Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Garth Nix: Sabriel

Garth Nix egy ausztrál író, aki elsősorban ifjúsági regényeket jegyez. A Régi Királyság című sorozatának nyitódarabja a Sabriel, mely eredetileg 1995-ben jelent meg. A sorozat sikerét mutatja, hogy a szerző hosszú évek után úgy tudott visszatérni 2014-ben a Clariel című negyedik regénnyel, hogy az is nyomban bestseller lett. Nem is tudom, mi a furább: hogy nem készült még belőle film, vagy hogy nálunk csak most jelenik meg.

 

Az üdítően sajátos fantasy sorozat két szomszédos országban (vagy inkább világban) játszódik. Ancelstierre olyasmi, mint Anglia volt a 20. század elején. A szigorúan őrzött határ túloldalán lévő Régi Királyságban viszont nem csak az időjárás más: ott létezik és működik a mágia. Átjárás szinte alig van a két ország között, az ancelstierre-i népek zöme nem is tud róla, hogy mi van a szomszédban. De, ahogy az már lenni szokott, a Régi Királyságban erőre kap egy gonosz hatalom, melynek célja, hogy mindkét országot leigázza.

 

A címszereplő Sabriel Ancelstierre-ben él és tanul, de a másik országból származik. Apja Abhorsen, egy olyan nekromanta, akinek az a dolga, hogy a rakoncátlankodó holtakat és egyéb túlvilági teremtményeket visszaküldje oda, ahová valók. Csakhogy valami rossz történik az Abhorsennel, és elküldi Sabrielnek a hét harangot, munkája jelképeit és legfőbb szerszámait. Vagyis a 18 éves lányra vár, hogy rendet tegyen. A gond csak az, hogy bármily tehetséges is a mágiában, jószerével képzetlen. Tudja, mikre valók a harangok, de használni őket már egy egészen más dolog…

 

Meglehet, a sztori elsőre nem tűnik többnek egy átlagos fantasynél, de vegyük hozzá, hogy két évvel megelőzte az első Harry Potter kötet megjelenését. A könyv nem mutatja be töviről-hegyire a két világot, mindig csak annyit látunk meg belőlük, amennyit a szereplők, de első, bevezető résznél ez magától értetődő. A sűrű leírások helyett kapunk egy gyakran igen gyorsan pörgő, izgalmas regényt, melyben apránként kibontakozik az, ami engem a legjobban megfogott benne: a remekül felépített mágiarendszer. Ez igazi csemege, nem is árulnék el róla többet.

 

De van más dicsérnivaló is. Sabriel és az apja igen emlékezetes figurák – utóbbi olyan fazon, hogy bármely dark/gothic zenekarba beférne, előbbi pedig azért érdekes, mert egyszerre van jelen benne az irdatlan terhet és felelősséget viselő, a túlvilágot többször megjárt mágus, és a bizonytalan, épp felnőtté érő lány. Nix azért a jellemábrázolást sem viszi túlzásba, mégis olyan főszereplőt alkotott, akire rá lehet építeni a sorozatot. A mellékszereplők is érdekesek, élükön a maliciózus macskával, Moggettel, aki nem csak azért különleges, mert tud beszélni.

 

Ha többet is elárulnék, azzal már mások élményét csorbítanám, így csupán egy sort idéznék még, mely viszont a maga módján mégis többet árul el a regényről, mint ez az egész cikk: „A vándor választja az ösvényt, vagy az ösvény a vándort?”


Uzseka Norbert - 2015. március 10.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!