Holden Rose: A harmadik

Mit tehet három kisiskolás gyerek, ha egy bűntény nyomára bukkan? Szólhat a felnőtteknek, de vajon hisznek-e neki? És lehet-e megoldás a dolgok elhallgatása? Holden Rose (Kovács Attila) bemutatkozó regényének három southamptoni hőse egy németországi üdülés során ismerkedik meg egymással, majd rövidesen nyakig belekeverednek egy rablóbanda sötét ügyeibe. A titkot magukkal viszik Angliába, ám a bűnözők számára továbbra is kulcsfontosságúak maradnak…

A Főnix Könyvműhely fennállása óta már számos kezdő regényírónak biztosított megjelenési lehetőséget. Kiadványaik nagyobb része a sci-fi, a steampunk, a fantasy és a young adult irodalom körébe tartozik, de igyekeznek megszólítani a kisebbeket is. Ehhez a vonulathoz tartozik Howard Matheu első kalandja – várhatóan egy hosszabb sorozat nyitódarabja –, ami ideális arra, hogy megkedveltesse az olvasást, egyúttal tartalmas szórakozást nyújtson mind a gyerekeknek, mind pedig a szüleiknek.

A szerző nem titkoltan nagy rajongója a krimiknek, így kézenfekvő volt, hogy egy bűnügyet állítson első gyerekkönyvének középpontjába. Howard, Gil és Nita trióját a véletlen hozta össze, de kiváló csapatot alkotnak: Howard, az elbeszélő kimondatlanul is az irányító szerepét vállalja magára, Gil a „titkos társaság” agytrösztje, a szeles Nita pedig időnként visszahozza a földre a két fiút. Az alapkonfliktus – egyben a cím feloldása –, hogy a fekete-erdei kiránduláson a gyerekek a banda két tagját pillantották meg, ám tudták, hogy hárman voltak ott. A harmadikat southamptoni környezetükben vélik felfedezni, hol az újságkihordó lányban, hol a pékben, hol a fodrászban. A szerző sokáig lebegteti, hogy vajon túlfejlett fantáziájuk játszik-e hőseinkkel, vagy valami másról van szó…

A harmadik kimondottan könnyed olvasmány, 130 oldalán egy felnőtt rendkívül gyorsan végigszalad, de egy gyereknek sem jelent igazán kihívást a szöveg, ami nem utolsó sorban annak köszönhető, hogy a nyolc és fél éves Howard, a narrátor valóban egy általános iskolás szófordulataival meséli el a történetet. Ráadásul ő nem egy mindent tudó elbeszélő, hanem csak azzal az információval rendelkezik, amit a történet résztvevői csakugyan megkaphattak. Vagyis a bűncselekmény pontos részleteit nem ismerjük meg – azok a rendőrségre tartoznak és nem az ifjú nyomozókra –, ami talán némi hiányérzetet is kelthet az olvasókban, de ez igazából nem zavaró, sőt, inkább hitelesebbé teszi az eseményeket.

Egy krimit könnyű elrontani azzal, hogy kezdettől tudjuk, ki a gyilkos, illetve ebben az esetben a Harmadik, de Holden Rose elég jól nyitva hagyja a kérdést – bár gyanakodhatunk, nincs egyértelmű utalás rá, kit is keresünk, a célközönség tagjait pedig valószínűleg tényleg meglepi a végső fordulat. A kötetben egyébként illusztrációk is láthatók, amik határozottak jól sikerültek: amellett, hogy remekül megragadják a szereplők karakterét, játékosak, viccesek és modernek egyszerre – kár, hogy nincs belőlük több. Vagyis ez egy jó kis könyv, amit bátran ajánlok minden gyerekes szülőnek és lélekben fiatal felnőttnek.