Főkép

Hogy mi is az az „épregény”? Valaki ellopta a „k” betűt? Ilyesmiről természetesen szó sincs, csupán a BME Építészmérnöki Karának Lakóépülettervezési Tanszékének diákjai döntöttek úgy, hogy ők bizony megpróbálkoznak a képregény közel sem olyan egyszerű műfajával – és ebből lett az Épregény. A Cserkuti Dávid által vezetett csapat bár már nem számít teljesen amatőrnek a képregény-készítés művészetében (pár éve indult az oktatás egyetemi keretek között), azért a kötet olvasása előtt muszáj leszögezni, hogy bizony profikról sincs szó: inkább olyan lelkes alkotókról, akik szeretnék megmérettetni magukat a nagyközönség előtt, akik inkább próbálkoznak, kísérleteznek, keresik a saját hangjukat és stílusukat – nem véletlen, hogy ennyire színes lett ez az antológia.

 

Nem találni az antológia 12 képnovellája közül két egyformát, ami nem csupán a tartalom vagy a témaválasztás szintjén jelentkezik, de a stílusban is. Persze ez teljesen rendben van így, én is csak örülök annak, hogy Cserkuti Dávid mindenkit az egyéni stílusának megtalálására buzdít (legalábbis én ezt sejtem a koncepció mögött), csak olvasóként nagyon furcsa azzal szembesülni, hogy minden 6-8 oldal után nagyon éles váltás következik be, mintha nem is egy helyen tanultak volna a diákok. Ez pedig egyszerre előny és hátrány: egyrészt némileg negatív, ugyanis ez a pár oldal pont arra elég, hogy mire megszokja az olvasó a stílust, addigra jön a következő különleges technika, így nagyon nehéz belerázódni; másrészt viszont pozitív, hiszen nagyon jól mutatja, milyen változatos és izgalmas is a képregény műfaja, mennyire gyökeresen eltérő művek tudnak egymás mellett helyet kapni, ráadásul ekkora merítésből biztosan talál mindenki szimpatikusabb novellát a kötetben.

 

De hogy konkrétumokról is beszéljünk, rögtön kezdeném is a kedvencemmel: Szegedi Attila számítógépes/digitális rajzaival és meglehetősen szórakoztató történetével. Különösen azért tetszett, mert Attila azon kevés alkotó közé tartozik, aki bár saját sztorival érkezett, az valóban érdekes, jól felépített és ütős volt, és közben meg tudott felelni a koncepció adta korlátoknak – nem lógott ki rajtuk, de meg is töltötte érdemi tartalommal. Sokszor ugyanis pont azt éreztem problémának, hogy a diákok mintha nem nagyon éreznék a 6-8 oldal sajátosságait: ez a terjedelem kevés arra, hogy egy nagy történetet belepasszírozzunk, viszont sok ahhoz, hogy valami egyszerű szösszenettel kitöltsük. Az arany középutat pedig nem sikerült mindenkinek megtalálni – de érdemesnek tartom még kiemelni Sándor Bálintot is, aki egyébként talán az egyik legprofibb rajzolónak tűnik a kötetben.

 

Ha már ennyit beszéltem a saját ötletről, fontos megjegyezni, hogy a képnovellák egy része valójában adaptáció: Kosztolányitól J. G. Ballardig többekkel találkozhatunk, s bár a választással itt sem mindenkinél tudtam kibékülni (néha azért az eredeti mű szétfeszítette a kis képregény kereteit), összességében jobbnak éreztem ezeket a történeteket. Hiába, nemcsak a rajzolás, de az írás sem egyszerű „tudomány”, az adaptáció viszont bizonyos mértékben kiküszöböli ezt a problémát – rögtön ki is emelném Fenyvesi Dorisz Poe-novelláját („Az áruló szív” alapján), ami nagyon jól hozta az eredeti hangulatot (nem kis mértékben a sejtelmes, kézi rajzos technikának köszönhetően), s bár itt sem volt egyszerű 8 oldalba sűríteni az eredeti művet, még éppen minden érthető és érdekes maradt. De az Asimovot feldolgozó Szemerey Dániel is emlékezetes volt: ugyan furcsán digitális (egyszerre kidolgozott és elnagyolt) képeivel nem tudtam megbarátkozni, mégis elismerésre méltó a történet kezelése és a tempója.

 

Váratlanul színes antológiát foghat tehát a kezébe az, aki esélyt ad a Nero Blanco Comix és a BME közös kiadásában megjelent kötetnek, de bátran ajánlom mindenkinek, aki az iránt érdeklődik, hogy mit és hogyan tevékenykedik manapság a „fiatal generáció”. Azt biztosan jó tudni, hogy mindig van megújulás, és mindig vannak olyan lelkes kezdők, akik szeretnének fejlődni és szeretnének előrébb jutni – így pedig már csak gyakorlásként és biztatásként is mindenképpen örömteli, hogy elkészülhetett ez a kötet. Nagy csodákat nem feltétlenül érdemes várni tőle, de érdekes ötleteket, váratlan megoldásokat és különböző stílusokat mindenképp. És ki tudja, talán előbb-utóbb valamelyik alkotó önálló kötettel is jelentkezik…

 

Tartalomjegyzék

Börcsök Dániel: Zsófi, Máté, Peti és Márió kalandjai – Csend előtti vihar

Farkas Fiametta: SzerelemLézer

Fenyvesi Dorisz: Az áruló szív

Jézsó Dóra: A nyomozás

Kerekes Blanka: A léggömb elrepül

Lányi Gergely: Új kezdet

Maczelka Zoltán: Szörnyeteg

Sándor Bálin: Labdajáték

Starkbauer Lilla: Mindent a fogyasztóért

Szegedi Attila: Az interjú

Szemerey Dániel: Az utolsó kérdés

Táncos Anna: Nagyítás