimasz és bajkeverő stílusával mindenkit felidegesít, azonban valahogy mindig ő kerül elő, ha problémás megbízatásokról van szó. Bob Howard két őrült lakótárssal él egy albérletben, a mindennapokban pedig a Mosoda szoftverügyeit intézni (kocka a javából) – mondjuk felkészíti a gépeket a következő szoftverauditra (a cég jó úton halad, hogy az első minőségbiztosítási szabvánnyal rendelkező kémügynökség legyen) vagy elmélyülten hallgatja főnöke agymenéseit (a mindent eluraló bürokrácia még a Mosodát sem kerülheti el). Első komoly munkája természetesen nem úgy sül el, ahogy tervezi – pedig még egy vörös bombázó is a segítségét kéri…

 

Akárcsak az Accelerando lapjain, Stross ezúttal is a maximumra pörgeti az őrült, abszurd, nevetséges, de mégis rendkívül izgalmas ötleteit, én pedig még mindig nem tudok mást tenni, mint lelkesedni azért a stílusért, ahogy mindezt előadja. Fogja a kémregény manapság erősen háttérbe szorult műfaját, keresztezi a lovecrafti horrorral (meg az összes B-filmes klisével), hogy aztán az egészet összeturmixolja, és amikor a legfurábban néz ki az egész, akkor tárja elénk. És itt még csak nem is arra gondolok, hogy ha túl sokáig futtatjuk a képernyővédőt, akkor rést ütünk a téridőbe, vagy hogy a holokauszt valójában egy hatalmas démonidézési szertartás volt – ez még csak a kezdet, ahol a kissé hibbant, de kétségtelenül nagyon szórakoztató figura, Bob Howard lesz a kalauzunk (nem mintha ő sokkal többet értene az eseményekből, mint mi, amikor csak kapkodjuk a fejünket, hogy most éppen összeomlik az univerzum, vagy van arra esély, hogy megakadályozzuk a világpusztító Cthulhu-hasonmás átlépését a mi Földünkre).

 

Ismerős a Stross-ra jellemező cinikus humor is, a legjobban mégis azért lelkesedtem, ahogy tényleg minden pillanatban érezni: nem veszi túl komolyan ezt az egészet. Nem akar mindenáron rémisztgetős horrort írni, nem akar nagyon komplikált kémregényt elénk tárni, inkább kiparodizálja mindkettőt, hiába gondolja komolyan a koncepciót, nem erőlködik mindenáron. Könnyed, szatirikus történetei csupán szórakoztatnak – de azt úgy, hogy utána azonnal akarjuk a folytatást is. A Mosoda-akták első része valójában persze két művet tartalmaz: a Pokoli archívum nevű regényt és a fura című A Betontehén-akciót. Előző a háttér bemutatása és az őrültségek feltérképezése, utóbbi a bürokrácia paródiája miatt volt igazán szórakoztató, de azért azt sem tagadom, hogy talán mindkettőre ráfért volna még némi átgondolás a cselekményt illetően.

 

Mégis, ez egy nagyon biztató nyitánya a sorozatnak (ha lehet hinni a kósza híreknek, a későbbiekben tényleg még jobb lesz), ami nekem igazából már elég volt: mert megtalálta azt a rendkívül keskeny rést a céltalan őrültség és a vérfagyasztó kémregény között, ahol valami egészen egyedit sikerült létrehoznia. A sorozat külföldön már az ötödik résznél tart, és ha minden igaz, a folytatást hamarosan mi is kézbe vehetjük. Azt egyébként mondtam már, hogy a történetben okkult nácik is előfordulnak?