Főkép

Gyakran túlzónak tűnhetnek a méltatásokból a könyvborítóra kimásolt idézetek, ám Harlan Coben amerikai krimiíró megállapítása, miszerint a Tégla „letehetetlenül izgalmas”, ezúttal abszolút helytálló. Persze az is igaz, hogy hacsak nem hétvégén vagy szabadság idején állunk neki a regénynek, mégiscsak kénytelenek leszünk megszakítani az olvasást, de garantáltan alig várjuk majd, hogy megint a kezünkbe vehessük Sam Capra legújabb történetét. Egyszóval senkinek eszébe se jusson olyankor belekezdeni, amikor nem biztos, hogy elegendő ideje lesz viszonylag rövid idő alatt a könyv végére jutnia.

 

A CIA egykori különleges ügynöke ugyan egy ideje viszonylag nyugalmas és rendezett életet él, és a világ különböző pontjain, fedőtevékenységként üzemeltetett bárjainak jövedelméből tartja el magát, valamiért képtelen kerülni a bajt. Ezúttal Steve Robles nevű barátját teszik el láb alól kivégzésszerűen Sam miami bárja előtt. Ám nem sokkal korábban Steve, aki felfigyelt rá, hogy törzshelyének tulajdonosa nem átlagos fazon, épp azon győzködte őt, hogy épüljön be egyik megbízójának családjába, és derítse ki, milyen körülmények között került tízmillió dollár a nőhöz annak édesapjától. A megbízó, név szerint Cordelia Varela, egy légi fuvarozásból meggazdagodott, igencsak tehetős család sarja ugyanis arra gyanakszik, hogy a pénzhez nem tisztességes úton jutottak hozzá, és erről – vagy az ellenkezőjéről – szeretne bizonyságot szerezni.

 

A gyilkosság előtt hősünk még vonakodik, ám az erőszak mindent megváltoztat, és Sam a merénylők után ered, majd valódi természetét meghazudtolni képtelenül nekilát, hogy felfejtse a rejtélyt, amihez be kell jutnia az ellenség, azaz a Varela család „labirintusába”. A magánakció persze óhatatlanul több bonyodalommal jár, mint arra Sam eredetileg számít, és nem kizárólag azért, mert Puerto Ricóba utazván Cordelia pasijának kell kiadnia magát (ami ellen olyan nagyon nincs kifogása), vagy mert neki sikerül megakadályoznia, hogy Cordelia édesapját elrabolják, hanem mert a család egymással sem őszinte, a velük együtt élő fogadott rokonok és idegenek pedig csak még tovább komplikálják a dolgokat sokszor gyanús viselkedésükkel. Hamar kiderül ugyanis, hogy a támadás akár belülről is indulhatott. Az pedig, hogy Sam nem egyeztet a Kereakasztallal, ráadásul egy volt CIA-s barátjától kér segítséget, csak tovább ront a helyzeten, míg végül sikeresen beépült téglaként valóban embert próbáló kalandokba keveredik. Ám ahhoz, hogy megtudjuk mibe, végig kell olvasnunk a könyvet, de ez semmiképp sem jelenthet nehézséget.

 

Egyre inkább úgy érzem ugyanis, hogy Jeff Abbott titka részben abban a módban rejlik, ahogyan majdhogynem hétköznapi hibákat ejtő átlagemberként tünteti fel hősét, aki csupán a legvégső esetben használja igazán a kiképzés alatt elsajátítottakat, miközben ugyanolyan vágyak hajtják, mint bármelyikünket. Még csak nem is bondosan sármos, legfeljebb annyira jóképű és elbűvölő, mint minden második vele egykorú fiatal, jól szituált férfi. Egyszóval rendkívül könnyű azonosulni vele, így aztán az eleve sodró tempójú, emellett kiváló ritmusérzékkel megírt regény ténylegesen magába szippant, és ez talán még a női olvasókra is igaz. Nem hiszem, hogy aki a kortárs krimit, pontosabban a thrillert kedveli, csalódhatna a könyvben, így nyugodt lélekkel ajánlhatom közülük bárkinek.