Főkép

„Nordesban az élet olyan, mint az első korty bor… akár jó, akár rossz, sosem feleded az ízét.”

 

Bizony, Nordes olyan hely, amely hatással van az emberre. Ki itt találja meg a szerencséjét, ki itt veszti el; ki boldogságot, örömet, feleséget (vagy férjet) és gazdagságot lel a város falai között; ki pedig csupán halált, pusztulást, boldogtalanságot és szegénységet. Miután a város feletti uralmat a kermon papok rendje, a zokogók vették át, az egykori fény erősen megkopott: az emberek többsége inkább a kiutat keresné, inkább menne minél messzebb, mintsem hogy tovább éljen a gyász városában. A Timberston-ház férfitagjait nem ilyen fából faragták, ők még a jég hátán is túlélnek – különösen a Pörölynek is nevezett Stephan, a család jelenlegi feje. Bár fia, Koszta inkább az orvosi pályát választotta, Stephan nem hátrál meg, amikor látja a Nordes felé közelítő háborút…

 

Róluk és még sokakról szól Colin J. Fayard több generáción átívelő novellafüzére, mely mintegy fókuszt ad a Cherubion Kiadó legújabb fantasy-antológiájának. Fayard a Timberston-házon keresztül mutatja be Nordes történelmének egy részét, a zokogók alatti rémuralmat és az utána lévő zavaros, háborús időszakot, s ezen írások közül különösen a Kosztára koncentráló novellája lett nagyon szórakoztató. A fiatal egyetemista férfi ugyanis kicsit kilóg Nordes szokásos férfijai közül: nem vedel megállás nélkül, nem különösebben rajong a harcért, s leginkább a betegek ápolásában, a kísérletezésben, a tanulásban leli örömét. Persze ettől még a küzdelemben sem teljesen járatlan, ám ahelyett, hogy apja nyomdokaiban lépdelne, inkább a tudomány útját választja. De vajon mi történik, ha egy ilyen, alapvetően jóindulatú és jószívű embert kegyetlenül kihasználnak?

 

„Nordesban az élet olyan, mint a bor. Addig vedeled, amíg bele nem döglesz…”

 

A novellafüzérből már csak azért is a „Koszta” lett a kedvencem, mert a többinél szükség van vagy a háttértörténet ismeretére, vagy az előzmény/folytatás olvasására – az egyetemista fiú kalandja azonban önállóan is megállja a helyét, mi több, nagyon élvezetesre sikerült, már csak a szereplők ügyes árnyalása miatt is (külön tetszett, ahogy egyes mellékszereplők is hamar szimpatikussá vagy legalábbis emlékezetessé váltak). Emellett az „Omaru”-ból mindenképpen kiemelendő a waeki nép bemutatása, míg a „Stephan” novellából a csatajelenet lett a kedvencem, rég olvastam ugyanis ilyen érdekesen és izgalmasan bemutatott harcot – annak ellenére, hogy tulajdonképpen sok eredeti vagy újdonság itt sem történt. Bár a Fayard-novellaciklus a Nordes-antológia végén található, nem feltétlenül probléma, ha valaki ezzel kezdi az olvasást: árnyalt képet kaphatunk ugyanis a városról, így talán a többi novellát is jobban átlátjuk.

 

„Nordesban az élet olyan, mint a bor. Ha igazán átadjuk magunkat neki, megnyitja szívünk hét lakatra zárt tömlöcét.”

 

A kötet másik mindenképpen kiemelendő elbeszélése a Nanna Dashwood-John Caldwell négykezes, „A sárkány hattyúdala”. Ez a – gyakorlatilag regényterjedelmű – történet bár inkább távolabb visz Nordes partjaitól (méghozzá egy kalózhajó fedélzetére), egyértelműen a könyv csúcspontja. A két szerző nagyon izgalmasan építi fel a cselekményt, a középpontba pedig olyan figurákat helyeznek, akiket elsőre nehéz megkedvelni, aztán viszont fokozatosan azt vesszük észre magunkon, hogy egyre jobban érdekel a sorsuk, egyre szimpatikusabbá válnak. A történetben tulajdonképpen minden szerepelt, amiért a Worluk világán szereplő elbeszéléseket kedveljük: ütős csaták, (nem alpárian) humoros párbeszédek, érdekes karakterek, mindezt valóban ügyesen előadva. Számomra egyértelműen az utóbbi évek legjobb Caldwell írása.

 

A két hosszabb terjedelmű történeten túl a kötetben főleg rövid novellák kaptak helyet, amik bár alapvetően jól voltak megírva és élveztem az olvasásukat, pont a rövidségük miatt nem lettek túl emlékezetesek. Azért közülük is mindenképpen kiemelendő Eric Muldoom írása egy megátkozott lovagról; Dougal Glendower leírásokkal gazdagon tűzdelt vedelős-harcos „állásinterjúja”; valamint Gabriel Sandstone „Patkánytáncoltató”-ja, mely jól bemutatta Nordes alvilágának mocskos-sötét világát. Bár a rövidebb művek annyira nem nyűgöztek le, a két nagyobb lélegzetvételű elbeszélés miatt mindenképpen úgy érzem, hogy az elmúlt évek legjobb Cherubion fantasy-antológiájáról beszélhetünk. Továbbra is meggyőződésem ugyanis, hogy a szerzők többségében még rengeteg lehetőség van, amit további fejlődéssel (sok-sok írással, gyakorlással, olvasással) hamar meg lehet találni: ebben mindenképpen sok kitartást és erőt kívánok nekik. Mi pedig továbbra is érdeklődve olvasgathatjuk az éves antológiákat…

 

„Nordesban az élet olyan, mint a bor. Egyszerűen jólesik.”

 

Tartalomjegyzék

Előbeszéd

Nanna Dashwood & John Caldwell: A sárkány hattyúdala

Anthony G. Morris: Üzlet az árnyak között

Dougal Glendower: Nordesi história

Gabriel Sandstone: Patkánytáncoltató

Eric Muldoom: Mytheron szépe

Tim Morgan: Gyémánt és rozsda

Craig McCormack: Az utolsó dal Nordesért

Norbert Winney: Szenvedélyek oltárán

Colin J. Fayard: Nordesben az élet olyan, mint a bor

 Emrik

 Koszta

 Omaru

 Stephan

Krysta Hans: Pillangóhatás